Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Az individualista, feminista, túlurbanizált nyugati társadalmakban, amelyekben az egyén megszabadult minden hűségtől és kötelezettségtől a rasszbéli (és most már nemi) hovatartozási csoportja iránt az antropológiai „determinizmus” elítélése nevében, amely úgymond akadályozná az egyéni szabadság kiteljesedését, a törzsi (fehér) empátia már nem hasznos.

Éppen ellenkezőleg, ez a társadalmi mobilitás akadálya. Annál is inkább, mert az egyén minden létfontosságú szükségletéről az állam és a multinacionális trösztök gondoskodnak, és már nem szükséges egy olyan társadalmi és faji csoportra támaszkodnia, amely megkövetelheti tőle a normák és hagyományok tiszteletben tartását. Sőt mi több, a fehér „mi” mint a kozmopolita demokrácia számára az abszolút gonoszság megtestesítője törvénytelenné vált. Ugyanakkor viszont más rasszbéli vagy nemi csoportok önaffirmációját dicsőítik. A törzsiség nem tilos, sőt hozsannázott, feltéve hogy nem fehér és heteroszexuális. Erről szól a „diverzitás”, vagyis a nyugati társadalmak hivatalos ideológiájának számító nem fehér törzsiség szisztematikus felmagasztalása.

Egy olyan gazdaságban, amely a termelésnek a harmadik világba és a fogyasztásnak a harmadik világból nyugatra való áthelyezésén alapul, a határokat állító fehér törzsi „mi” elpusztítandó ellenségnek számít. A fehér nők hipergámiájának felszabadítása (feminizmus) párhuzamos a nyugati kapitalizmus teljes denacionalizálásával, valamint a tömeges bevándorlás ösztönzésével. Elkerülhetetlen volt, hogy a globalista nagytőke a feminizmust használja fel arra, hogy elfojtson minden bennszülött lázadást, amely megakadályozná abban, hogy a saját igényeinek megfelelően földrajzilag átcsoportosítsa (a migráció révén) a harmadik világ fogyasztóit. Ebben a rendszerben a fehér férfiak által jelentett „mi” ellenállása a faji népességcserével szemben olyan akadályt képez, amelyet a női hipergámia változatlan tényének a mozgósításával lehet semlegesíteni.

Nem lehet egyrészt az antirasszizmus és a feminizmus nevében a globalista oligarchia lakájmédiájában a fehér férfi önaffirmációját kriminalizálni a nők és a bevándorlók „elnyomása” miatt, másrészt elvárni, hogy a fehér férfi feláldozza magát egy ismeretlen nőért a közlekedési eszközökön. Különösen egy olyan városban, ahol szociológiailag 99 százalékban garantált, hogy ez a nő a harmadik világbeli hímek inváziójának lelkes támogatója és egy potenciális kasztráló feminista legyen. Melyik fehér férfi akarná kockára tenni az utolsó dolgot, amije van – az életét – valakiért, akinek a túlélése a fehér férfi vereségétől függ? Pontosan ezt követelik egyes emancipált fehér nők, amikor halkan vagy agresszívan azt mondják, hogy a fehér férfi földje nem az övé – ez az antirasszizmus implicit üzenete –, hanem a földön élő minden férfié, aki veszi magának a fáradságot, hogy eljöjjön és magáévá tegye a fehér férfiak földjét és a – már csak elvileg – hozzájuk tartozó fehérszemélyeket egyaránt. Mindezt úgy, hogy közben azt várják el, hogy a fehér férfi avatkozzon be, amikor a dolgok rosszul mennek ugyanezekkel a harmadik világbeli férfiakkal. Egy idő után a propaganda és a fehér férfiak átnevelése ellenére a túlélési ösztön átveszi az irányítást. A nyugati nagyvárosi dzsungelekben az „erős és független” nőknek ugyanúgy egyedül kell boldogulniuk, mint a férfiaknak. Pontosan ezt követelik a nők, de amikor megkapták, vészhelyzetben mégis a fehér férfit hívják segítségül, miközben továbbra is lakájként kezelik, megelőlegezve a feminista „normális” állapotokhoz való újbóli visszatérést.

A feminista nők kétszínűsége abszolút. A fehér férfinak egy személyes eunuchállományt kell alkotnia, amelyre minden fehér nőnek fenntartás nélkül joga van anélkül, hogy bármilyen ellenszolgáltatást (pl. faji szolidaritást) nyújtana. Ez a feminista-multikulturális társadalom víziója, és ez az a társadalom, ahogyan jelenleg is működik, mivel a nyugati társadalmak a XX. századtól kezdve a női hipergámia kielégítésére szolgálnak. Mindezt nem kell a fehér férfinak tudatosítania magában, hogy alkalmazkodjon hozzá a viselkedésében. A fehér férfiak által a nőtársaikat (színes bőrű férfiak részéről) érő agresszió esetén mutatott apátia egyrészt az állam és a közoktatás némberei által a fiúk legkorábbi életkorától kezdve alkalmazott erőteljes pszichológiai kasztrációs munka gyümölcse, másrészt annak a logikus felismerésnek az eredménye, hogy már nem áll érdekükben beavatkozni. A határok megnyitásával a nemi feladatok felosztása most már faji vonalat követ: a civilizált fehér férfi a béta-ellátó, az agresszív színes bőrű férfi a szexuális hódító. Ahhoz, hogy a balek fehér férfi elfogadja ezt az örökös átverést, a nők azt használják, amit a legjobban tudnak: az érzelmi zsarolást, ahogyan azt a hegedűsnőnk példája is mutatja.

