Kövess minket -on és -en!

George Orwell angol író 1984 című politikai fikciója 1949-ben jelent meg. A hidegháború alatt írt regény a sztálini rezsim bírálata, legalábbis a megjelenése idején kizárólagosan így interpretálták, de a dolog később megváltozott.

A legérdekesebb, hogy mondanivalója túlélte a hidegháborút, és időtlenné vált. Maga Orwell nem látta, nem láthatta előre, hogy mit fog jelenteni regénye a jövő nemzedékei számára. A brit imperializmus tipikus „termékeként” képtelen volt megérteni korszaka gazdasági és politikai aberrációit, és azt sem vette észre, hogy az 1984 totalitárius ideológiája „vízjelesen” már létezett az ő demokratikus Angliájában.

Ami a regény sztoriját illeti, London egy diktatórikus rezsim fővárosa, amelyet egy láthatatlan zsarnok, a Nagy Testvér (Big Brother) irányít. Hatalmát nemcsak a lakosság szigorú megfigyelése és brutális elnyomása jellemzi, hanem az információ, a történelem, a nyelvezet és a gondolat állandó manipulálása is, hogy már csírájában elfojtsanak minden ellenállási kísérletet. Az állam jelmondata: „A háború béke, a szabadság szolgaság, a tudatlanság erő.” Négy minisztérium létezik, az Igazság, a Béke, a Szeretet és a Bőség Minisztériuma a dezinformáció, a háború, az elnyomás, illetve a jegyrendszer felügyeletére. „Semmi sem törvénytelen, mivel már nincsenek törvények”, de mindenki súlyos és legtöbbször határozatlan időtartamú büntetéseket kockáztat. (Guantanamo elve?)

A nyelvezetet „egyszerűsítették”, és az újbeszél (newspeak) értelemszerűen nemcsak a gondolatok kifejtését, hanem magát a gondolkodást is elszegényíti. Mindent a duplagondol (doublethink) ural. Hogyan működik?

„Gondosan felépített hazugságokat mondani teljesen jóhiszeműen. Egyszerre két véleményt vallani, amelyek annulálják egymást, és ellentmondásuk ismeretében elhinni mindkettőt. A logikát használni a logika ellenében. Megtagadni az erkölcsöt az erkölcsre hivatkozva. Elfelejteni mindent, amit el kell felejteni, majd újra felidézni, amikor szükség van rá, majd még gyorsabban elfelejteni. Tagadni az objektív valóság létezését, számításba véve annak létezését.”

(Néhány aktuális példa a duplagondolra: az izraeli zsidók döntő többsége nem hisz Istenben, de meggyőződésük, hogy Isten adta nekik ajándékba ezt a földet; a rómaiak kiüldözték Palesztinából a zsidókat, de ők mindig is ott maradtak; 1948–49-ben a palesztinok „önként” hagyták el a földjeiket, amelyek már gazdátlanok voltak korábban is; a cionisták büszkék a lobbijukra, de ha valaki más említi a létezését, azt antiszemitának titulálják.)

Az orwelli rezsim legfélelmetesebb szerve a gondolatrendőrség, amely elektronikus rendszerrel figyeli az „állampolgárokat”, és mivel azok sohasem tudják, hogy éppen figyelik-e őket vagy sem, minden pillanatban a „nyugodt optimizmus arckifejezését” fitogtatják, így próbálva meggyőzni a Nagy Testvért arról, hogy nem követtek el semmilyen gondolatbűnt. (Manapság a megfigyelő kamerák már mindenhol jelen vannak, törvényi előkészületek folynak az állampolgárok online kikémlelésének lehetővé tételére, és kezdenek terjedni a bőr alá beültetett személyazonosító mikrochipek.)

Mindenkinek részt kell vennie a „kétperces gyűlölködés” szeánszán, amelyen közösen gyűlölik a disszidencia vezérét, a Testvériség nevű titkos hadsereg parancsnokát. (A XXI. században elvileg mindenki kivonhatja magát a folyamatos agymosás alól, feltéve, hogy megszakítja minden kapcsolatát a külvilággal, a két percből viszont napi huszonnégy óra lett. A program is változatosabbá vált, és a közgyűlölködés tárgya tetszés szerint lehet Bin Laden, Castro, Chávez, Milošević, Ahmadinezsad, Aszad, Putyin, a kínaiak, Észak-Korea, az iszlám, a Hamasz, a Hezbollah és persze az örök klasszikus, Hitler.)

A múlt állandó revízió tárgya. Mivel minden beszámoló ugyanazt mondja, az ellenkezőjét annak, amit korábban mondtak, „a hazugság átmegy a történelembe és valósággá válik”. (Napjainkban is alkalmazzák ezt az elvet: az afgán szabadságharcosokból így lesznek „terroristák”, az albán UCK terroristáiból „hősök”; a „szörnyűséges” Kadhafiból előbb megbízható szövetséges, majd ismét rettenetes diktátor stb.)

A rivális birodalmak elleni állandó háború a rendszer egyik pillére. Hogy félelemben tartsák az embereket, a rezsim véres merényleteket szervez saját népessége ellen, majd az ellenség nyakába varrja azokat. (Mintha Orwell közvetlenül ihlette volna a New York-i, londoni, madridi, párizsi terroristákat.)

