Kövess minket -on és -en!

Nem biztos, hogy egyáltalán érdemes még szót vesztegetni a franciaországi parlamenti választásokra, legfeljebb néhány groteszk jelenségre azok apropóján.

Kezdve azzal, hogy a mainstream média által változatlanul „fasiszta” mumusnak beállított Nemzeti Tömörülésnek (RN) gyakorlatilag semmi köze őséhez, a Jean-Marie Le Pen által alapított Nemzeti Fronthoz (FN).

Személyi állományában, ideológiájában, pártpolitikai céljaiban az előbbi lényegében az utóbbi szöges ellentéte, Le Pen egyik lányával, Marine-nal az élén (akit nem hívok a családnevén, mert méltatlanná vált rá). Szigorúan történelmi-politológiai értelemben az FN-re sem illett a fasiszta jelző, de az RN-re alkalmazva viccnek is rossz. Az utóbbi évtized során olyan radikális átalakuláson esett át, hogy már az sem mondható el róla, hogy valaha is köze volt az FN-hez, és a névváltoztatás ennek az ön- és ősmegtagadó folyamatnak csak az utolsó, ám annál szimbolikusabb aktusa volt. Marine ideológiailag a szociáldemokrácia, a feminizmus és az egalitárius társadalom híve, és ahogyan megtagadta az apját, kizárva a saját pártjából, ugyanúgy az RN is megtagadta az FN történelmi és ideológiai örökségét. A választási kudarc után az egyik parlamenti képviselőjük például azt is világossá tette, hogy az RN a szexuális kisebbségek, a terhességmegszakítás és a kettős állampolgárság elkötelezett védelmezője. (Jean-Philippe Tanguy, Twitter, 2024. 07. 12.)

Ennek ellenére a francia köztudat a választási eredményt úgy értékeli, hogy az antifasiszta Népfront defenzív győzelmet aratott a „fasizmus” fölött. Technikailag vizsgálva a kérdést, a 2022-es elnökválasztáshoz képest az RN-nek nem sikerült növelnie választói támogatását, és tízmillió szavazóval stagnál, míg 2022-ben támogatottsága a második fordulóban tízről 13 millió szavazóra nőtt. Ezúttal azonban a boomerek (19 millió 60 éven felüli szavazó) erőteljesen reagáltak, és határozott nemet mondtak a „fasizmusra”. A potenciális voksok tekintetében az RN tehát egyértelműen elért egy plafont.

Egy elnökválasztás megnyeréséhez legalább 18 millió szavazó kell. Marine-nak két éven belül nyolcmillió új szavazót kellene kihúznia a ridiküljéből, amire gyakorlatilag semmi esélye. Egyébként a francia választási rendszer egyértelműen a veszteseknek kedvez. Szó szerint. Tegyük fel, hogy egy választási körzetben öt jelölt van, és a győztes megszerzi a szavazatok 45 százalékát az első fordulóban, a többiek pedig osztoznak a maradékon. A második fordulóban való részvételhez a szavazatok 12 százalékát kell megszerezni az első fordulóban. Hagyományosan a második fordulóban való részvételre jogosultak nem adják fel a versenyt, így a második forduló nyertese ugyanaz lesz, aki megnyerte az első fordulót. Ha azonban az egyik vesztes bedobja a törülközőt, akkor átadja a szavazatait egy másik vesztesnek, akinek több esélye van legyőzni az első forduló nyertesét. Mivel az 55 százalék nem akarja a 45 százalék győzelmét, ezért beáll egy olyan jelölt mögé, aki meg tudja akadályozni az utóbbi jelöltjének győzelmét.

Pontosan ez történt. Legalább 120 képviselői helyet az 577 közül ezzel a „paktumpolitizálással” nyert meg a szélsőbal és a macronista párt. Így a „szélsőjobb”, amely országosan megszerezte a szavazatok 37 százalékát, csak a képviselői helyek húsz százalékát kapta, miközben a szélsőbal a szavazatok 25 százalékával a képviselői helyek 40, a macronista párt pedig a szavazatok húsz százalékával a képviselői helyek 30 százalékához jutott. Így lehet ellopni a választásokat. Ez az eredmény a szélsőbaloldal és a macronista burzsoázia antifasiszta szövetségének gyümölcse.

Franciaországban már nincs jobb- és baloldal, csak „szélsőjobb” és „antiszélsőjobb”. A „nacionalisták” megválasztása, majd a választóik hátba szúrása és végül a választási eredményük összeomlása már számtalanszor megtörtént, a kérdés csak az, hogy az említett ciklus jó-e, mert lejáratja a kommunistákkal kollaboráló konzervatívokat, vagy rossz, mert demoralizálja a valódi nacionalistákat, és megerősíti az antifasisztákat. Amint egy nacionalista mozgalom felüti a fejét, még ha az olyan kasztrált is, mint az RN, a politikai establishment nyomban összezár és ellene fordul, „republikánus népfrontban” egyesítve anarchista kommunistáktól centrista opportunistákon át reakciós burzsoákig gyakorlatilag mindenkit.

