Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A kritikai fajelmélet nem annyira társadalomkritika, mint inkább a társadalmi felforgatás projektje két premisszával.

Ad 1: A faj (rassz) nem biológiai valóság, hanem csak egy társadalmi kényszerképzet, amelyet fehérek találtak ki, hogy kiközösítsék és elnyomják a feketéket, tehát a „fehérség” (a fehérként való létezés) lényegében rasszista ideológia.

Ad 2: A fehér országok a „fehér felsőbbrendűség” elvén alapulnak, elnyomva a feketéket, és támogatva a fehéreket, a „rasszizmus” tehát nem egyedi diszkrimináló aktus, hanem a fehér civilizáció zsigeri, rendszerszintű jellegzetessége.

Következésképpen a fehérek ugyan objektíve „nem léteznek”, de mégis kollektíve bűnösök a „fehér felsőbbrendűség” miatt, mert minden fehér hasznot húz a meg nem érdemelt „fehér kiváltságból”. A kritikai fajelmélet tehát a fehérellenes politika elméleti fundamentuma, amely a „fehérkérdés” megoldására három módszert ajánl. 1. dekonstrukció: megszüntetni a fehérséget rasszkeveredés által, meggyőzve a fehéreket arról, hogy ők valójában nem is léteznek; hogy a faj (rassz) csak egy társadalmi konstrukció, és hogy a fajok létezésében való hit a nem fehérek hátrányos megkülönböztetéséhez, elnyomásához, sőt kiirtásához vezet. 2. dekolonizáció: megszüntetni a fehérek befolyását a médiában, az oktatásban, a tudományos és kulturális életben stb., és átírni a történelmet, hogy „változatosabb” és „befogadóbb”, vagyis kevésbé fehér legyen. 3. faji igazságosság: átadni a fehérek vagyonát, anyagi forrásait és politikai hatalmát a feketéknek a fehérség „eredendő bűnének” megváltásaként. Magára a folyamatra a DEI akronimot használják: Diverzitás = faji változatosság, értsd: a fehérek lecserélése feketékre, mulattokra, meszticekre; ekvitás = méltányosság, értsd: a „faji igazságosság” kikényszerítése a fehérek kárára; inkluzivitás = befogadókészség, értsd: a diverzitás kikényszerítése a fehér országokban.

A kritikai fajelmélet központi eleme szerint a faji prizmán keresztül kell értelmezni a történelmet, a közgazdaságtant, a szociológiát, a tudományt és általában is az élet minden aspektusát, abszolutizálva a faj (egy adott rasszhoz való tartozás) fontosságát. Ez az úgynevezett faji esszencializmus, vagyis az az állítás, hogy az ember életének legfontosabb momentuma a fajisága, és végeredményben a rassza határozza meg a tudatát. Ahogyan a brit rasszizmus megalapítója, Robert Knox annak idején megfogalmazta: „Hogy a rassz dönt mindenről az emberi ügyekben, ez egyszerűen tény, a legfigyelemreméltóbb, legáltalánosabb tény, amelyet a filozófia valaha bejelentett. A rassz minden: az irodalom, a tudomány, a művészet – egy szóval a civilizáció – tőle függ.” Paradoxon a javából, hogy ezzel a faji determinizmussal az amerikai feketék 75 százaléka nagyon is tisztában van, az amerikai faji csoportok közül legnagyobb arányban ugyanis ők tartják identitásuk lényegi tényezőjének rasszukat, szemben a 75 éve tartó kultúrmarxista agymosás legfőbb célpontjainak és áldozatainak számító fehérekkel, akiknek csupán a 15 százaléka vélekedik így.

A kritikai fajelmélet lényegében aktualizálja és modernizálja az osztályharc marxista elméletét azzal, hogy faji alapokra helyezi az elnyomók és elnyomottak küzdelmét, a burzsoázia mint elnyomó osztály helyébe a fehéreket mint „elnyomó fajt”, a proletariátus mint elnyomott osztály helyébe pedig a feketéket mint „elnyomott fajt” helyezve. Így a maga részéről (is) elméleti alapot teremt a „faji háborúhoz” mint állandó egzisztenciá­lis küzdelemhez, akaratlanul is hitelesítve a jelenség klasszikus és aktuális teoretikusai (Georges Vacher de Lapouge, Arthur de Gobineau, Ludwig Woltmann, Houston Stewart Chamberlain, Madison Grant, Lothrop Stoddard, Louis-Ferdinand Céline, David Lane, William Luther Pierce, Jean Raspail, Guillaume Faye, Boris Le Lay stb.) által a rasszok békés együttélésének elvi lehetetlenségéről mondottakat.