A népesség zokszó nélkül elfogadja a kormánypropaganda és a valóság eltérését, és mindent elhisz, amit csak a rezsim el akar hitetni vele.

„El tudták fogadtatni velük a valóság legnyilvánvalóbb megsértéseit, mert sohasem fogták fel teljesen a szörnyű ostobaságát annak, amit elhitettek velük, és nem érdekelték őket eléggé a közéleti események, hogy észrevegyék, ami történt.” (Nem ez a helyzet 9/11 óta?)

„Minél gyöngébb lesz az ellenállás, annál keményebb a zsarnokság. Az eretnekség örökké fog élni. Minden nap, minden pillanatban tönkreverik, diszkreditálják, nevetségessé teszik, mégis mindig túléli.” (Akárcsak az al-Kaida, a terrorfenyegetés vagy az antiszemitizmus.)

„Régóta elvetett praktikák (bebörtönzés per nélkül, kínzás stb.) nemcsak ismét általánossá váltak, de önmagukat felvilágosultaknak és haladóknak tekintő emberek eltűrték, sőt védelmezték őket.” (Nem ez történik manapság a „világ vezető demokráciájában”?)

„Amit a párt tagjaitól kértek, ez megegyezett a régi héberek nézetével, akik tudták – és mást nemigen tudtak –, hogy minden más nemzet ‚hamis isteneket’ imád. (…) Minél kevésbé ismerték őket, annál jobb volt az ortodoxiájuknak. Ismerték Jehovát és a parancsolatait. Következésképpen tudták, hogy minden isten, akinek más neve volt és más sajátosságai, hamis isten.” (Napjaink PC-dogmájának alapsza­bálya.)

Kövess minket -on és -en!

„Reggel még ágyban voltam és a »TWIST OLIVÉR«-t olvastam, mikor átjött Jancsi. Felkeltem, és Jancsi azt mondta, hogy ma is tegyünk egy sétát. Én beleegyeztem.

Amikor 1945 nyarán Voronyezsben kiszálltunk a vagonokból, szinte összeestünk a gyengeségtől és a kimerültségtől. Az elénk táruló látvány is rontotta amúgy is rossz kedélyállapotunkat.

A mai Magyarország 10 millió lakosának túlnyomó többsége, ha a Rajk nevet hallja, kizárólag a tragikus sorsú Rajk László, egykori kommunista belügyminiszter nevére asszociál, s az ő életútjából főleg a kivégzésére, majd a 7 évvel későbbi dísztemetésére emlékezik.

Az európaiak imádják a cenzúrát. Egy új felmérés, amelyet Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban és Lengyelországban végeztek, azt mutatja, hogy az európaiak közel fele (47 százalék) támogatná az X közösségimédia-platform betiltását az EU-ban, ha az továbbra is megsértené az európai szabályokat.

A történészek által Göringnek tulajdonított alábbi levél először az angliai „The Independent Nationalist”-ban jelent meg.

Csúrog, Zsablya, Temerin, Mozsor, Bácsföldvár, Óbecse, Péterréve – Nagy-Magyarországhoz tartozó délvidéki települések. 1944 október végén magyar könnyel és magyar vérrel áztatott helységek: szerb partizánok által ártatlan magyarok ellen elkövetett tömeggyilkosságok színhelyei.

Az 1945 januári fogságba esésem után, többedmagammal a Volga közelében, Talicinban kötöttünk ki. A lágerben már sok száz magyar hadifogoly tartózkodott.

Újra megméretteti magát a namíbiai regionális választásokon Adolf Hitler, aki elsősorban nem a politikai teljesítménye, hanem a neve miatt visszatérő nemzetközi hírforrás. A beszámolója szerint Hitlert öt évvel ezelőtt a szavazatok 80 százalékát szerezte meg. 

A Waffen-SS gyalogsági harcászata (a szárazföldi haderő elődjétől némileg eltérően) elsősorban az első világháborús német rohamcsapatok tapasztalatai alapján alakult ki.

Az elmúlt napokban a Budapestet megjárt izraeli turisták lefényképeztek egy horogkeresztes „náci zászlót” a Belvárosban, majd a figyelemfelhívás szándékával posztolták a közösségi médiákban, illetve beküldték egyes portálok szerkesztőségébe.

Gömbös Gyula egykori miniszterelnök fia katonatisztként fontos szerepet játszott a magyar rohamtüzérség létrehozásában. Gömbös Ernő a nyilas hatalomátvétel után Szálasi Ferenc mellett szolgált szárnysegédként. 

M. Katonka Mária (1913–1997) hungarista újságírónő a II. világháború után Nyugat-Európába, majd Kanadába került és onnan politikai meggyőződése miatt soha haza nem térhetett.

Az 1945 kora tavaszán elindított Tavaszi ébredés kódnevű hadműveletnek, a második világháború utolsó nagy német offenzívájának – amellyel a Führer kísérletet tett a Vörös Hadsereg visszaszorítására, és a létfontosságú zalai olajmezők biztosítására –, a Dunántúl volt a terepe.

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.

Nyugaton a fehér tömegek az etnomazochizmus (Guillaume Faye) és az önpusztítás között ingadoznak, és ez a magatartás felelőtlen toleranciában nyilvánul meg minden iránt, ami valójában pusztítja a társadalmukat.