Kövess minket -on és -en!

Focsaniból 1945. június első hónapjaiban 2500 magyar tisztet indítottak útba a Szovjetunió belsejébe. A 22 napos út után megérkeztünk a Vjazna folyó partján fekvő Vjaznikiba.

Kiszállás után letelepedtünk a folyóparti homokba. Már jól túl voltunk az ebédidőn, de közelgő étkeztetésünkre semmi jel sem mutatott.

A délutáni órákban aztán láttunk feltűnni a folyón egy hajót, amint felénk közeledett: két uszályt is vont maga után. Egyesek már előre örültek, hogy az uszály nem fog lármásan zötykölődni és az állomásokon rángatózni. Hamarosan kiderült, hogy értünk jött. A beszállás körül egy kis huzavona támadt. A hajó nem jöhetett közel a parthoz, mert a víz igen sekély volt, de palló sem állt rendelkezésre. Bele kellett gázolnunk a vízbe. Az egyik őr meg is mutatta, hogyan kell csinálni, de mi csak vonakodtunk őt követni. Végül is őreink géppisztolyaikat használva biztattak bennünket a beszállásra. Többen levetettük lábbelinket, és összekötve a nyakunkba akasztottuk, batyuinkat ölbe véve vagy fejünkre emelve mentünk neki a víznek.

Az uszályra csak 1200 embert fért föl. Szorosan voltunk, de azért le tudtunk ülni. Csoportunk másik fele a parton maradt. Hamarosan felfedeztük, hogy az usztály előttünk búzát szállít. Mindjárt lett elfoglaltságunk. Mindenki csipegetni kezdte maga körül, maga alól meg a padló hasadékaiból a búzaszemeket. Közösen kezdtük kárhoztatni azokat, akik az uszályt kiürítették és kiseperték, hogy miért nem takarítottak felületesebben. Azért mindnyájan összecsipegettünk egy-egy marékra valót. Meggyőződhettünk róla, hogy Isten valóban gondoskodik az ég madarairól és a mezők liliomairól...

Az uszályból kiszállva, a parton beláthatatlan területen hazatalmas szálfák voltak rakáson. Jött az elmaradhatatlan számbavétel, aztán irány az erdő. Alig haladtunk valamit, amikor egy keskeny vágányú erdei vasútvonalhoz érkeztünk, amelyen szerelvény vesztegelt, apró oldalfal nélküli platókból álló kocsisorral. Egy valahonnan előkerült idős civil orosz helyezett el bennünket ötösével, szorosan egymás mellé, batyunkat magunk elé téve. Kiderült, hogy az ő módszerével negyven embernek volt helye a platón.
Két őr oldalt haladva elölről hátrafelé, azután hátulról előre megszámlálta a „rakományt”, majd jelentették az eredményt. Úgy látszik, a két őr eredménye egyezett, mert a tiszt elfogadta. Rövidesen nyöszörgőn, visongva megindult velünk a kis mozdony. Másfél-két órás „robogás” után köhögve megállt.

Egy keskeny erdei úton körülbelül másfél órát botorkáltunk, amikor a két tiszt és a két őr letért az útról, és balra nekivágott az erdőnek. A fák és bokrok kerülgetése miatt végképp felbomlott az addig sem kifogástalan rend. A nap már lebukóban volt, mi a bokroktól tépetten, a fáknak neki-nekiütközve vánszorogtunk a két tiszt és a két őr után. Egy jó órányi törtetés után kiérve az erdőből, távoli fényt láttunk felbukkanni. Ez a volt a tallcini láger. Ismét számlálás következett, majd végre odaértünk egy szögesdróttal körülvett fabódé elé, és holtfáradtan rogytunk le a homokba. Már elég hoszú ideje várakoztunk, amikor itt is az elcsigázott társaságban megszólalt egy hang: – Na komám, nehezen áll össze az az említett ünnepélyes fogadtatás – mondta egyikünk... – Még díszítik a tribünt – jött rá a válasz.

Nincs veszve a magyar, amíg minden helyzetben meg tudja őrizni humorérzékét, még ha az – mint itt is – csak akasztófahumorban nyilvánult is meg.

Eszenyi Lajos – Nyíregyháza
1994/6.

Kövess minket -on és -en!

1956. október 23-án délután a budai Bem-szobornál hatalmas, százezres tüntető tömeg gyűlt össze, hogy meghallgassa az egyetemi ifjúság előző nap, a Műegyetemen megfogalmazott 16 pontból álló petícióját.

Egy angol nemzetiszocialista csoport ünnepelte Adolf Hitler születésnapját az angliai Oldhamben található Duke of Edinburgh nevű pubban – számolt be róla a Manchester Evening News.

Házunkba 1944. december 31-én lépett be az első szovjet katona, és németeket keresett. Miután jól megetettük őt, társai is meglátogattak egyre sűrűbben. Közben néha elvittek tolmácskodni, mert lengyelül beszéltem.

Összesen mintegy százan, főleg idős emberek vettek részt azon a rendezvényen, melynek célja a Budapest 80 évvel ezelőtti „felszabadítására” való megemlékezés volt.

Egy massachusetts-i nemzetiszocialista csoporttal szembeni koholt vádas per folytatódik, miután a per bírája elutasította a fehér patrióta csoport felmentési kérelmét.

A The Base nevű nemzetiszocialista akciócsoport újra aktivizálta magát az Egyesült Államokban, és paramilitáris kiképzőtáborokat hirdet – írja a brit The Guardian.

Az AfD 67 éves politikusa, Stefan Hrdy épp az autójából kiszállva próbált bejutni az épületbe, amikor körülbelül 20 antifasiszta állta el az útját.

Focsaniból Krasznogorszkba kerültünk. Itt vettek minket először névjegyzékbe, még számot is kaptunk, egyenkénti kihallgatás után.

A kelet-poroszországi Farkasverem olyan volt, akár egy szigorúan őrzött és álcázott kisváros. A Führer több mint 800 napot töltött itt.

Oroszországban visszatért egy hazafias trend: a tettre kész nacionalisták elrettentő támadásokat osztanak meg invazív etnikumok és más idegenhonos személyek ellen.

1944. december 24-étől 1945. február 11-éig a magyarnémet helyőrség 50 napon keresztül szállt szembe a Budapestet ostromló, hatalmas túlerőben levő szovjet hadsereggel, de február 11-én sem adta meg magát, hanem kitörést hajtott végre északi-északnyugati irányba a szovjet ostromgyűrűn keresztül.

E történelmi visszatekintés nem lesz teljesen átfogó, csupán a Henney Árpád-féle Hungarista Mozgalom 56-os tevékenységét mutatja be.

Gérald Darmanin francia belügyminiszter ígéretet tett rá, hogy még a választások előtt betiltja a GUD nevű szélsőjobboldali diákszervezetet.

Az orosz fajvédő, nacionalista félkatonai Rusich Csoport arról számolt be, hogy hivatalos megállapodást kötött az FSZB határőrszolgálatával, hogy hírszerzési tevékenységeket folytasson és megerősítse a Finnországgal közös határt.

1951. május 21-én kezdődtek meg a kitelepítések Budapesten. A kommunista rendszer által nemkívánatosnak nyilvánított személyek ingatlanjait elkobozták, őket pedig kijelölt lakhelyre költöztették, ahol mezőgazdasági kényszermunkát kellett végezniük.