Kövess minket: Telegram — XVkontakte

1938. március 12-én vonultak be a nemzetiszocialista Németország csapatai a szomszédos Ausztriát, majd másnap kihirdették Ausztria és a Németország egyesítését.

Ausztria ezzel hét évre, a második világháború végéig a Nagynémet Birodalom része lett. 1945-ben nyerte el ismét függetlenségét, de teljes szuverenitását csak az 1955-ös osztrák államszerződés megkötése után kapta vissza.

Az Anschluss fogalma az Osztrák-Magyar Monarchia 1918-as szétesése nyomán született. A két német nyelvű állam egyesítésének gondolata Ausztriában lelkes fogadtatásra talált, a bécsi nemzetgyűlés 1918. november 12-én törvényt is hozott egy német-osztrák köztársaság megalakításáról. Az első világháborút lezáró békeszerződések azonban ezt megtiltották, ennek ellenére Ausztria és Németország 1928-ban egységesítette jogrendszerét, kiépítette az egységes vasúthálózatot, 1931-ben pedig egyezményt írtak alá a vámszövetségről.

Miután Németországban 1933-ban Adolf Hitler jutott hatalomra, felerősödtek az egyesülési törekvések. Az osztrák nemzetiszocialisták 1934 júliusában német sugallatra halálos merényletet követtek el Engelbert Dollfuss osztrák kancellár ellen, de az általuk remélt politikai fordulat elmaradt. Az ausztriai születésű Hitler fő célja a Saar-vidék 1935-ös és a Rajna-vidék 1936-os visszaszerzése után az összes német nyelvterület egységesítése lett: 1936 júniusában egyezményt kötött Béccsel, ebben az egymás belügyeibe való be nem avatkozás mellett Ausztria kötelezte magát, hogynémet államként leállítja a nemzetiszocializmus-ellenes politikát.

Kurt Schuschnigg osztrák kancellár 1938. február 12-én Hitler berchtesgadeni Sasfészkében a ránehezedő nyomásnak engedve megígérte, hogy beveszi az ausztriai nemzetiszocialistákat kormányába. Az amnesztia után a párt vezetője, Arthur Seyss-Inquart megkapta a belügyminiszteri posztot, az ő védernyője alatt a nemzetiszocialisták már hatalmi eszközökkel is közelíthettek a csendőrséghez és a rendőrséghez, és kezdtek beépülni az antifasiszta, a nemzetiszocialistákkal vetélkedő Hazafias Frontba. Az események feletti ellenőrzést elvesztő Schuschnigg a szociáldemokratákat és a kommunistákat is harcba szólította a „patriotizmus felélesztéséért” és a függetlenség megőrzéséért. A kancellár utolsó, kétségbeesett lépésként március 9-én bejelentette, hogy március 13-án népszavazást tartanak az ország önállóságának megőrzéséről, egyben a részvételi korhatárt 24 évre emelte, hogy a náci ideológia iránt nagy számban elkötelezett osztrák fiatalok ne járulhassanak az urnákhoz.

Hitler március 11-én ultimátumban szólította fel Bécset a népszavazás elhalasztására, és a választ meg sem várva elrendelte a mozgósítást. Schuschnigg – konstatálva, hogy Ausztriában polgárháborús helyzet alakult ki, és hogy sem Nagy-Britannia, sem Franciaország segítségére nem számíthat - törölte a referendumot, és este lemondott. Rögtön ezt követően Seyss-Inquart a szocialisták fegyverkezésére hivatkozva kérte a német csapatok bevonulását.

A német Wehrmacht március 12-én reggel átlépte a határt. Az Otto-hadművelet során nem ütköztek ellenállásba, sőt a lakosság karlendítéssel és virágokkal várta a német katonákat, innen a Blumenkrieg (virágháború) kifejezés. Maga Hitler szülőfaluja, Braunau közelében lépte át a határt, és hatalmas ováció közepette vonult be Bécsbe. Március 13-án Seyss-Inquart vezetésével bábkormány alakult, a parlament pedig elfogadta a csatlakozási törvényt, amelynek értelmében Ausztria Ostmark néven a Német Birodalom tartománya lett. A hatalomátvétel zökkenőmentesen zajlott.

Az egyesülést 1938. április 10-én népszavazás szentesítette, ezen 99,73 százalék voksolt az Anschluss mellett (igaz, a szavazójogtól megfosztották a lakosság egytizedét, a szavazólapon pedig az Igen melletti karika kétszer volt nagyobb, mint a Nem). Az európai nagyhatalmak szoros figyelemmel kísérték az eseményeket, de nem avatkoztak be, egyedül a Szovjetunió tiltakozott hevesen.

Ausztria hét évre, a második világháború végéig a Harmadik Birodalom része lett. 1945-ben nyerte el ismét függetlenségét, de teljes szuverenitását csak az 1955-ös osztrák államszerződés megkötése után kapta vissza. Ez kimondta az ország semlegességét, és külön cikkelyben tiltotta meg Ausztria bármilyen politikai vagy gazdasági egyesülését Németországgal.

A nyolcvanas évek közepéig az országot nemzetközileg Hitler „első áldozataként” kezelték, az a felfogás érvényesült, hogy az osztrák állam – mivel nem is létezett – nem felelős a „háborús bűnökért”. A kollaboránsok és a nemzetiszocialisták üldözése jóformán teljesen elmaradt, akárcsak a zsidók kárpótlása. A nemzetiszocialista múlt tabuját csak a Waldheim-ügy törte meg: Kurt Waldheim korábbi ENSZ főtitkárról 1986-os köztársasági elnökké választása után derült ki, hogy nem mondta el a teljes igazságot a múltjáról, vagyis, hogy „Hitler hadseregében volt tiszt”.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Egy Simon Knittel antifaiszta összefogott, a Laut gegen Nazis (Hangosan a nácik ellen, LGN) nevű szélsőséges szervezettel és egy hamburgi ügyvédi irodával, hogy a védjegyhivatalon keresztül kisajátítsák a hazafias jelszavakat.

