Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
„Alerta, alerta antifascista!”, vagyis „Riadó, Riadó antifasiszta!” – üvöltik külföldön és néhány tucatnyian idehaza is évek óta az antifa mozgalom tagjai. Évek óta, de mióta is? Egy biztos, nem idén és nem 2020-ban kell a hazai antifasizmus gyökereit keresgélnünk.
Ki és mi a magyar antifa? Kik a legfontosabb hazai személyei és szervezetei annak a mozgalomnak, amelynek nyugat-európai képviselői nagyvárosokat borítanak lángba? A múlt mellett leginkább a jelenre fókuszálva igyekszek ezekre a kérdésekre válaszokat keresni az interneten fellelhető adatok alapján.
Szubkultúrából mozgalom
A második világháború előtti és utáni különböző kommunista és partizán mozgalmakig most nem mennék vissza az időben, a rendszerváltás környéke bőven megteszi. Ugyanígy részletesen nem térnék ki a különböző baloldali-liberális mozgalmak és személyek szerepére, hanem maradnék a szűkebben vett antifa színtér szereplőinél.
A nyolcvanas években idehaza is egyre több olyan szubkultúra bontogatta egyre erőteljesebben szárnyait, melyek tőlünk nyugatabbra évtizedes hagyományokkal rendelkeztek már. Ezekben az években a rendszerellenességéről hírhedté vált punk mozgalmat lehet és kell is talán a téma vonatkozásában kiemelni. Ez akkoriban idehaza inkább volt kommunizmus ellenes, ami nem meglepő egy kommunista államhatalom idején. Így az sem meglepetés, hogy aztán a nyolcvanas évek közepén ebből a szubkultúrából indult el az egyre markánsabban a szélsőjobboldal felé tartó skinhead mozgalom is. Az első szélsőbal felé kacsintgató zenekar a 80-as években a Rupaszov Tamás vezette Trottel volt, amely francia szélsőbalosokkal fűzte szorosabbra a viszonyt. Rupaszov legismertebb „hőstette”, hogy ő járt közben annak érdekében, hogy a Nagy Feró-féle Ős-Bikini egyik lemezét ne adja ki Jello Biafra, a Dead Kennedys frontembere, akinek nagyon megtetszett a magyar banda albuma. Hiába, az ős-antifák is jellembajnokok voltak…
A mai állapotokat vizsgálva sem irreleváns ez az időszak. Az ekkoriban induló Hétköznapi Csalódások nevű zenekart talán senkinek nem kell bemutatni, vállaltan kommunisták és antifasiszták, viszont utóbbi vonatkozásban nem túl aktívak. Talán kevésbé közismert, hogy nincsenek túl jó viszonyban az éppen 30 esztendeje, 1993-ban alakult a Huszár István János és Huszár Tamás nevével fémjelzett Barackca nevű zenekarral, mely szintén a mai napig létezik. Zenélni talán annyira nem tudnak, kapcsolatokat építeni azonban annál inkább. Ezért is lehetséges, hogy nem csak idehaza, de szerte Európába előszeretettel hívják őket különböző antifa és anarchista szervezetek fellépni.
A külsőségeiben is vállaltan antifasiszta zenekar „énekese”, Huszár János emellett különböző anarchista, antikapitalista és antifa merchandising termékek árusításával foglalkozik a mai napig. Emellett Janibook néven maratoni hosszúságú (akár több órás!) értekezéseket tesz közzé a világhálón, valamint a legnépszerűbb közösségi platformon is több afa csoportot üzemeltet jelenleg is, melyekben folyamatos a szélsőjobbhoz köthető személyek, intézmények adatainak a gyűjtése.
A punk és a skinhead csoportok között aztán egyre több lett az összetűzés a nyolcvanas években, ezekből főleg utóbbiak jöttek ki győztesen. Ettől függetlenül Budapesten már ekkor volt néhány erősebb szerveződés, mint az Antifasiszta Akció vagy a Budapesti Anarchista Csoport.
|
|
|
|
|
|
Az első Becsület Napja rendezvényekkel szemben is voltak már különböző szerveződések, tüntetések, ám ezeket inkább a baloldalhoz köthető politikai és civilszervezetek vitték.
Megjelent a Partizán
A kétezres években az antifasizmust továbbra is inkább baloldali politikusok és értelmiségiek képviselték. A Vér és Becsület Kulturális Egyesület 2003-as betiltása már egyértelműen jelzi az irányt. Nagy visszhangot váltott ki a kétezres évek közepén Józsika ügye, akit a buszon szúrt meg egy hagyományőrző. Lett is azonnal náci veszély vizionálva, és egy nagy antirasszista tüntetést is összetrombitáltak. Majd kiderült, hogy nem csak az áldozat, de az elkövető is cigány származású volt.
