Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A Denisz Kapusztyin vezette Orosz Önkéntes Hadtest (RVC) állítása szerint több, Oroszországban végrehajtott támadást vitt véghez 2022-es megalakulása óta, ám nem ő az egyetlen, aki orosz gyökerű, s ukrán oldalon harcoló fegyveres csoportot vezet.

Noha a nemzetiszocialista aktivisták támogatásának sok ukrán katona örül, a kormány tisztviselői szerint nem tudják befolyásolni a háború dinamikáját.

A több mint két éve tartó orosz–ukrán háború kirobbanása után gyakran lehetett hallani azt az orosz álláspontot, miszerint Ukrajna „nácimentesítése” Moszkva célja. Az Európai Unió brüsszeli bennfenteseinek félhivatalos szócsöve, a Politico hírportál Denisz Kapusztyinnal – akit ők Európában az „egyik legbefolyásosabb neonáci aktivistaként” tartanak számon – készített interjút, amelyből kiderült, az ukrán műveletekben erőteljesen részt vesznek a nemzetiszocializmus orosz követői is.

Az orosz aktivista 2022-ben költözött Ukrajnába, ezután alapította meg saját csapatát, az Orosz Önkéntes Hadtestet (RVC), mely állításuk szerint oroszországi határmenti területeken is végrehajtott műveleteket, többek között Brjanszk és Belgorod megyékben.

„Mi vagyunk a rossz fiúk, de nagyon gonosz fiúkkal harcolunk” – fogalmazott Denisz Kapusztyin a Politico megkeresésére.

A lap arra is utalt cikkében, az aktivista valóban nemzetiszocialista nézeteket vall, még ruházati márkát is vezet a témakörben, amelyben fajvédő képekkel és nemzetiszocialista szimbólumokkal díszített pólókat és sapkákat árul. Egyes termékein a 88-as szimbólum is megjelenik, ami közismerten Adolf Hitlerre utal: a német és angol ábécé nyolcadik betűje ugyanis a H, mely egymás mellé írva a Führer éltetését jelenti. Kaszputyin ugyanakkor vitatja, hogy „neonácinak” tartják, mondván, nem visel horogkeresztet.

Nem Kaszputyin és az RVC egyébként az egyetlen orosz gyökerű fegyveres csoport, amely ukrán oldalon harcol. A Szabadságot Oroszországnak Légió, valamint a Szibériai zászlóalj is oroszokból áll, ám átálltak Ukrajnához. A Politico cikkében kitért arra is, hogy ezeknek a fegyveres milíciáknak a státusa igen homályos. Alekszej Baranovszkij, a Szabadságot Oroszországnak Légió tagja nemrégiben úgy fogalmazott: „amikor Ukrajna területén vagyunk, az ukrán hadsereg katonái vagyunk, akik a jogokat és a kötelességeket tekintve egyenlőek Ukrajna összes többi katonájával. Amikor Oroszország területére megyünk, már nem ukrán katonák vagyunk, hanem orosz állampolgárok, akik fegyvert ragadtak”.

A cikkből az is kiderült, az ukrán felsőbb körök nem feltétlenül nézik jó szemmel az orosz aktivisták támogatását, mondván, éppen alátámasztják az orosz állításokat, melyek szerint „nácik” vannak hazájukban. Az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács egy névtelenséget kérő tagja azonban azt állítja, az olyan szervezetek, mint az RVC és más milíciák nem tudják befolyásolni a háború dinamikáját.

Kirilo Budanov, a Felderítő Főcsoportfőnökség (HUR) vezetője viszont az „ellenségem ellensége a barátom” elvet követi, így hálás az orosz aktivisták részvételének. Kapusztyin is megosztotta álláspontját: szerinte, ha átkelnek a határon és orosz oldalon vannak nekik van cselekvési szabadságuk. Az aktivista nem titkolta el terveit sem a Politicónak adott interjújában: „az ukrán hadsereg hivatalos részei vagyunk, de komoly politikai ambícióink és terveink vannak: megszabadulni Putyintól” – fogalmazott.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Regisztrált az X-re Ilaria Salis olasz EP-képviselő, aki Magyarországon az antifa támadások elsőszámú gyanúsítottjaként lett ismert. 

