Kövess minket -on és -en!

George Orwell angol író 1984 című politikai fikciója 1949-ben jelent meg. A hidegháború alatt írt regény a sztálini rezsim bírálata, legalábbis a megjelenése idején kizárólagosan így interpretálták, de a dolog később megváltozott.

A legérdekesebb, hogy mondanivalója túlélte a hidegháborút, és időtlenné vált. Maga Orwell nem látta, nem láthatta előre, hogy mit fog jelenteni regénye a jövő nemzedékei számára. A brit imperializmus tipikus „termékeként” képtelen volt megérteni korszaka gazdasági és politikai aberrációit, és azt sem vette észre, hogy az 1984 totalitárius ideológiája „vízjelesen” már létezett az ő demokratikus Angliájában.

Ami a regény sztoriját illeti, London egy diktatórikus rezsim fővárosa, amelyet egy láthatatlan zsarnok, a Nagy Testvér (Big Brother) irányít. Hatalmát nemcsak a lakosság szigorú megfigyelése és brutális elnyomása jellemzi, hanem az információ, a történelem, a nyelvezet és a gondolat állandó manipulálása is, hogy már csírájában elfojtsanak minden ellenállási kísérletet. Az állam jelmondata: „A háború béke, a szabadság szolgaság, a tudatlanság erő.” Négy minisztérium létezik, az Igazság, a Béke, a Szeretet és a Bőség Minisztériuma a dezinformáció, a háború, az elnyomás, illetve a jegyrendszer felügyeletére. „Semmi sem törvénytelen, mivel már nincsenek törvények”, de mindenki súlyos és legtöbbször határozatlan időtartamú büntetéseket kockáztat. (Guantanamo elve?)

A nyelvezetet „egyszerűsítették”, és az újbeszél (newspeak) értelemszerűen nemcsak a gondolatok kifejtését, hanem magát a gondolkodást is elszegényíti. Mindent a duplagondol (doublethink) ural. Hogyan működik?

„Gondosan felépített hazugságokat mondani teljesen jóhiszeműen. Egyszerre két véleményt vallani, amelyek annulálják egymást, és ellentmondásuk ismeretében elhinni mindkettőt. A logikát használni a logika ellenében. Megtagadni az erkölcsöt az erkölcsre hivatkozva. Elfelejteni mindent, amit el kell felejteni, majd újra felidézni, amikor szükség van rá, majd még gyorsabban elfelejteni. Tagadni az objektív valóság létezését, számításba véve annak létezését.”

(Néhány aktuális példa a duplagondolra: az izraeli zsidók döntő többsége nem hisz Istenben, de meggyőződésük, hogy Isten adta nekik ajándékba ezt a földet; a rómaiak kiüldözték Palesztinából a zsidókat, de ők mindig is ott maradtak; 1948–49-ben a palesztinok „önként” hagyták el a földjeiket, amelyek már gazdátlanok voltak korábban is; a cionisták büszkék a lobbijukra, de ha valaki más említi a létezését, azt antiszemitának titulálják.)

Az orwelli rezsim legfélelmetesebb szerve a gondolatrendőrség, amely elektronikus rendszerrel figyeli az „állampolgárokat”, és mivel azok sohasem tudják, hogy éppen figyelik-e őket vagy sem, minden pillanatban a „nyugodt optimizmus arckifejezését” fitogtatják, így próbálva meggyőzni a Nagy Testvért arról, hogy nem követtek el semmilyen gondolatbűnt. (Manapság a megfigyelő kamerák már mindenhol jelen vannak, törvényi előkészületek folynak az állampolgárok online kikémlelésének lehetővé tételére, és kezdenek terjedni a bőr alá beültetett személyazonosító mikrochipek.)

Mindenkinek részt kell vennie a „kétperces gyűlölködés” szeánszán, amelyen közösen gyűlölik a disszidencia vezérét, a Testvériség nevű titkos hadsereg parancsnokát. (A XXI. században elvileg mindenki kivonhatja magát a folyamatos agymosás alól, feltéve, hogy megszakítja minden kapcsolatát a külvilággal, a két percből viszont napi huszonnégy óra lett. A program is változatosabbá vált, és a közgyűlölködés tárgya tetszés szerint lehet Bin Laden, Castro, Chávez, Milošević, Ahmadinezsad, Aszad, Putyin, a kínaiak, Észak-Korea, az iszlám, a Hamasz, a Hezbollah és persze az örök klasszikus, Hitler.)

A múlt állandó revízió tárgya. Mivel minden beszámoló ugyanazt mondja, az ellenkezőjét annak, amit korábban mondtak, „a hazugság átmegy a történelembe és valósággá válik”. (Napjainkban is alkalmazzák ezt az elvet: az afgán szabadságharcosokból így lesznek „terroristák”, az albán UCK terroristáiból „hősök”; a „szörnyűséges” Kadhafiból előbb megbízható szövetséges, majd ismét rettenetes diktátor stb.)

A rivális birodalmak elleni állandó háború a rendszer egyik pillére. Hogy félelemben tartsák az embereket, a rezsim véres merényleteket szervez saját népessége ellen, majd az ellenség nyakába varrja azokat. (Mintha Orwell közvetlenül ihlette volna a New York-i, londoni, madridi, párizsi terroristákat.)

