Kövess minket -on és -en!

A Reich összeomlott: sárba, vérbe, könnyekbe, de a szövetségesek szerint nem elég gyorsan. Siettetni kellett az agóniáját, hogy baráti szívességet tegyenek Sztálinnak.

A légierő fogja megtenni a szükségest. 1945. február 3-án ezer négymotoros támadta a fővárost. Huszonötezer halott volt...

Február 13-án a RAF ezer gépe lebombázta Drezdát, annak szektornak a forgópontját, amelyet a Vörös Hadseregnek makacsul ellenálló Schörner hadsereg tartott. A következő napon és az utána következő napon az amerikai repülő erődök váltották fel az angolokat. Az egész város lángok martalékává vált, civilek százezreit gyilkolták meg a repülő erődök.

Két hónappal később az orosz és amerikai katonák találkozása az Elba menti Torgaunál megpecsételte Németország sorsát. A szovjet hadsereg áttörte Berlin utolsó védvonalát. Bécsben a vörös zászló lobogott a kormánypalotán. Ez volt a vég.

Április 26-án felszálltam az utolsó harci missziómra. A repülőrajom Riehmben állomásozott, ebben a Salzburg külvárosában lévő kis helyiségben, egy olyan tájon, amelyen még Mozart sármja lebegett. Több gépet vezettem támadásra egy kis Maraduer alakulat ellen. Szerencsém volt, és egyet leszedtem, egy másikat pedig megrongáltam közülük. Amikor leírtam egy kanyart, hogy a nyomába érjek, egy sorozat átlyukasztotta a kabinomat, porrá törve a műszerfalat és a jobboldali hajtóművet. Egy Mustangnak, amely nyilván a felhőkben kalandozott, sikerült eltalálnia.

A gépem imbolygott, de végül a levegőben maradt. Siettem leszállni. Alighogy földet értem, bombaeső zuhogott a kifutópályára. Nem tudom hogyan, de sikerült letennem a gépet. Meg sem vártam, hogy leáll a motor, kiugrottam belőle, és bevetettem magam az egyik bombatölcsérbe. Mindenhol voltak. Ahogy a bombázás folytatódott, az idegeim megfeszültek. Hirtelen motorpöfögést hallottam mellettem. Egy motorkerékpár fékezett a bombatölcséremnél. Az egyik szerelőm volt, aki az életét kockáztatta, hogy megmentse az enyémet. Felugrottam a hátsó ülésre. Amikor kijutottunk a veszélyes körzetből, barátságosan hátba veregettem. Hátranézett és rám mosolygott. Megértette mindazt, amit még képtelen voltam neki elmondani.

Két héttel később, 1945 május 3-án, az utolsó gépeink a salzburgi repülőtéren álltak bármiféle álcázás nélkül. Az égbolton amerikai vadászok cikáztak, de nem gondoltak rá, hogy géppuskázzanak bennünket. Valószínűleg azt remélték, hogy hamarosan vezethetik ezeket a lökhajtásos gépeket, amelyektől annyira rettegtek. A város felkészült a Devers hadsereg előőrseinek fogadására. Amikor meghallottuk az első harckocsik robaját, a Messerschmittjeink lángra lobbantak.

----

Adolf Galland tábornok (1912. március 19-én született a németországi Westerholtban): német vadászpilóta, majd 1942-től a német vadász légierők parancsnoka, 104 igazolt győzelem fűződik a nevéhez. 1996. február 9-én halt meg Remagen-Oberwinterben.

Kövess minket -on és -en!

Ausztrália szigorú „gyűlölet-bűncselekmények” elleni törvényeket fogadott el, beleértve a terrorista bűncselekmények és a „gyűlöletszimbólumok” felmutatása esetén kiszabható kötelező minimumbüntetést.

Három brit szélsőjobboldali aktivista olyan akciókat tervezett, amelynek célja mecsetek vagy zsinagógák elleni támadás lett volna, legalábbis a vádak szerint.

A fehér fajvédelmet hirdető Patriot Front csoport vonult fel Des Moines belvárosában, arcukat biztonsági okokból eltakarva és zászlókat lengetve. 

Valószínűleg nem számított arra, hogy éppen Izraelben ébred fel egy kórházban az az ENSZ-munkatárs, akinek testét nézetei szerinti nemzetiszocialista tetoválások borítják.

Megérkezett az Egyesült Államokba a dél-afrikai menekültek első csoportja, akiket a Trump-kormányzat azért fogad be, mert az afrikai köztársaságban igazságtalan faji megkülönböztetéssel és erőszakkal kell szembenézniük.

Steve Bannon, Donald Trump egykori fő tanácsadója, a CPAC baltimore-i rendezvényén egy erőteljes, történelmi vonatkozású mozdulattal zárta beszédét, amely a nemzetiszocialista karlendítést idézte. 

„Reggel még ágyban voltam és a »TWIST OLIVÉR«-t olvastam, mikor átjött Jancsi. Felkeltem, és Jancsi azt mondta, hogy ma is tegyünk egy sétát. Én beleegyeztem.

Legutóbb az izraeli–iráni erőpróbát tárgyalva hangot adtam a kételyemnek azzal kapcsolatban, hogy strukturális gyengesége, elhibázott stratégiai tervezése, rendszerszintű korrupciója és katonai dilettantizmusa miatt az iráni rezsim egyáltalán túlélheti-e ezt a megpróbáltatást.

Az utóbbi időben a népességszám alakulása a migrációs politika, a gazdaság és az összeesküvés-elméletek középpontjába került. Egyesek úgy vélik, hogy a fehér országoknak milliószámra kell idegeneket befogadniuk, mert a születési arányszámuk túl alacsony, mások arra buzdítják a fehéreket (és csak őket), hogy a bolygó megmentése érdekében egyáltalán ne szaporodjanak.

Magyarországot, tágabb értelemben a Kárpát-medencét a nyugati és a keleti szakirodalomban egyaránt másodlagos, esetenként mellékhadszíntérként említik. A puszta számok ezt látszanak alátámasztani.

A 2024-es évet a globális antiszemitizmus soha nem látott mértékű növekedése jellemezte, összesen 6326 dokumentált esettel, ami 107,7 százalékos növekedést jelent 2023-hoz képest.

Bár a Harmadik Birodalomban leginkább a férfiak töltöttek be befolyásos szerepet, akadtak olyan asszonyok is, akik vezető pozíciót kaptak. Közéjük tartozott a birodalom legmagasabb rangú nője, Gertrud Scholtz-Klink is.

Napról napra „fokozódik a helyzet” a mesterséges intelligencia (MI) frontján, amelyről az utóbbi időben többször is tudósítottam, és ahol az amerikaiak egyre inkább úgy állnak a kínaiakkal szemben, mint az ukránok az ukrajnai fronton az oroszokkal szemben. Vagyis vesztésre. Nem kicsit, hanem nagyon.

Teljesen nyilvánvaló, hogy „a D-nap sikere végső soron a fehér civilizáció tragédiája” és ráadásul a fajárulás minősített esete, amelyet elsöprő többségükben európai gyökerű fehér katonák követtek el anyakontinensük ellen, miközben a néger katonák részéről ez faji bosszú volt, amelyet fajáruló fehér vezetők tettek lehetővé számukra.

Az 1945 telén a budai Várban rekedt magyar és német katonák ostromgyűrűt áttörő támadási kísérlete, a háború és az európai történelem egyik legtragikusabb és leghősiesebb pillanata.