Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A cionisták által megszállt Németország híres arról, hogy konfrontálódik nemzetiszocialista múltjával.

A háború utáni közvetlen múltjára ez azonban ez már korántsem igaz. Németország külföldi hírszerzési hivatala, a BND elutasította azon kérelmet, hogy oldja fel a titkosítás alól az Adolf Eichmann 1945-1960 közötti éveiről szóló dokumentumokat. A német bulvárlap, a Bild bíróságon próbálta volna kikényszeríteni a titkosítás feloldását, mivel korábban már napvilágot látott: a nyugat-német titkosszolgálat már 1952-ben tudta, hol rejtőzködik a korábbi nemzetiszocialista vezető.

A feljegyzéseken rajta volt Eichmann fedőneve, s annak a férfinak az elérhetősége, aki Buenos Airesben a Der Weg című nemzetiszocialista lapot szerkesztette. A nyugat-németek kötötték az ebet a karóhoz, s nem győzték elégszer hangsúlyozni: fogalmuk sem volt Eichmann elfogásáig, hogy merre bujkál a „végső megoldás atyjának” tartott Eichmann.

Egy 2006-ban feloldott CIA dokumentum ennek ellenkezőjéről árulkodik: ezek szerint a BND már 1956-ben ismerte Eichmann tartózkodási helyét. Ha azt nézzük, hogy Eichmann felesége és gyermekei – saját nevükön, egy Eichmann neve alatt levő házban – 1952 óta Buenos Airesben éltek, érdekesnek tűnik, hogy a hatóságok olyan sokáig figyelmen kívül hagyták ezt a tényt.

A Bild-féle akcióra a németek sztoikus nyugalommal, de nem rezignáltan reagáltak. Még mindig van négyezer olyan irat, amelyet a BND nem hajlandó feloldani. „A háború utáni periódus továbbra is érzékeny téma, mivel a németek meg szeretnék őrizni az erről a korról kialakult pozitív képet” – magyarázta Bettina Stangneth, a legújabb Eichmannról szóló könyv szerzője.

A történész ezzel Konrad Adenauer korára és az ún. német gazdasági csoda időszakára utalt. Ekkoriban csak kevés németnek – és amerikainak – állt érdekében Eichmann elfogása, ugyanis mindkét országban számos egykori nemzetiszocialista tisztviselő dolgozott, s félő volt, hogy Eichmann kompromittáló információkat kotyoghat ki – főleg Hans Globkéről, a nürnbergi faji törvények egyik megalkotójáról, Adenauer nemzetbiztonsági tanácsadójáról.

A berlini Topography of Terror Museum egyik részlege Hannah Arendt filozófiai munkásságának újraértékelésével foglalkozik. „Se hitehagyott, se szadista nem volt – inkább szörnyen normális” – írta Arendt Eichmannról.

Ulrich Herbert történész egy tipikus magas rangú nemzetiszocialista tisztviselőként jellemezte Eichmannt, aki büszke volt arra, hogy „olyan antiszemita volt, akinek nem voltak antiszemita érzelmei”. A Herberthez hasonló történészek megkérdőjelezik a Hannah Arendt által használt „a gonosz egyszerűsége” koncepciót. A többi nemzetiszocialista vezetőkhöz hasonlóan, mint amilyen Himmler és Heydrich is volt, Eichmann parancsokat teljesített, ugyanakkor „meg volt győződve cselekedetei helyességéről”.

(mult-kor.hu nyomán)

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Hatéves börtönbüntetést szabott ki csütörtökön a stuttgarti tartományi felsőbíróság egy „szélsőjobboldali német terrorcsoport” vezetőjére.

A sikertelen hatalommegragadási kísérlet utáni per hozott országos ismertséget Adolf Hitlernek, amelyben egész Németország megismerhette nézeteit.

A szélsőjobboldali zenei színtéren nem ritka, hogy a zenekarok fel- és átdolgozzák más bandák közkedvelt dalait. Például az angol Skrewdriver és a német Landser különösen sok nép fiait megihlette.

Egy szövetségi esküdtszék 63 vádpontban ítélte el Robert Bowerst, azt az ötvenéves férfit, aki 2018 októberében tizenegy zsidóval végzett egy pittsburghi zsinagógában.

Immár 30 év telt el azóta, hogy 1914-ben szerény erőmmel szolgálatba álltam az első világháborúban, amelyet ráerőltettek a Birodalomra.

A részvevők a legújabb adásban a rasszokról,  a rasszkérdést megközelítő különféle szemléletekről, és egy világnézetileg helyes, egészséges rassztudatról beszélgettek.

A faji háborúra való előkészletek, illetve „terrorösszeesküvés” miatt ítéltek el finn nemzetiszocialista fiatalokat.

Nem csak Olaszországban, de idehaza is egyre többet hangoztatja a szélsőbaloldal, hogy a tavaly februárban Budapesten összevert emberek csupán „könnyebb sérüléseket” szenvedtek. 

A 20. századi magyar történelem legsötétebb időszaka köthető Rákosi Mátyás nevéhez, aki hasonlóan a legtöbb kommunistához, a legmesszebbmenőkig álságosan élt.

A brazil Nemzeti Emberi Jogi Tanács nevezetű szervezet különböző felméréseken alapuló tanulmánya szerint „riasztóan növekszik a náci csoportok jelenléte” a dél-amerikai országban. 

Ilaria Salist az európai parlamenti választáson jelöltként indítja a Vörös-Zöld Szövetség nevű olasz politikai formáció, amely megerősítette, hogy a Magyarországon fogva tartott nő felkerült a listájukra.

A német belügyminisztérium közölte, hogy betiltott egy „szélsőjobboldali, rasszista csoportosulást, amely arról ismert, hogy gyerekek és fiatalok körében terjeszti antidemokratikus eszméit”.

A Szovjetunióba 1944 decemberében és 1945 januárjában tömegesen elhurcolt férfiak és nők között szép számban találunk papokat is. Közülük többen soha nem tértek vissza hazájukba.

Noha gyászoljuk az eltávozását még 25 év után is, de tudjuk, hogy ő nem halt meg idő előtt, mint ahogy a „senki ember” meghal.

A Haus am Bogenseet az a Film Heritage Inc. vásárolta meg, amely a Panama-iratokban az ukrán first lady résztulajdona volt.