A népesség zokszó nélkül elfogadja a kormánypropaganda és a valóság eltérését, és mindent elhisz, amit csak a rezsim el akar hitetni vele.

„El tudták fogadtatni velük a valóság legnyilvánvalóbb megsértéseit, mert sohasem fogták fel teljesen a szörnyű ostobaságát annak, amit elhitettek velük, és nem érdekelték őket eléggé a közéleti események, hogy észrevegyék, ami történt.” (Nem ez a helyzet 9/11 óta?)

„Minél gyöngébb lesz az ellenállás, annál keményebb a zsarnokság. Az eretnekség örökké fog élni. Minden nap, minden pillanatban tönkreverik, diszkreditálják, nevetségessé teszik, mégis mindig túléli.” (Akárcsak az al-Kaida, a terrorfenyegetés vagy az antiszemitizmus.)

„Régóta elvetett praktikák (bebörtönzés per nélkül, kínzás stb.) nemcsak ismét általánossá váltak, de önmagukat felvilágosultaknak és haladóknak tekintő emberek eltűrték, sőt védelmezték őket.” (Nem ez történik manapság a „világ vezető demokráciájában”?)

„Amit a párt tagjaitól kértek, ez megegyezett a régi héberek nézetével, akik tudták – és mást nemigen tudtak –, hogy minden más nemzet ‚hamis isteneket’ imád. (…) Minél kevésbé ismerték őket, annál jobb volt az ortodoxiájuknak. Ismerték Jehovát és a parancsolatait. Következésképpen tudták, hogy minden isten, akinek más neve volt és más sajátosságai, hamis isten.” (Napjaink PC-dogmájának alapsza­bálya.)

Kövess minket -on és -en!

Számos olyan kommunista szörnyeteg volt, akik emberek kínzásáért és haláláért feleltek, ezért nem meglepő módon az ő halálukat is rengetegen kívánták. A leginkább gyűlöltebb személy a Szovjetunió kegyetlen diktátora, Sztálin volt, aki egészen rejtélyes körülmények között hunyt el.

1945 februárjáig Európa egyik legszebb barokk városát, az Elba menti Firenzeként is emlegetett Drezdát megkímélte a második világháború vérzivatara, és elkerülték az 1943 nyara óta folyamatos, a Németországot romba döntő szövetséges terrorbombázások.

A német nacionalista zenekar, a Landser, korábban betiltott dala, a „Wacht an der Spree” kapcsán megint komoly hisztériát robbant ki Bajorországban.

A mai Magyarország 10 millió lakosának túlnyomó többsége, ha a Rajk nevet hallja, kizárólag a tragikus sorsú Rajk László, egykori kommunista belügyminiszter nevére asszociál, s az ő életútjából főleg a kivégzésére, majd a 7 évvel későbbi dísztemetésére emlékezik.

Az 1936-os berlini olimpián egy ismeretlen nő az őrségen áttörve Adolf Hitler székéhez rohant, és megpróbált csókot adni a Führer arcára, a vidám pillanatokat fotó- és filmfelvétel is megörökítette.

Goebbels ezt a beszédét 1928. január 9-én mondta el. Ez a legterjedelmesebb fejtegetése a propaganda természetéről. Annál érdekesebb, mert korai időpontban hangzott el.

Megjelent az Antifa szervezeteket terrorszervezetté nyilvánító kormányrendelet, amiről péntek reggel beszélt a Kossuth rádióban Orbán Viktor. 

A Little Rock-i négereket sokkolta, hogy a hétvégén a nemzetiszocialista Blood Tribe csoport tartott felvonulást a város több pontján.

A nemzetiszocialista vezérkar tagjai között nem kevés zseni akadt, de közülük is magasan kiemelkedett Albert Speer, a Nagynémet Birodalom főépítésze és későbbi fegyverkezési minisztere.

Rövid idő múltán ötödik évtizedébe lép a forrongó, nyugtalan XX. század, s ki tudná előre, hogy mit hoznak a gyötrődő emberiség számára a negyvenes évek?

Október elején újabb botrány kavarta fel az amerikai konzervatív médiát. Candace Owens nyilvánosságra hozott egy üzenetváltást, amelyet állítása szerint Charlie Kirkkel folytatott két nappal halála előtt.

Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter egy a napokban adott interjúban arra a kérdésre, hogy Oroszország és Kína nyújt-e katonai vagy legalább hírszerzési támogatást országának, diplomatikusan és lakonikusan „jónak” minősítette a két „stratégiai partnerükkel” fenntartott kapcsolatot, amely szerinte a „katonai együttműködésre” is kiterjed. 

Magyarországot, tágabb értelemben a Kárpát-medencét a nyugati és a keleti szakirodalomban egyaránt másodlagos, esetenként mellékhadszíntérként említik. A puszta számok ezt látszanak alátámasztani.

Trump által a kampány során beígért gazdasági csodának egyelőre nem látszódnak még az előjelei sem, éppen ellenkezőleg. 

Később az is kiderült, hogy a 33 éves németországi lengyel férfi miért helyezte az auschwitzi koncentrációs lágerrel egy szintre a német adóhivatalt.