Az emberiség egyik óriási bravúrja a nemzetiszocializmussal kapcsolódik össze: ötven éve a holdra szállás magába olvasztotta a III. Birodalom történetének egy részét.

A világháborúban, 1915 szeptemberében vonultam be, mint hadnagy és századparancsnok, a bécsújhelyi akadémia elvégzése után.

A finn rendőrség szerint egy nemzetiszocialista csoport 3D-nyomtatott fegyverekkel készült faji háborúra. A nyomozók szerint a gyanúsítottak „terrorcselekmény elkövetésének szándékával” képezték ki magukat.

Manapság a multinacionális nagyvállalatok számítanak a woke-izmus legbefolyásosabb terjesztőinek, ami paradoxonnak tűnik, tekintettel a baloldal fennen hangoztatott kapitalizmusellenességére.

Mint tüzér – aki megjárta a Don-kanyar poklát – 1944. november 4-én estem szovjet fogságba Dunaföldvárnál.

A második világháború végén számos német választotta azt, hogy meghal a gyermekeivel együtt, de ők nem kegyetlen szörnyetegek voltak.

Megmondom őszintén, hogy e sorok írása közben visszasírtam bármit, akármelyik cikkemet az elmúlt évekből. Nem azért, mert az Oppenheimer egy rossz film, vagy mert nem szerettem volna kritikát írni róla, sőt, épp ellenkezőleg.

Bár a mi hazánkos Novák Előd kérésére előbb tömegsport-rendezvényként felvette az állami szervező a Kitörés emléktúrát az Olimpiai Ötpróba Programba, később azt törölte.

Akkor is így köszöntött a tavasz és a március. A budai hegyek felől hideg, még a télre emlékeztető szél söpört végig a pesti utcákon.

A második világháború magyarországi hadszínterén folytatott végső küzdelmek közül a Vértes hegység területén vívott harcok magyar szempontból jelentős haditetteknek számítottak.

1945. február elejére a neuhammeri táborban kiképzés alatt álló magyar hadosztályok (az SS 25. „Hunyadi” és 26. „Hungária” fegyveres-gránátoshadosztályai) által elfoglalt elhelyezési körleteket a szovjet csapatok egyre jobban megközelítették.

Letakarták egy bécsi protestáns templom ólomüveg ablakait, mert azokon állítólag „antiszemita” motívumok szerepeltek, és az ablakok alkotója tagja volt a NSDAP-nak.

Dr. Martens. Azt hiszem, sokaknak nem kell bemutatni ezt a cipőmárkát. Aki csak egy kicsit is ismerős a rocker, punk, skinhead színtéren, az valószínűleg ismeri a semmivel sem összetéveszthető acélbetétes bakancsot, gondoljunk csak a sárga-fekete címkére és a szintén sárga gojzer varrásra.

Hatalmas felháborodást váltott ki Rébecca Chaillon bevándorló hátterű francia „művész” legújabb színi előadása, melyben fehér játékbabákat húznak karóba a „rasszizmus ellen tiltakozva”.

Egy idős német asszonynak, aki személyesen ismerte, hiszen munkaadója volt, a név – Adolf Hitler – mosolyt csalt az arcára, nem pedig borzongást.

Jól emlékszem, 1945. január 19-e volt. Mi, gyerekek már feküdtünk szüleim Barcika alsói házában. Éjszaka két pulin zörgetett be, puskával a vállán: értem jöttek.

Most, amikor szívemre tett kézzel és felemelt fővel esküszöm, hogy mindörökre ott hagyom a szélsőbaloldalt és katonás, kemény léptekkel átmasírozok a legszélsőjobboldal frontjára, be kell vallanom, hogy ezt végtelen keserűséggel, nagy kíváncsisággal és ugyanakkor örömkönnyet fakasztó forró magyarsággal teszem.

Hollandiában büntetőjogi következményekkel fog járni a „holokauszttagadás”, a „rasszizmus” és a „diszkrimináció” tilalmára vonatkozó törvényt kiterjesztik más események megtörténtének tagadására is – döntött a holland ügyvivő kormány.

Másfél év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a Győri Törvényszék azt a 17 éves kapuvári diákot, aki  állítólag halállistát készített és egy „neonáci” jelzővel leírt internetes csoportban azt írta tavaly ősszel, hogy másnap megöli osztálytársát a származása miatt.

Megbüntették Kubában az állami zenei szervezetek hét tisztviselőjét, miután az általuk szervezett halloweeni partin egy Hitler-jelmez nyerte az első díjat – írja az AFP.

1941. június 26-án három felségjel nélküli repülőgép bombázta a Magyarországhoz az első bécsi döntés után visszakerült Kassát. A máig tisztázatlan hátterű incidens után Magyarország belépett a második világháborúba.

A „fehér felsőbbrendűséget” nevezte a legsúlyosabb terrorfenyegetésnek az Egyesült Államok számára Joe Biden Washingtonban.

Egy fehér nacionalista szervezet vezetője köztéri matricákkal, valamint Adolf Hitler és a Nagynémet Birodalom plakátjival az otthonában is faji gyűlöletet szított – közölte a brit koronabíróság.