Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Míg egyik oldalról a csatát – méltánytalan módon – még említésre sem méltatják, másik oldalról sokszor túlmisztifikálják azt, és a magyarság életének legjelentősebb ütközeteként tartják számon.

Tény, hogy a pozsonyi csatának fontos helye van a magyar történelemben, de jelentőségét tekintve – mármint hadászati szempontból – semmivel nem fényesebb győzelem, mint például a nándorfehérvári diadal vagy Eger várának sikeres védelme. A pozsonyi csata jelentőségét a magyarság sorsának későbbi alakulása adja, melynek egyik fontos stációja pontosan ez a győztes csata volt.

Hozzászokhattunk már, hogy történeti emlékezetünk – beleértve magát a történelemnek mint tantárgynak az oktatását is – rendre előtérbe helyezi a vesztes csatáinkat, többször tesz említést róluk, mint a győztesekről. Önmagában ez ténylegesen így van, azonban az évek során – immáron történészként – némiképp sikerült árnyalnom ezt az összességében nem túl vonzó összképet. A magyarság történetében ugyanis a vesztes csaták – lévén Európa védőpajzsaként szolgálunk több mint ezer éve – ugyanakkora jelentőséggel (vagy sokszor még nagyobbal) bírnak, mint a győztesek. Ok-okozati összefüggésben így fordulhat elő az, hogy amíg valaki kívülről fújja a mohácsi csata részleteit, maximum csak hallomásból ismeri a pozsonyi csatát. Noha a „merjünk kicsik lenni” életérzésre az államszocialista évtizedek szándékosan ráerősítettek, önmagában az, hogy a vesztes csatákat gyakran előtérbe helyezik, még nem egyenlő azzal, hogy vesztes vagy alávaló nemzet lennénk. Vereség és vereség között is vannak különbségek, így például hiába harcoltunk a vesztes oldalon a II. világháború során, erkölcsi értelemben a győztes oldalon fejeztük be azt, míg Románia esetében ez éppen fordítva van. Mindezt részben azért éreztem szükségesnek megemlíteni, hogy a győztes csatáinkat ne azért ismerjük, mert „végre győztünk”, hanem azért, mert történelmünk fényes lapjaira tartoznak, valamint ismeretük elengedhetetlen a teljes, koherens történeti szemlélethez.

A pozsonyi csatával kapcsolatban érdekesség, hogy háttérbe szorítása nem elsősorban az államszocialista időszakhoz köthető, ők „csupán” teljesen kiírták azt a történelemoktatásból. A 20. század első felében – beleértve a dualista időszakot is – szintén nem játszott központi szerepet, a Horthy-korszak önazonosításához pedig sokkal inkább dukált a Szent István-i örökség előtérbe helyezése. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lettek volna ismereteik a pozsonyi csatáról, de a 907-es eseményeket egyértelműen a rendszerváltoztatás utáni úgynevezett „nemzeti radikális” közeg fedezte fel magának (újra).

A 895-896-os honfoglalás (vagy többek szerint a Kárpát-medencébe való visszatérésünk) új politikai és hadászati viszonyokat teremtett a térségben. Az ereje teljében lévő Magyar Nagyfejedelemség fokozatosan tolta ki a határait nyugati irányba, mely szükségszerűen feszültséget teremtett a Keleti Frank Királysággal. Liutpold bajor őrgróf kezdeményezésére 907-ben döntött úgy a királyság, hogy ellencsapást mér a magyarokra és kiszorítja őket a nyugati, egykori frank területekről. Liutpold vállalkozására áldását adta az akkori király, Gyermek Lajos, de még maga a pápa is, lévén eleink ekkor még pogányok voltak.

Mindezek fényében, ha nem is beszélhetünk feltétlenül „összeurópai összefogásról” a magyarok ellen, a bajorok támadása erős háttérrel és támogatással rendelkezett. A köztudatban ezt „a magyarok kiirtassanak” kijelentésig fajult, ám mindamellett, hogy ennek lehet némi alapja (inkább csak Bajorország esetében), pusztán „csak” eltávolításról beszélhetünk, ahogy azt a témában egyik jártas humanista történetíró, Aventinus is leírja. Aventinust az utókor is a korszak – így a pozsonyi csata – szakértőjének jellemezte.

Mindez persze az égvilágon semmit nem von le a csata jelentőségéből. A Duna mentén 907 júniusában felvonuló bajor erőket (egyes források szerint 100 ezer fő, ám a 30-40 ezer a valószínűsíthetőbb) a magyar hadak tönkreverték. A csata első napján, július 4-én a magyarok felperzselték a Dunán úszó, utánpótlást biztosító hajókat, illetve felőrölték Theotmár salzburgi érsek seregtestét is. Mivel Theotmár és Liutpold seregei a Duna két eltérő partján vonultak fel, a meglepetésszerű támadás miatt nem tudtak egyesülni, így a magyar hadak egyenként számoltak le velük. Számos frank előkelőség lelte halálát a pozsonyi csatában, köztük Theotmár és Liutpold őrgróf is.