Péntek hajnalban robbanás történt egy holland középiskolában, a bejárat környékére pedig horogkereszteket és különböző, nemzetiszocialismus-ellenes kifejezéseket festettek.

Az ottawai orosz nagykövet szerint a kanadai hatóságok „hajlamosak késleltetni a volt nácik elleni pereket”.

Engem és a legjobb barátnőmet együtt vittek ki a Gulágra. Mariska, a barátnőm, öt évvel később térhetett haza, mint én. Ő is visszajött a szülőfalunkba. Azon nyomban meglátogattam...

Gyászhírek és gyásztáviratok a gyászkeretes újságokban, sírva dolgozó munkásnők a hangulatjelentésekben, és az időjárás-jelentést is kiszorító rádióközvetítések.

Eva Vlaardingerbroek, a nemzetközi keresztény-konzervatív szcéna éppen aktuá­lis üdvöskéje nemrég Magyarországon kijelentette, hogy az európai nagy népességcsere nemcsak egy elmélet, hanem maga a valóság. Jé, tényleg?

Egy hétköznapi történet rendkívüli véget ért az egyik elszakított országrészben. A nyugat-felvidéki Vágegyháza-Alsózáros vagy Zárosegyháza nevű községben egy gazda ekéje szántás közben valami keménynek ütközött, amiről azt hitte, egy szikla.

A korábbi másodrendű vádlott, a német Tobias Edelhoff meghallgatásával folytatódott az antifa-per a Fővárosi Törvényszéken. A „Hammerbande” korábbi kiképzője ezúttal tanúként állt a bíróság elé, igaz, csak videóhívás keretében.

Amint azt tudjuk, a Fidesz „nemzeti és keresztény” rendszerében nincs helye annak, hogy a hazafiak közterületen megemlékezzenek az 1945-ös budavári kitörés hőseiről, ellenben a szélsőbaloldali antifasiszta csoportok a tavalyi események dacára is demonstrálhatnak a mai napon.

Az 1944 őszén szovjet megszállás alá került Kecskeméten a nyugat-magyarországi harci cselekmények és a világháború vége után is még fél évvel, 1945 karácsonyán is előfordultak a szovjet katonák által elkövetett rablások és gyilkosságok a polgári lakossággal és az újonnan felálló rendőrség tagjaival szemben egyaránt.

Magyarországon születtem, ahonnan 1982-ben, 18 évesen szöktem el. 1984-ben New Yorkban telepedtem le azzal a szándékkal, hogy művész leszek, de közel egy évtizedes küzdelem után rájöttem, hogy sohasem lehetek az.

A dunántúli hadműveletekben vettünk részt 1944 őszén és telén. Székesfehérvár eleste után – december 26-án – a balról Pusztavám, jobbról Csákvár–Környe irányába előre törő szovjet csapatok bekerítettek bennünket.

1944 szeptember utolsó napjaiban sajátos közjáték zajlott le az német 503. nehézpáncélos-osztály otthont adó Sennelagerben. Noha az újabb bevetés helyszínét még nem ismerték a katonák, egyes részek már el is indultak.

Meglepő hirdetés tűnt fel nemrég a legnagyobb magyar ingatlanos oldalon – egy, a csobánkai villaövezetben, a főváros szívétől alig húsz kilométerre fekvő századfordulós épület leírása ugyanis a következő mondattal nyit: eladóvá vált a hajdani Szálasi-villa.

Jóllehet a biológiai fajfogalom nem azonos az etnográfiai fajfogalommal, mégsem nagyon különbözik tőle.