Igen, az évezredes „fehér lovag” ösztön arra sarkallja a fehér férfit, hogy megvédje a fehér nőt, de a társadalmi, faji és nemi feltételek drasztikusan megváltoztak az utóbbi évszázadban, amit a genetikánk még nem tudott integrálni. Ez az új társadalmi, faji és nemi kontextus mégis egyre inkább arra ösztönzi a fehér férfit, hogy racionálisan cselekedve elnyomja magában ezt az atavisztikus ösztönét, amikor fehér nőket molesztálnak színes bőrű férfiak az utcán. Ezért mutatkozik egyre nagyobb hiány manapság fehér lovagokból a nyugati nagyvárosokban. Paradox módon a feminista lózungok csak egy haldokló, de még mindig kellően rendezett fehér patriarchális társadalomban működhetnek. Amint a feminizmus kifejti teljes társadalmi hatását, és a társadalmi rend általános összeomlását (nemzeti kasztrációt) idézi elő, a szexuális polaritások a keletkezett káosz megpróbáltatásai során újrarendeződnek: a nők elbújnak, reszketnek és engedelmeskednek, a férfiak dominálnak, érvényesülnek és parancsolnak. Ebből a szempontból a harmadik világbeli bevándorlás legalább annyira rossz, mint amennyire jó hír. Mint minden jelenség, ez is lehet romboló és építő jellegű. A feminizmus és a határtalan piacdemokrácia magában hordozza a patriarchális rend újjászületésének csíráit. Ordo ab chao. Ez a feminokratikus állam lerombolását és a társadalom újbóli átvételét jelenti az elkerülhetetlen társadalmi, faji és nemi reconquista során megedződött fehér férfi emberiség által.

Első rész:
A hegedűsnő és a (hiányzó) fehér lovagok balladája 1.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Felvétetett Budapesten, a Budapesti Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályán, 1945. október 15-én 15 óra 30 perckor.

1944. április 3-án a déli órákban az amerikai légierő végrehajtotta Budapest ellen az első terrorbombázást a második világháború során.

Kétségtelen, hogy 2023. október 7-ét az izraeli hadsereg (IDF) fennállásának eddigi leggyászosabb napjaként fogja nyilvántartani a hadtörténet.

Neobolsevik Amerikában a fehéreket – konkrétan a heteroszexuális fehér férfiakat – hibáztatni az elképzelhető összes társadalmi gondért, bajért, bánatért valósággal nemzeti sportnak számít, amely a feketék és az etnomazochista fehérek körében hovatovább népszerűbb még a kosárlabdánál is.

A „náci fasizmus” elleni partizánharcot éltette Ilaria Salis, a Magyarországon fogva tartott és az olasz szélsőbaloldal által az európai parlamenti választásokon jelöltként indított terrorista a második világháború végére emlékező olaszországi ünnep alkalmából.

Kommandósok és bilincsek nélkül jelent meg legutóbbi tárgyalásán az antifa támadások elsőrendű vádlottja. Az olasz nőnek az ügyben ez volt a harmadik tárgyalása, de vallomást mindeddig még nem tett az ülések idején.

Kilencvenesszeres életfogytiglant kapott egy amerikai fehér fajvédő aktivista, aki négy évvel ezelőtt színes bőrűekre kezdett lövöldözni egy mexikói határmenti bevásárlóközpontban.

Az ausztrál szövetségi kormány törvénymódosítást kezdeményez a nemzetiszocialista karlendítés betiltásáról is.

A Haus am Bogenseet az a Film Heritage Inc. vásárolta meg, amely a Panama-iratokban az ukrán first lady résztulajdona volt.

1879. december 21-én született Joszif Visszarionovics Sztálin, aki három évtizeden át volt a Szovjetunió legfőbb vezetője. 

Meglepő, de nem szerzői jogi okok miatt kellett hozzányúlni a vérmocskos Mickey egeres játékhoz: az Infestation 88-cal ennél is nagyobb baj volt.

Adolf Hitler ceruzájáért 5400 fontot adtak egy árverésen, ami miatt a zsidó-liberális sajtó a teljes glóbuszon ajvékolt egy sort.

A jugoszláv légierő 1941. április 7-i szegedi és pécsi légitámadását, az 1941. június 26-i ismeretlen eredetű kassai bombázást, illetve a Budapestet ért 1942. szeptember 4–5-i és 9–10-i éjszakai szovjet légitámadást követően, az ország területének, ipari és közlekedési csomópontjainak rendszeres és folyamatos bombázása 1944. április 3-án vette kezdetét.

Az első bécsi döntés, így a felvidéki magyarság jelentős részének hazatérése az elmúlt évszázadok kevés sikeres, ám annál jelentősebb epizódjának egyike a magyar történelemben.

Október elején a szakemberek megkezdték a második világháború során a Balaton vizébe zuhant magyar Messerschmitt típusú vadászrepülőgép kiemelését Balatonakarattya térségében.