Aztán jött 2006 és a szélsőjobb soha nem látott megerősödése. Ekkor is volt azonban antifasiszta tevékenység az országban, sokan emlékeznek még talán a Partizán.infó weboldalára. A magát fejlécében „korlátlanul antifasisztának” hirdető oldal számtalan hazafi arcképét és privát, valamint munkahelyi elérhetőségét tette közzé felületén, sokak szerint rendőrségi segítséggel. Az oldal szerkesztői jelenleg számunkra ismeretlenek, de nem lepődnénk meg, ha ismerős nevek kerülnének egyszer felszínre. Ebben az évtizedben jelentősnek mondható tevékenységet fejtett ki még a Hanti Vilmos fémjelezte Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége nevű szervezet is.
Ilyen előzmények után kanyarodtunk rá a kétezres évek második évtizedére, mely a pártpolitikai jobboldal jelentős megerősödésével indult.
Beszálltak az internetbe
A Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon fémjelezte MSZP kormány bukása, valamint a Fidesz és a Jobbik megerősödése látszólag nem kedvez a szélsőbaloldal előretörésének, az első évek eseményei azonban éppen azt mutatták meg, hogy csak elszántabbak lettek azok a kevesek, akik még ekkor is elvtársak maradtak. A közösségi platformok ráadásul számukra is új távlatokat nyitottak, amiket a mai napig igyekeznek kihasználni. A Facebookon még mindig elérhető az Antifa Magyarország – Magyar Antifa Akciócsoport oldala, ahol nagyon sok érdekes dolgot tudhatunk meg ezekről az évekről. Többek között az is kiderül, hogy már ekkor rendelkeztek osztrák antifa kapcsolatokkal. Látható tevékenység is volt már ezekben az években, emlékezzünk csak a Hazatérés temploma bejáratánál álló Horthy szobor megrongálására. Meg kell említeni, hogy a különböző kormányellenes tüntetések mellett a Ligetvédők között és a Pride felvonulásokon is megjelentek, vagy olyan szervezetekben is aktív szerepet játszottak, mint a Food not Bombs. Ezeknek az éveknek a legismertebb alakja egy Zina Mihailova néven szereplő nő volt, aki Antifasiszta Hálózat néven üzemeltetett oldalt. Tevékenységét egészen 2018-ig folytatta, amikor szerveződése feloszlatása mellett döntött.
„…úgy gondoltuk az antifasizmus válságban van Magyarországon. Több antifasiszta csoport szűnt meg az évek során. Azok, amik még működnek (tisztelet a kivételnek ! ) szinte nem csinálnak semmit. Így a munka 90%-a ránk maradt. Olyan nagy nyomás nehezedett ránk amit már nem lehetett bírni.”
– idézte a megszűnés okát az azóta önálló felületként szintén megszűnt 888.hu. Munkássága azonban nem múlt el nyomtalanul, ráadásul a politikai hangulat és a közélet is egyre jobban kedvezett a radikálisabb szélsőbaloldali csoportosulások megjelenésének, működésének. Az Antifasiszta Hálózat Facebook oldallal tulajdonképpen együtt erősödött meg egy másik felület, az Antifainfo Budapest, mely mára a legnagyobb információs oldallá nőtte ki magát a szélsőbalon.
|
|
|
|
|
|
Kulcsemberek és szervezetek
Nem csak az online térben váltak egyre aktívabbá ezek a csoportok. Kisebb-nagyobb anarchista szerveződések és zenekarok ugyan folyamatosan működtek az elmúlt harminc esztendőben, jelentősnek mondható hatást azonban csak az utóbbi években gyakorolnak a közéletre nézve. Ennek kialakulásához több tényező is hozzájárult. Az első, amit mindenképp meg kell említeni, az a Munkatörvénykönyv 2018-as módosítása körüli tüntetéshullám volt. A Parlament előtti téren összegyűlt tömegben nemcsak szélsőbalos jelképeket lehetett látni, de különböző kommunista csoportok is szervezetten jelentek meg és léptek fel, mint például a Táncsics Mozgalom. A szervezet a Vajnai Attila fémjelezte Magyarországi Munkáspárt 2006 ifjúsági tagozataként jött létre 2017-ben. Később részben ebből a szervezetből jött létre a ma már mindenki által jól ismert, azóta Jámbor András révén parlamenti képviselettel is rendelkező Szikra Mozgalom. Jámbornak egyéb szerepe is volt a megerősödésben, hiszen alapító- főszerkesztője volt a Mérce oldalának, amelyen több ismert anarchista, szélsőbaloldali aktivista publikál a mai napig a tett.merce.hu aloldalon. Itt kell megemlíteni egyik szerzőjük, Miklós András Bertalan nevét, aki az elmúlt évtizedekben a Liberal Youth nevű hc zenekara mellett a hazai anarchizmus egyik vezéralakjának tekinthető. A másik figyelemre méltó figura, aki rendszeresen publikál a Mérce felületein, Csoma Lajos. Nem megerősített információk, feltételezések szerint ő lehet az egyik szerkesztője a már említett Antifainfo Budapest Facebook oldalnak. Mégsem ők a legismertebb antifasiszta aktivisták idehaza.