A pozsonyi csatát követően a magyar csapatok üldözőbe vették a menekülő frank haderőt, valamint az Enns folyóig területekkel is gyarapodott a nagyfejedelemség. Írásom azzal kezdtem, hogy a pozsonyi csata jelentőségét a magyarság sorsának későbbi alakulása adja. A merseburgi és augsburgi csatavesztés ellenére a magyar államiság tovább fejlődhetett a Kárpát-medencében, a nyugodt évtizedek alatt megerősödtünk, népszerű frázissal élve „belaktuk a rendelkezésünkre álló teret”. Ebben a nyugalmas atmoszférában volt lehetősége Gézának és később Istvánnak megteremteni az ezeréves Magyar Királyság alapjait, amely immáron a keresztény Európában találta meg nélkülözhetetlen helyét és működött évszázadokon keresztül megkerülhetetlen középbirodalomként, estenként nagyhatalomként. Nyugati sereg pedig egészen 1030-ig nem lépett a magyar fennhatóságú területre (ekkor sem sok sikerrel).

A pozsonyi csata, illetve annak következménye történelmünk megkerülhetetlen része, már csak azért is, mert nélküle nem, vagy nehezebben érthetjük meg, miként volt lehetőségünk viszonylagos békében építkezni a 10. század során, már ami a külső fenyegetettséget illeti. Egyszersmind megmutatja azt is, hogy a magyar történelemnek nincs szüksége légből kapott hazugságokra, vagy kiszínezett, minden valóságot nélkülöző mesékre, hiszen a valóban megtörtént események is bőven adnak okot a büszkeségre.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A „náci fasizmus” elleni partizánharcot éltette Ilaria Salis, a Magyarországon fogva tartott és az olasz szélsőbaloldal által az európai parlamenti választásokon jelöltként indított terrorista a második világháború végére emlékező olaszországi ünnep alkalmából.

Szigorúbb fellépést kér számos zsidó szupremácista prominens a TikTok vezetőitől „a platformon elharapózó antiszemita tartalmak ellen”.

A gondolatbűnöző politikus azért állt bíróság elé, mert egy 2021-es gyűlésen a „Mindent Németországért!” szavakat használta. Ez ugyanis Németországban bűncselekménynek számít.

Az amerikai neobolsevik rezsim feudális hierarchiájában értelemszerűen legfe­lül tanyázó, sőt egyenesen piedesztálra emelt feketék elsősorban a rabszolga őseik által a déli gyapotföldeken végzett ingyenmunka kompenzálásaként akarják kirázni a gatyájukból fehér hűbéreseiket.

Több tízezer zsidó és zsidószimpatizáns vonult fel Izrael mellett Washingtonban, ám ez nem mindenkinek volt kedvére.

Mint levente, 1944 novembere végén rendeletre kellett jelentkeznem a területileg illetékes honvéd kiegészítő parancsnokságon.

A gyűlést az egyik római lakótelepen rendezték az Olasz Szociális Mozgalom (Movimento Sociale Italiano) nevű fasiszta ifjúsági szervezet két tagja 1978-as meggyilkolásának emlékére.

Kétségtelen, hogy 2023. október 7-ét az izraeli hadsereg (IDF) fennállásának eddigi leggyászosabb napjaként fogja nyilvántartani a hadtörténet.

Bár lehetetlen pontosan megállapítani, hogy a második világháború során hány szovjet állampolgár harcolt valamilyen formában a németek oldalán, a szakértők többsége abban egyetért, hogy számuk akár az 1,4-1,5 milliót is elérhette.

A kanadai kormány azt tervezi, hogy nyilvánosságra hozza a második világháború után Kanadába emigrált egykori állítólagos „náci kollaboránsok” listáját – közölte Justin Trudeau miniszterelnök, írja az AFP.

Alig egy évszázad alatt a feminista nőknek sikerült tönkretenniük a népszaporulatot mindenhol a nyugati világban.

A keleti fronton zajlott pokoli harcok helyszíneiről még a mai napig is kerülnek elő emberi maradványok, harcfelszerelések és akár teljes harcjárművek is.

Felvétetett Budapesten, a Budapesti Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályán, 1945. december 3-án 15 óra 17 perckor. Jelen vannak: Dr. Szabó Ferenc népügyész, Harangozó Piroska jegyzőkönyvvezető, Szálasi Ferenc terhelt.

A német belügyminisztérium közölte, hogy betiltott egy „szélsőjobboldali, rasszista csoportosulást, amely arról ismert, hogy gyerekek és fiatalok körében terjeszti antidemokratikus eszméit”.

A Hetek című filoszemita lap egyik olvasója küldte be az újság számára azt a fotót, amelyen Budapesten, az Egyetem tér környékén kiragasztott, az említett orgánum szerint „uszító antiszemita” szövegű plakát látható.