Az igazi probléma még csak nem is maga a kritikai fajelmélet. A probléma az, hogy ellenzői ugyanúgy nem fejthetik ki szabadon az érveiket, ahogyan a középkorban a keresztény dogmatika bírálói vagy az úgynevezett népi demokráciákban a marxizmus kritikusai. Az efféle teóriák csak azért nyerhetik meg a vitákat, mert a másik oldalt elhallgattatják. Ahol tilos a kontradikció, ott kényúr a diktátum. Ha nem így volna, akkor a kritikai fajelmélet nem jelentene fenyegetést, mert kétségbe vonnák és megcáfolnák. Napjaink politikai korrektségtől fertőzött társadalomtudományi közegében azonban egyes tabusított érveket egyszerűen tilos felhozni a kritikai fajelmélet ellenében, így például a feketék fehérekénél magasabb kriminalitását.

A kritikai elmélet kultúrmarxista hívei a nyugati (fehér) civilizáció lerombolását intézményeinek elfoglalásával képzelték megvalósítani (vö. a Gramsci-féle „hosszú menetelés az intézményeken keresztül” stratégia). A kritikai fajelmélet woke hívei még ennél is drasztikusabb módon, a nyugati civilizáció intézményeinek lerombolásával magát a fehérséget akarják megszüntetni, szerintük ugyanis „modern intézményeinket a fehér felsőbbrendűség hívei alapították fehérek számára”. Egyesek közülük magát az iskola intézményét is rasszistának tartják, mert megköveteli, hogy a tanulók a tanórákon figyeljenek a tanárokra ahelyett, hogy egymással csevegnének. Az antirasszisták szerint ez a gyakorlat megfelel a fehér kultúrának, viszont ellenkezik a fekete kultúrával, ezért diszkriminatív a feketékkel szemben. Valójában azonban sok olyan intézmény, amely szerintük a fehéreket favorizálja, egy funkcionális társadalom elengedhetetlen kelléke. Nélkülük a társadalom nem működne. Így amikor a kritikai fajelmélet ezeket „fehér” intézményeknek minősíti, hallgatólagosan elismeri, hogy míg a fehérek képesek funkcionális társadalmakat létrehozni, addig a feketék képtelenek rá, mert nem tudnak alkalmazkodni az ilyen társadalmak működőképességéhez és fenntartásához szükséges szabályokhoz.

A kritikai fajelmélet tehát nolens volens megerősíti, hogy a feketék nem képesek integrálódni a fehér (nyugati) kultúrába, következésképpen vissza kellene térniük Wakandába (vö. blaxit), ahol a fehér gyarmatosítás előtt köztudomásúlag „királyok” voltak (vö. „we wuz kangz”). A kritikai faj­elmélet lényege sarkítva: a fehérek rosszak, mert jobbak, mint a feketék, ezért a fehéreknek át kell adniuk minden tulajdonukat és társadalmi pozíciójukat a feketéknek. Amerikában most éppen ez zajlik a folyamatban lévő afrobolsevik forradalom keretében.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Rudolf Hess, Adolf Hitler helyettese, a második világháború alatt  szerepet játszó politikusok közül az egyik legkülönösebb és legérdekesebb egyéniség.

Az olasz legfelsőbb bíróság, a semmítőszék foglalt állást az olasz szélsőjobboldali, hazafias csoportok találkozóin, megemlékezésein országszerte használt köszöntési formáról.

Hernádnémetiben sokan éltünk német vagy németes nevűek (Schmidt, Fuchs stb.). 1945. január 23-án kora délelőtt két karszalagos nemzetőr azzal keresett meg, hogy várnak a községházán az anyakönyvi adatok pótlására.

Felvétetett Budapesten, a Budapesti Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályán, 1945. október 23-án.

Ismét nyilatkozott antifa erőszaktevő Ilaria Salis börtönben szerzett barátnője, Carmen Giorgio, hogy a magyar börtönállapotok „rémségeiről” beszéljen.

Ausztria bejelentette, hogy egy rendőrőrsnek is helyet adó „emberi jogi képzési központ” létesül Adolf Hitler egykori nagynémet vezér és kancellár Braunau am Innben található szülőházában.