Lélektanilag ez a hibrid koalíció úgy érzi, hogy nyert, mert erkölcsileg győzött az antifasiszta téma erőltetésével. Erkölcsi fölényének tudatában Jean-Luc Mélenchon, a vörösök vezére tűnik a rendszer erős emberének, legalábbis momentán, amíg meg nem puccsolják, amire már vannak jelek, főleg a gázai genocídium kontextusában képviselt palesztinpárti állásfoglalása miatt. Mellesleg az izraeli újságok is bosszankodnak ezen a választási eredményen. Marine-nál ugyanis a szalonképesség iránti vágy olyan erős, hogy mára ő lett a cionizmus és az Izrael-pártiság zászlóvivője Franciaországban. Ezt újabban már Izraelben is értékelik, így Amihaj Sikli, a Netanjahu-kormány diaszpóraügyi minisztere szerint „kiváló” elnök lenne belőle, és állítólag a főnöke is egyetért vele.

Paradoxon, de Franciaországban a hagyományos értelemben vett konzervatív, tehát jobboldali értékeket (a homoszexualitás és a melegházasság elítélése, abortuszellenesség, vallásosság stb.) a muszlimok képviselik, és mivel ők zömükben Mélenchonra szavaznak, ezzel az optikával nézve ő jobboldalibb, mint Marine, ráadásul az anticionizmus vezéralakjaként a mainstream média főgonosza. Megerősödése miatt a zsidók kezdhetnek is menekülni Franciaországból. Legalábbis Mose Szebbag, Párizs főrabbija szerint, aki a választási eredmények ismeretében távozásra buzdítja a fiatal zsidókat Izraelbe, mert szerinte a „zsidóknak nincs jövőjük Franciaországban”. A „szélsőjobbos” Marine tehát vonzza és védi a zsidókat, míg a szélsőbalos Mélenchon taszítja és elüldözi őket. Így néz ki Franciaország 2024-ben, és többek között ez indokolja a címet.

Kövess minket -on és -en!

Alakulatunknak az orosz túlerővel szemben vissza kellett vonulnia, egészen a Stájer Alpokig. Itt ért bennünket a háború vége.

Alulírottak, a magyar igazság érvényesítésére alkalmas kedvező történelmi pillanatot felismerve, továbbá magyar hazánkhoz és nemzetünkhöz való olthatatlan szeretetünktől és hűségünktől vezérelve, a magyar összetartozás jegyében nem nézhetjük tovább tétlenül és szótlanul, hogy a történelem által felkínált újabb esélyt szalasszon el nemzetünk az igazságtalan és önrendelkezési jogot sárba tipró diktátumok által szabott határok felülvizsgáltatására.

Harminc éve már, hogy elhunyt a 28. Wallonien önkéntes SS gránátoshadosztály parancsnoka, a második világháború legendás „krónikása”, Léon Degrelle.

Adolf Hitler – értesülve Budapest csaknem megvalósult bekerítéséről – 1944. december 24-én este elrendelte a IV. SS-páncéloshadtest Magyarországra vezénylését és bevetését Budapest felmentése céljából.

A tábori lelkész letörten lépett be a pasewalki kórház első világháborús sebesültekkel teli kórtermébe.

Korábban az athéni magyar nagykövetet támadták meg szélsőbaloldaliak, most Stuttgartban rongálták meg a magyar konzulátus épületét a Budapesten fogva tartott bűnöző, Ravi Trux elvtársai. Az esetről a Stuttgarter Nachrichten nyomán a Magyar Jelen számolt be.

A második világháború utáni korszak névadójának egy évtizedig tartó diktatúrája alatt a politikai terrorizmus és a személyi kultusz az egekbe tört, míg az életszínvonal és a törvényesség a mélységekbe süllyedt. 

Svédországban pozitív jelenség terjed: szélsőjobboldali, hazafias csoportok már 10 éves fiúkat is toboroznak a soraikba – gyakran testépítő klubok és harci edzések égisze alatt.

Talán furcsán hangzik tőlem, de kezdem megsajnálni az izraelieket. Szomorú és szánalmas azt látni, hogy mi mindent kell elszenvedniük a Hamász, a Hezbollah és a húszik részéről. 

Nyomozás indult két kiskorú ellen, akik egy „neonáci” szervezet alapítóiként, illetve tagjaiként megrongálták egy zsidó temető kőtábláit Aradon.

Keresztes-Fischer Ferenc, magyar királyi belügyminiszter a Magyar Nemzeti Szocialista Párt - Hungarista Mozgalmat 1939. február 24-én feloszlatta, a Mozgalom, illetőleg a párt helyiségeit a rendőrséggel megszállatta.

Egykor négy légvédelmi ágyú állt annak a toronynak a tetején, amely ma szállodaként működik Hamburg belvárosában. 

Megérkezett az Egyesült Államokba a dél-afrikai menekültek első csoportja, akiket a Trump-kormányzat azért fogad be, mert az afrikai köztársaságban igazságtalan faji megkülönböztetéssel és erőszakkal kell szembenézniük.

Az Institute for Strategic Dialogue (ISD) zsidó szupremácista „agytröszt” kutatói 200 olyan fiókot találtak, amelyeken szerintük a „nácizmust” hirdették, vagy „náci” szimbólumokat használtak. Eddig több tízmillióan nézték meg holokausztrevizionista, vagy a Führert éltető videókat.

Az ODESSA nevű titkos SS szervezet üldözött nemzetiszocialisták ezreit mentette ki Németországból a világháború utolsó hónapjaiban, a menekülés fő célpontja a biztonságos Argentína volt. A zsidó szupremácisták keresik, hogy élnek-e még olyanok, akiken még bosszút állhatnának.