Varga „Nefelejcs” Gergő nélkül ugyanis valószínűleg kevésbé lenne aktív ez a fajta tevékenység Magyarországon.
A Nefelejcs művésznevet a Keletitől nem messze található utcáról, korábbi lakhelyéről felvevő Varga egy podcast adásban beszélt életútjáról. Eszerint egykori Magyar Sziget látogatóból sodródott a szélsőbalra olyannyira, hogy éveken keresztül élt Németország különböző nagyvárosaiban található antifa foglaltházakban, azzal a céllal, hogy tapasztalatot szerezzen a nyugati elvtársaktól. Ezt a lakhatási formát egyébként idehaza is szerette volna meghonosítani, kevés sikerrel. Az Autonómia nevű szerveződése azonban (eddig) életképesebb elképzelésnek bizonyult. Tulajdonképpen ő és mozgalma az egyik legfontosabb húzóereje az elmúlt évek Becsület Napja elleni demonstrációinak is. Tevékenységéről egy külön cikket lehetne írni, annyira szerteágazó és eseménydús. Talán majd erre is sort kerítünk valamilyen formában.
A Becsület Napja ellen ugyan rendszeresen együtt szerveznek eseményeket, érdemes megjegyezni, hogy bizonyos háttér-információk szerint komoly ellentétek vannak a hazai antifa húzóemberei és a Szikra Mozgalom között, például az erőszakhoz való hozzáállás miatt is, amit Jámborék mozgalma – retorikai szinten – kevésbé támogat. A legnagyobb Becsület Napja elleni megmozdulást 2020-ban sikerült összehozniuk, ekkor az azóta elhunyt Setét Jenő „roma polgárjogi aktivista” segítségével trombitáltak össze 2-300 főt, akik javarészt felheccelt cigányok voltak. Ez egyébként különösen veszélyes lehet, hiszen a cigányság helyzete kedvezhet egy etnikai alapú konfliktus kirobbantásának, amit valószínűleg az antifa sem bánna olyan nagyon – a titkosszolgálatokat pedig láthatóan hidegen hagyja a téma.
Intézményesült antifasizmus
A személyeken túl fontos kiemelni azokat a bázisokat, intézményeket, melyeket az utóbbi években kialakítottak nem csak Budapesten. Mindig léteztek olyan helyek, amelyek szívesen fogadták a szélsőbalos zenekarokat, ám ezek közül is kiemelkedik vidéki vonatkozásban a veszprémi Terem. A helyet kimondottan antifasiszták üzemeltetik, ennek jeleként többek között ingyen ital jár minden lekapart Légió Hungária matricáért. Amikor az LH néhány tagja személyesen vitt matricákat a helyre, és kiragasztották a pultjukra, már nem voltak olyan bátrak az ott tartózkodók, és az ital is elmaradt, de ez most mellékes.
A Beton nevű győri helyről pedig külön cikkben emlékeztünk meg. Budapesten a Szikra Mozgalomhoz kötődő Gólya az egyik legjelentősebb közösségi tér, ahol rendszeresen tartanak rendezvényeket, előadásokat is.
A Terem mellett a Gólya volt az a helyszín, ahol Nácimentes Budapest címmel tartottak információs beszélgetést az idei Festung Budapest rendezvénysorozatot megelőző hetekben külföldi antifa szervezetek képviselőivel közösen.
