Kövess minket -on és -en!

Nem biztos, hogy egyáltalán érdemes még szót vesztegetni a franciaországi parlamenti választásokra, legfeljebb néhány groteszk jelenségre azok apropóján.

Kezdve azzal, hogy a mainstream média által változatlanul „fasiszta” mumusnak beállított Nemzeti Tömörülésnek (RN) gyakorlatilag semmi köze őséhez, a Jean-Marie Le Pen által alapított Nemzeti Fronthoz (FN).

Személyi állományában, ideológiájában, pártpolitikai céljaiban az előbbi lényegében az utóbbi szöges ellentéte, Le Pen egyik lányával, Marine-nal az élén (akit nem hívok a családnevén, mert méltatlanná vált rá). Szigorúan történelmi-politológiai értelemben az FN-re sem illett a fasiszta jelző, de az RN-re alkalmazva viccnek is rossz. Az utóbbi évtized során olyan radikális átalakuláson esett át, hogy már az sem mondható el róla, hogy valaha is köze volt az FN-hez, és a névváltoztatás ennek az ön- és ősmegtagadó folyamatnak csak az utolsó, ám annál szimbolikusabb aktusa volt. Marine ideológiailag a szociáldemokrácia, a feminizmus és az egalitárius társadalom híve, és ahogyan megtagadta az apját, kizárva a saját pártjából, ugyanúgy az RN is megtagadta az FN történelmi és ideológiai örökségét. A választási kudarc után az egyik parlamenti képviselőjük például azt is világossá tette, hogy az RN a szexuális kisebbségek, a terhességmegszakítás és a kettős állampolgárság elkötelezett védelmezője. (Jean-Philippe Tanguy, Twitter, 2024. 07. 12.)

Ennek ellenére a francia köztudat a választási eredményt úgy értékeli, hogy az antifasiszta Népfront defenzív győzelmet aratott a „fasizmus” fölött. Technikailag vizsgálva a kérdést, a 2022-es elnökválasztáshoz képest az RN-nek nem sikerült növelnie választói támogatását, és tízmillió szavazóval stagnál, míg 2022-ben támogatottsága a második fordulóban tízről 13 millió szavazóra nőtt. Ezúttal azonban a boomerek (19 millió 60 éven felüli szavazó) erőteljesen reagáltak, és határozott nemet mondtak a „fasizmusra”. A potenciális voksok tekintetében az RN tehát egyértelműen elért egy plafont.

Egy elnökválasztás megnyeréséhez legalább 18 millió szavazó kell. Marine-nak két éven belül nyolcmillió új szavazót kellene kihúznia a ridiküljéből, amire gyakorlatilag semmi esélye. Egyébként a francia választási rendszer egyértelműen a veszteseknek kedvez. Szó szerint. Tegyük fel, hogy egy választási körzetben öt jelölt van, és a győztes megszerzi a szavazatok 45 százalékát az első fordulóban, a többiek pedig osztoznak a maradékon. A második fordulóban való részvételhez a szavazatok 12 százalékát kell megszerezni az első fordulóban. Hagyományosan a második fordulóban való részvételre jogosultak nem adják fel a versenyt, így a második forduló nyertese ugyanaz lesz, aki megnyerte az első fordulót. Ha azonban az egyik vesztes bedobja a törülközőt, akkor átadja a szavazatait egy másik vesztesnek, akinek több esélye van legyőzni az első forduló nyertesét. Mivel az 55 százalék nem akarja a 45 százalék győzelmét, ezért beáll egy olyan jelölt mögé, aki meg tudja akadályozni az utóbbi jelöltjének győzelmét.

Pontosan ez történt. Legalább 120 képviselői helyet az 577 közül ezzel a „paktumpolitizálással” nyert meg a szélsőbal és a macronista párt. Így a „szélsőjobb”, amely országosan megszerezte a szavazatok 37 százalékát, csak a képviselői helyek húsz százalékát kapta, miközben a szélsőbal a szavazatok 25 százalékával a képviselői helyek 40, a macronista párt pedig a szavazatok húsz százalékával a képviselői helyek 30 százalékához jutott. Így lehet ellopni a választásokat. Ez az eredmény a szélsőbaloldal és a macronista burzsoázia antifasiszta szövetségének gyümölcse.

Franciaországban már nincs jobb- és baloldal, csak „szélsőjobb” és „antiszélsőjobb”. A „nacionalisták” megválasztása, majd a választóik hátba szúrása és végül a választási eredményük összeomlása már számtalanszor megtörtént, a kérdés csak az, hogy az említett ciklus jó-e, mert lejáratja a kommunistákkal kollaboráló konzervatívokat, vagy rossz, mert demoralizálja a valódi nacionalistákat, és megerősíti az antifasisztákat. Amint egy nacionalista mozgalom felüti a fejét, még ha az olyan kasztrált is, mint az RN, a politikai establishment nyomban összezár és ellene fordul, „republikánus népfrontban” egyesítve anarchista kommunistáktól centrista opportunistákon át reakciós burzsoákig gyakorlatilag mindenkit.