A szélsőjobboldali zenei színtéren nem ritka, hogy a zenekarok fel- és átdolgozzák más bandák közkedvelt dalait. Például az angol Skrewdriver és a német Landser különösen sok nép fiait megihlette.

Aki nem volt a fronton, nem tudja elképzelni, milyen érzés napról-napra embereket ölni. Ellenfeleid jönnek feléd, lőnek, még nem találtak el, de menekülni nincs idő.

1942. október 3-án volt minden hordozórakéta ősatyja, a V–2 első sikeres startja. A Vergeltungswaffe–2 egyfokozatú, folyékony hajtóanyagú ballisztikus rakéta volt, amit a Nagynémet Birodalom szakemberei fejlesztettek ki a Balti-tenger egy kis szigete, Usedom egy településén, Peenemündében.

A sztálinista rendszer szétválaszthatatlan magától Sztálin személyétől. A bolsevik rendszer működési mechanizmusa gyakorlatilag Sztálin személye köré épült, és a diktátor 1953-as halálával szükségszerűen meg is változott.

A világháborúban, 1915 szeptemberében vonultam be, mint hadnagy és századparancsnok, a bécsújhelyi akadémia elvégzése után.

Sok amerikai nagyváros annyira tele van bűnözéssel, droggal és hajléktalanokkal, hogy nemcsak élhetetlenek, hanem egyenesen no-go zónák.

„Amerika megbukott, mert egy társadalomban, ahol a hasznossági princípium mindenekfelett való, a morális felelősségérzete elsorvad” – ezt írja Márai Sándor 1957. november 5-én naplójába, s hozzáteszi, a Nyugat magyar forradalommal szembeni árulását nem lehet megbocsátani, és senki nem hisz többé a Nyugatnak.

A gyűlést az egyik római lakótelepen rendezték az Olasz Szociális Mozgalom (Movimento Sociale Italiano) nevű fasiszta ifjúsági szervezet két tagja 1978-as meggyilkolásának emlékére.

A „magyar forradalomért való lelkesedés” miatt, vagy 1956-ot csupán ürügyként felhasználva 257 személy ellen alkalmaztak megtorlást a Szovjetunióban. 

Antonio Tajani olasz külügyminiszter és Carlo Nordio igazságügy-miniszter közös közleményt adott ki arról, hogy tiszteletben tartják Magyarország szuverenitását, és nem avatkoznak bele a letartóztatásban lévő olasz antifa-terrorista ellen zajló eljárásba.

Észak-Írország fővárosában a jövő héten árverésre bocsátják azt a ceruzát, amelyet Eva Braun ajándékozott a Führer 52. születésnapjára.

Nagy az esélye annak, hogy Brazíliából eltűnjön a népszerű csevegő alkalmazás, ugyanis a közelmúltban Wellington Lopes da Silva bíró arra utasította a Google-t és az Apple-t, hogy távolítsák el az alkalmazást áruházaikból, a mobilszolgáltatóknak pedig blokkolniuk kell a hozzáférést az apphoz.

Egy szövetségi esküdtszék 63 vádpontban ítélte el Robert Bowerst, azt az ötvenéves férfit, aki 2018 októberében tizenegy zsidóval végzett egy pittsburghi zsinagógában.

A német belügyminisztérium közölte, hogy betiltott egy „szélsőjobboldali, rasszista csoportosulást, amely arról ismert, hogy gyerekek és fiatalok körében terjeszti antidemokratikus eszméit”.

Felvétetett Budapesten, a Budapesti Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályán, 1945. október 15-én 15 óra 30 perckor.

Gyakorlatilag belső emigrációra kényszerült egy német iskola két tanára, miután elmenekültek a „szélsőjobboldali” diákok elől. Egy „jogvédő” szerint „a nácik otthonuknak kiáltották ki” Brandenburg tartományt.

Erre már sokan nem emlékeznek: 1919 júliusában a hajdúböszörményi "Ébredő"-nyomda tulajdonosa, Szabó Ferenc kirakatában megjelent egy plakát. Rajta kormánykerék, amelyet egy kemény kéz fog.

Hatalmas felháborodást váltott ki Rébecca Chaillon bevándorló hátterű francia „művész” legújabb színi előadása, melyben fehér játékbabákat húznak karóba a „rasszizmus ellen tiltakozva”.