Az Auróra nem maradhat ki egy ilyen írásból, azonban fontosabb helyszín a Riff Budapest a Jászai tértől nem messze, ahol rendszeresek az antifához köthető zenekarok fellépései. A Népszíntér magát autonóm közösségi térként hirdeti, de Budapesten tucatnyi olyan kocsma és hely van, amely egész évben várja az elvtársakat. A régi pénzverde helyén, a Fradi pályával szemben zárt helyként üzemel a Kripta nevű közösségi tér (nem egyenlő az ugyanezt a nevet viselő sörözővel!), ami kifejezetten anarchista-antifa rendezvényeknek ad otthont a Tilos Rádió szerkesztősége mellett. Az elmúlt években rendszeresek voltak a május elsejei összejövetelek a Városligetben.
|
|
|
|
|
|
A Mércéről már volt szó, azonban meg kell említeni a Nefelejcs nevéhez köthető Nem kinövöm, hanem ez egy komoly politikai mozgalom Facebook oldalt. Ez a mémfelület kétségkívül az egyik legsikeresebb projektjük, több ezer kedvelővel. A néha valóban vicces bejegyzések mellett ez a felület ad otthont a Vörös Szittya podcastnek, amelyben Nefelejcsék szokták megosztani gondolataikat különböző témakörökről szélbalos álláspontból.
„Világ proletárjai egyesüljetek” munkanéven szervez rendszeresen kommunista-anarchista vitaesteket a Gondolkodó Antikvárium egy Király utcai helyiségben. Az eseményt Baki László néven szervezik, amely vélhetően egy a sok álprofil közül. Ilyenből több is akad, az elmúlt években néhányan szerettek volna névtelenség és arctalanság mögé bújva tevékenykedni. Az is elképzelhető, hogy egy személy több ilyen profilt is fenntart. Ehhez a vonalhoz tartozik a Varjú Kollektíva Facebook oldal, melyet feltehetően egy Kovács Márkó nevű fiatalember szerkeszt, aki szintén aktív a különböző antifa felületeken. Több, mint két évtizedes múltra tekint vissza a Dinamo Torpedo labdarúgó csapata, akik az MLSZ adatbank szerint legutóbb a tavaly véget ért bajnokságban léptek pályára a BLSZ negyedosztály harmadik csoportjában. Nem ez az egyetlen kapocs a labdarúgáshoz, az MTK szurkolói között többen is felbukkannak ebből a közegből, a Hétköznapi Csalódások zenekar tagjai pedig a pécsi lelátón is megfordultak időnként.
Már csak a tömeg hiányzik
Mint az a fentiekből is látszik, a hazai szélsőbaloldalon mind a személyi, mind az intézményi háttér adott az antifa és a szélsőbaloldal erősödéséhez, ami jól látható folyamatként már el is kezdődött. Jelenleg ugyan nem tudnak például egy Becsület Napja ellen 40-50 embernél többet megmozdítani, de tény, hogy ez bármikor megváltozhat, hiszen egyéb vonatkozásokban már képesek széles tömegekhez eljutni egy olyan korszakban, amikor a „jobboldali” Fidesz kormánnyal szembeni, sokszor jogos elégedetlenség egyébként is inkább a baloldalnak kedvez. Ráadásul felnőtt egy olyan generáció, amelynek már nincsenek emlékei sem a kilencvenes évekről, sem a 2006-os eseményekről.
Mivel a pártpolitikai baloldal romokban hever, így az antifa által is képviselt mozgalmi vonal lehet az a közeg, amely képes lesz magába szívni az aktivista réteget a következő években, ezt pedig nemhogy nem akadályozza meg a NER, de sok esetben indirekt módon segíti is. Ellentétben a szélsőjobbal ugyanis, semmilyen állami, hatósági korlátozástól vagy figyelemtől nem kell tartaniuk, nyugodtan szervezkedhetnek, és köszönik szépen, meg is teszik. Így jöhetett létre egy olyan széles hálózat, mely a különböző LMBTQSTB szervezetektől elkezdve, balos civilszerveződéseken át, egészen parlamenti pártokig terjednek. Sőt, bizonyos kormányhoz köthető körök számára a pluralizmus jegyében elfogadottnak is számítanak. A vállaltan kommunista Hétköznapi Csalódások például meghívást kapott a koronavírus idején a köztévébe szervezett Raktárkoncertekre, miközben a kormányközeli média is szerepelteti néha őket. Ez a felállás pedig azt jelenti, hogy a viszonyok az elmúlt évtizedekhez képest valóban jelentősen megváltozhatnak nem csak az interneten, de előbb – utóbb az utcákon is. Mindannyiunk felelőssége, hogy ez ne történhessen meg.
Forrás: Nacionalista Zóna
