Kövess minket 
-on és 
-en!
A németek az első világháború folyamán nem tudták elkerülni a kétfrontos háborút. Több mint húsz évvel később a Führernek egy merész tervre volt szüksége Franciaország térdre kényszerítésére.
Miután a Wehrmacht 1939. szeptember 1-jén átlépte a lengyel határt, a franciák és a britek, akik nem akarták Poroszország kérdését békés úton rendezni, és folyamatosan uszították a lengyeleket a németek ellen, hadat üzentek Németországnak, kirobbantva ezzel a második világháborút. A két nyugati nagyhatalom azonban ennél többet egyelőre nem tett, így a németek, illetve a lengyeleket hátba támadó Szovjetunió pár hét alatt elfoglalta Lengyelországot.
Ez volt a furcsa háború időszaka, ahol apróbb összeütközésekre került sor szárazföldön, vízen és a levegőben. Lengyelország felosztása idején nyugaton a szövetséges erők 110 hadosztálya nézett farkasszemet mindössze 23 német hadosztállyal. Adolf Hitler, látva a tépelődést, a keleti sikeres erődemonstráció hatásában bízva békeajánlattal fordult a franciákhoz és a britekhez, akik elutasították azt. A Führer ekkor kiadta a parancsot a franciaországi hadjárat kidolgozására.
A német vezérkar óvatos volt: „Franciaország nem Lengyelország” – mondták a vezérnek és egy visszafogott tervvel rukkoltak elő. Nem a kiütéses győzelem lebegett a szemük előtt, mindössze Hollandia, Belgium és északkelet- Franciaország elfoglalását tűzték ki célul, hogy a német hadiipar számára fontos Ruhr-vidéket biztosítsák.
A Führernek halovány volt a terv, és egy megbeszélés során a térképen a Belgium területén elterülő sűrű erdő borította hegységre, az Ardennekre mutatott és megkérdezte, hogy itt átjuthatnak-e német erők. Heves fejcsóválás volt a válasz. Erich von Manstein tábornok viszont kapva kapott Hitler ötletén és kidolgozta merész tervét az áthatolhatatlannak vélt Ardenneken való átjutásra.
A vezérkar nem osztotta a véleményét és javaslatát lesöpörték az asztalról. Manstein viszont nem adta fel, találkozót kért Hitlertől, aki el volt ragadtatva az ötlettől és mivel az eredeti, visszafogottabb haditerveket a belgák megszerezték és tudatták a szövetségesekkel, minden adott volt Manstein merész tervének megvalósítására.
A szövetségesek a fő csapást a német jobbszárnyon Belgium „járható” részén várták. A franciaországi hadjárat 1940. május 10-én kezdődött és május 15-re a németek már legyűrték Hollandiát. A német jobbszárny a belgiumi csatatereken is sikert sikerre halmozott. A nagy meglepetés még csak ezután jött. A német XIX. páncélos hadtest Heinz Guderian tábornok vezetésével megkezdte a franciák által átjárhatatlannak vélt Ardennek átszelését. Guderian csapatait nem nagyon izgatták a fák, a páncélosok sokszor átgázoltak rajtuk, így a német páncélos alakulatok hamarosan átkeltek a Meuse-ön is.
|
|
|
|
|
|
A németek nagyobbrészt ennek a merész húzásnak köszönhették győzelmüket. A másik zseniális ötlet a páncélos hadosztályok önálló, koncentrált bevetése volt, amelyek a német légierő támogatásával úgy haladtak előre, mint kés a vajban. A szövetségeseknek hiába volt 3200 tankjuk szemben a németek 2400 harckocsijával, azok szét voltak szórva. Guderian elképesztő iramot diktáló páncélosai május 21-én már a La Manche csatorna partján voltak.
A hátukban lévő német gyalogság pedig szilárd védelmi vonalat épített ki a német balszárnyon. Bezárult a gyűrű, a Belgiumba szorult brit expedíciós és a francia erők körül, akik Dunkerque felé hátráltak, hogy ott tengerre szállva elkerüljék a megalázó megadást. A szövetségesek részéről a dunkerque-i evakuáció volt a franciaországi hadjárat egyetlen „sikeres” része, mivel sikerült 200 ezer angol és 140 ezer francia katonát áthajóztatni Angliába, mindezt persze úgy, hogy Hitler megparancsolta csapatainak, hogy engedjék a visszavonulást, mintegy gesztusként az újra és újra megküldött békeajánlatok mellé.
A franciaországi hadjárat második szakasza június 5-én kezdődött. A németek kiiktatták a francia-német határon kiépített Maginot-vonalat, és mélyen benyomultak Franciaország területére. Június 14-én elesett Párizs. Ami nem sikerült a németeknek négy év alatt az első világháborúban, azt véghez vitték a második világégés során szűk másfél hónap alatt. Franciaország június 22-én kapitulált. A Führer újra kelet felé, a Szovjetunió felé tekinthetett.
