Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
Ha már múlt héten szóba került a Fanta, arra gondoltam, nézzük meg közelebbről ennek az italnak az eredettörténetét, illetve tegyük rendbe az üdítőt övező féligazságokat, tévedéseket.
Bármennyire is furcsa lehet 2024-ből szemlélve, 100 évvel ezelőtt a Coca-Cola még nem az a világ minden táján fellelhető, széles körben kedvelt üdítőital volt, mint manapság. Amerikát ugyan már meghódította, de a külföldi terjeszkedés éppen az 1920-as években gyorsult fel.
A Coca-Cola Company elsősorban szponzorációval és európai palackozóüzemek létrehozásával igyekezte megvetni a lábát az „öreg kontinensen”. Ezen üzemek mindegyikét a Coca-Cola Company felügyelte, 1930-ban pedig létrehozták a kizárólag külföldi értékesítéssel, ügyletekkel foglalkozó The Coca-Cola Export Corporation-t (ezt megelőzően az anyacégen belül volt egy külföldi részleg, mely az értékesítéssel foglalkozott idegen országokban).
1929-ben a Coca-Cola Németországban is megvetette a lábát, létrehozták a német leányvállalatot. A nemzetiszocializmus győzelme után az üdítő népszerűsége rohamosan megnőtt, a Harmadik Birodalom kedvenc üdítőitala lett. 50 gyárban készült, és 5 millió palackot adtak el évente, mely korabeli mércével mérve hatalmas teljesítmény volt. Bizony, a hitleri Németország és a Coca-Cola kiváló barátságot ápolt.
A Coca-Cola Company kulturális rendezvényeket, sporteseményeket, pártnapokat szponzorált, cserébe a logója látható volt ezeken az eseményeken, ekkor még semmi probléma nem volt azzal, hogy a szvasztikás zászló is ott lobogott a cégér mellett. A méltán híres 1936-os berlini olimpiát is szponzorálta a Coca-Cola, mely egész Európában óriási jelentőségű előrelépés volt az üdítő számára.
A Coca-Cola Company legnagyobb nemzetközi sikerét tehát a Harmadik Birodalomban aratta, itt volt a legnépszerűbb üdítő Európán belül. A sikertörténetnek végül a II. világháború kitörése vetett véget.
A kóla gyártásához szükséges amerikai import folyamatosan csökkent, s miután a nemzetközi zsidóság az Egyesült Államokat is belerángatta a háborúba, a tengelyhatalmakkal való kereskedelem megszűnt, az 1939 óta nehezen gyártott Coca-Colának pedig végleg befellegzett. A német leányvállalat élén ekkor – 1938 óta – egy Max Keith nevezetű úriember állt, akinek megfelelő alapanyagok híján (a kólát „hamisítani” sem tudták, hiszen az elkészítéséhez szükséges különleges szirupot mindig az Egyesült Államokból kellett beszerezni) új ötlettel, új üdítővel kellett előállnia.
|
|
|
|
|
|
A háborús helyzet azonban alapjaiban nehezítette meg bármilyen alapanyag beszerzését, így az új üdítőt tejsavóból, élelmiszeripari maradékokból, préselés után visszamaradt rostos anyagokból, maradék gyümölcsökből, feleslegből alkották meg, majd répacukorral ízesítették a végeredményt. A korlátozott mértékben rendelkezésre álló alapanyagok miatt az új üdítőnek nem volt állandó íze, mindig olyat alkottak, amit épp be tudtak szerezni. Ez lett a Fanta, melynek neve a német Fantasie szóból ered. A név a Fanta története szerint úgy keletkezett, hogy mikor Keith és csapata azon ötletelt, mi legyen az új üdítő neve, a leányvállalat feje azt mondta, hogy „használják a fantáziájukat”, mire az egyik értékesítő felkiáltott, hogy: Fanta!
A Fanta sikere pedig óriási volt. Keith ugyan nem volt az NSDAP tagja, de kiváló kapcsolatai révén elérte, hogy az üdítőre ne vonatkozzon a cukorimport-tilalom, sőt, lobbitevékenységének köszönhetően az összes németországi üzemen túl az elfoglalt területek Coca-Cola üzemeiért is ő felelt, így a Fantát nagyüzemben, szerte Európában tudták gyártani. 1943-ban hárommillió rekeszt adtak el belőle. A későbbiekben pedig, mivel a cukor egyre nagyobb hiánycikk lett, az emberek nemcsak üdítőként fogyasztották, de főztek is vele, mivel egyszerűbb volt beszerezni, mint magát a cukrot.
A Fanta nem kizárólag a német lakosság, de a nemzetiszocialista pártvezetés körében is népszerű volt, hiszen segítségével fel tudták mutatni az amerikai életérzést megtestesítő Coca-Cola európai alternatíváját (ez olyannyira így van, hogy még manapság sem a legnépszerűbb ital a Fanta Amerikában, a múlt században az 1980-as évek közepétől le is állították az országos értékesítését, csak azokban a régiókban maradt elérhető a „hazai ízek” miatt, ahol sok bevándorló élt, 2001-ben kezdték újra országosan forgalmazni).
A háború végét követően a Fanta gyártását beszüntették, sőt, Max Keith a háború alatt felhalmozott nyereségét eljuttatta az amerikai Coca-Cola központba. Egyébként az egykori igazgató ellen széles körű vizsgálat is folyt, ám végül minden vád alól felmentették. Mivel a Coca-Cola nagy riválisa, a Pepsi is elkezdett gyümölcsös üdítőket gyártani, a Fanta gyártását 1955-ben újraindították, népszerűsége azóta is töretlen.
Gondolta volna?
1. A Fanta Japánban is rendkívül népszerű üdítő, számos változata csak ott kapható, nekem is volt szerencsém több ilyen ízt megkóstolni.
2. A ma ismert „narancssárga Fantát” először 1955-ben, Nápolyban állították elő helyi narancs felhasználásával. Ez talán megmagyarázza Lázár Jánosnak azt is, ott miért 12% a Fanta narancstartalma.
3. Az évtizedek során rengeteg kreatív reklám látott napvilágot, melyek a Fantát népszerűsítették, ezek közül már nem feltétlenül szalonképes mindegyik polkorrekteskedő világunkban. Íme az én kedvencem, melyre élénken emlékszem gyerekkoromból:
|
|
|
|
|
|
4. A Fanta narancstartalma Ausztriában is 5%, ezt magam ellenőriztem le múlt héten. Egyébiránt ugyanezen a napon ittam egy Magyarországon nem kapható, Twist Fruit fantázianévre hallgató, Egyesült Királyságban fellelhető változatot is, itt a narancstartalom csupán 3,5%, a többi jelen lévő gyümölcsé 1% alatt volt.
5. Magyarországon 1979-ben kaphattunk először Fantát a Szeszipari Vállalatok Trösztjének köszönhetően, ám csak citromosat, mert úgy gondolták, elég narancsital van a piacon. Ekkor még koncentrátum formában hozták be, kávézókban, presszókban csapolták. A 80-as évek végén indult meg a klasszikus Fanta hazai gyártása, a 90-es évek óta rengeteg háztartás asztalán találkozhatunk vele.
6. Ha már Fanta és a Harmadik Birodalom, Magyarországon élt egy Fanta Adolf nevű orvosdoktor, könyvgyűjtő. Számos orvoslással kapcsolatos könyvet, cikket írt, de sem Adolf Hitler hatalomra jutását, sem a Fanta születését nem élte meg, 1907-ben hunyt el Székesfehérváron.