Lélektanilag ez a hibrid koalíció úgy érzi, hogy nyert, mert erkölcsileg győzött az antifasiszta téma erőltetésével. Erkölcsi fölényének tudatában Jean-Luc Mélenchon, a vörösök vezére tűnik a rendszer erős emberének, legalábbis momentán, amíg meg nem puccsolják, amire már vannak jelek, főleg a gázai genocídium kontextusában képviselt palesztinpárti állásfoglalása miatt. Mellesleg az izraeli újságok is bosszankodnak ezen a választási eredményen. Marine-nál ugyanis a szalonképesség iránti vágy olyan erős, hogy mára ő lett a cionizmus és az Izrael-pártiság zászlóvivője Franciaországban. Ezt újabban már Izraelben is értékelik, így Amihaj Sikli, a Netanjahu-kormány diaszpóraügyi minisztere szerint „kiváló” elnök lenne belőle, és állítólag a főnöke is egyetért vele.

Paradoxon, de Franciaországban a hagyományos értelemben vett konzervatív, tehát jobboldali értékeket (a homoszexualitás és a melegházasság elítélése, abortuszellenesség, vallásosság stb.) a muszlimok képviselik, és mivel ők zömükben Mélenchonra szavaznak, ezzel az optikával nézve ő jobboldalibb, mint Marine, ráadásul az anticionizmus vezéralakjaként a mainstream média főgonosza. Megerősödése miatt a zsidók kezdhetnek is menekülni Franciaországból. Legalábbis Mose Szebbag, Párizs főrabbija szerint, aki a választási eredmények ismeretében távozásra buzdítja a fiatal zsidókat Izraelbe, mert szerinte a „zsidóknak nincs jövőjük Franciaországban”. A „szélsőjobbos” Marine tehát vonzza és védi a zsidókat, míg a szélsőbalos Mélenchon taszítja és elüldözi őket. Így néz ki Franciaország 2024-ben, és többek között ez indokolja a címet.

Kövess minket -on és -en!

Az 1945 telén a budai Várban rekedt magyar és német katonák ostromgyűrűt áttörő támadási kísérlete, a háború és az európai történelem egyik legtragikusabb és leghősiesebb pillanata.

1945 február közepén Európa szívét, Budapestet megfojtotta a szovjet-halál. Most itt ül velünk szemben egy akkori német ezredes, aki a Gellért-hegy és a Citadella utolsó parancsnoka volt.

A CIA dokumentumaiból kiderül, hogy ügynökök 10 évig keresték Adolf Hitlert Dél-Amerikában, miközben Argentína arra készül, hogy feloldja a titkosítás alól a második világháború végén az országba menekült németekről szóló kormányzati aktákat.

A világ legismertebb négerének új száma vírusként terjed a világhálón annak ellenére, hogy szerinte az összes zeneletöltő oldal bojkottálja azt. (Ye Claims His ‘Hitler’ Single Is Banned From ‘All Digital Streaming Platforms’, billboard.com, 2025.05.08.).

„Neonáci csoporthoz tartozás”, valamint más „szélsőséges bűncselekmények” gyanúja miatt 20 személyt őrizetbe vett a szlovák rendőrség egy akciója során Pozsonyban - jelentette a TASR szlovák közszolgálati hírügynökség a pozsonyi kerületi ügyészség közlésére hivatkozva.

A brit kormány pénzügyi szankciókat vezetett be a nemzetiszocialista Blood and Honour hálózat ellen, amely a skinhead zenei szcnéával évtizedek óta aktív kapcsolatban áll.

Ausztrália szigorú „gyűlölet-bűncselekmények” elleni törvényeket fogadott el, beleértve a terrorista bűncselekmények és a „gyűlöletszimbólumok” felmutatása esetén kiszabható kötelező minimumbüntetést.

A korábbi másodrendű vádlott, a német Tobias Edelhoff meghallgatásával folytatódott az antifa-per a Fővárosi Törvényszéken. A „Hammerbande” korábbi kiképzője ezúttal tanúként állt a bíróság elé, igaz, csak videóhívás keretében.

1977. augusztus 15-én üres szobával szembesültek a római Celio hadikórház őrei, amikor reggel tízkor kinyitották az ajtót. Pedig nem akárkinek kellett volna bent lennie.

Budapest XII. kerületében ismeretlen patrióták horogkeresztet festettek a szovjet megszállókat dícsőítő emlékműre. 

A 64 éves Ian Pitkin egy lakhatási vita miatt döntött a gyújtogatás mellett 2024 márciusában, amit antiszemita érzelmek is motiváltak. 

Egy angol nemzetiszocialista éppen a saját fehér fajvédő kiáltványát írta, amikor elfogták a rendőrök, amiért megszúrt egy invazív migránst a mellkasán.

Ukrán nacionalisták százai vonultak végig Lemberg központjában fáklyákkal és piros-fekete zászlókkal újév napján.

Arab migránsok az izraeli szurkolókra vadásztak múlt héten az Ajax-Maccabi meccs után, a régi időket idéző pogrom volt, és ez folytatódott a hét elején.

1915. június 23-án kezdődött az a több mint két évig elhúzódó összecsapás-sorozat az észak-olaszországi Isonzó folyó mentén, amelyben az első világháborúban elesett több mint ötszázezer magyar katona mintegy fele lelte halálát.