Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Egy idős német asszonynak, aki személyesen ismerte, hiszen munkaadója volt, a név – Adolf Hitler – mosolyt csalt az arcára, nem pedig borzongást.

Ő Rosa Mitterer, aki az 1930-as években szobalányként dolgozott a Führernél a bajorországi hegyi menedékében. Rosa egészen 91 éves koráig hallgatásba burkolta tapasztalatait a háború után. Ekkor úgy döntött, nem hallgat tovább, miután ráébredt, ő az utolsó élő ember azok közül, akik a Führert szolgálták azokban az években, mielőtt kirobbant a második világháború.

Véleménye ellenmondott a hollywoodi ábrázolásnak korábbi főnökéről: „Elbűvölő ember volt, egy nagyszerű főnök, valaki, aki mindig kedves volt hozzám.”

Rosa emlékei a „zsarnok udvarában” eltöltött évekről lebilincselő olvasmányt adnak. Vezető nemzetiszocialistákat látott jönni-menni, miután 15 évesen állt Hitler szolgálatába, amikor még Rosa Krautenbachernek hívták. Anni, Rosa nővére 1920 óta dolgozott szakácsként Hitler berchtesgadeni menedékében.

„Anni azt mondta, hogy Hitlernek szüksége van egy szobalányra, és én pont megfelelek. Tisztán emlékszem az első napra, amikor beszéltem vele a konyhában. Azt mondtam, én vagyok Anni húga, ez mosolyt csalt az arcára, mert Anni volt a kedvence. Én csak úgy ismertem Hitlert, mint egy kedves embert, aki mindig jó volt hozzám. Az előző házvezetőnője Geli Raubal volt, azt pletykálták, szerelmi kapcsolata volt vele. 1931 szeptemberében lőtte le magát, és nekem azt mondták, mikor hozzá mentem dolgozni, hogy annak a napnak az évfordulóján nem lehetett megközelíteni. A nővéremmel egy szobát osztottunk meg pontosan Hitleré fölött. Hallhattuk sírni.”

Hosszú ideig Rosa és Anna voltak az egyetlen szolgálók a lakásban, amit Berghofnak hívtak. Visszaemlékezve a főnöke első kérésére, Rosa azt mondta, hogy néhány porcelán csészét szárított, amikor Hitler lejött a lépcsőn:

„Helló – mondta gyengéden – bocsáss meg, hogy zavarlak, de készítenél nekem egy kis kávét és hoznál egy kevés mézeskalácsot a dolgozószobámba?” Ilyen közelségbe kerülni Hitlerhez, azt az érzést keltette benne, hogy mindjárt elájul, de hamarosan hozzászokott a berghofi élethez.

„Minden reggel 6-kor keltem és egy piros-zöld dirndlit (bajor női népviselet – a ford.) vettem fel egy fehér köténnyel. Az első feladatom a kutyák etetése volt – Hitlernek három németjuhásza volt akkoriban: Wolf, Muck és Blondi. Abban az időben Hitler a dolgozószobájában aludt. Nagyon szerényen volt bebútorozva: volt benne egy vaságy, egy asztal, egy ruhásszekrény, két szék és egy cipősszekrény. Az ágy mellett az anyjáról készült kép lógott. Nem kellett a nemzetiszocialista párt tagjának lennem vagy ilyesmi. Egy kis idő után pihentem egy kicsit. Kétségtelenül Hitler utasítása volt, hogy engem és Annit minden vasárnap elvigyenek a templomba, mert ő úgy vélte, ez jó lesz nekünk. Egy másik alkalommal lejött a konyhába, meglátott engem és azt mondta: Áh, látom a mi legkisebbikünk gömbölyödött egy kicsit.”

Feladatai részét képezte a százával a házhoz érkező rajongói levelek és ajándékok elrendezése. „Voltak ott szivarok, lekvárok, virágok, képek. Hitler utasítása szerint a legtöbbet szétosztottuk a közeli szegényebb parasztcsaládoknak” – emlékezett Rosa.

Szolgálatának ideje alatt lehetősége volt rá, hogy közvetlen közelről láthassa a nőt, akit Hitler egész uralma alatt titokban tartott emberei előtt – Eva Braunt. „Közelről nem is volt olyan csinos” – emlékezett Rosa. „Himmler is mindig ott volt, soványabb volt, mint amilyennek képeken látszott, és Göbbels is. És Bormann, őt egyáltalán nem szerettem. Egy mocskos disznó volt”.

1943 végére a ház aknamezőkkel és SS-ellenőrzőpontokkal lett körbevéve. „Inkább rabnak éreztem magam, mint alkalmazottnak” – mondta Rosa.

1935-ben szerelembe esett egy helyi üzletemberrel, Josef Amorts-szal, és beadta a lemondását. Azt mondták neki, hogy azonnal elmehet. „Még egyszer találkoztam Hitlerrel 1936. december 10-én, amikor Anni összeházasodott Herbert Doehringgel, Berghof igazgatójával. Eljött az esküvőre és nagyon kedves volt hozzám, azt mondta, hiányzom neki.”

Rosa 1939-ben házasodott meg és három lánya született. Később újraházasodott. Földi életét dédnagymamaként fejezte be Münchenben. A háború után sokszor szembesítették egy horrorisztikus képpel arról az emberről, akinek oly szívesen dolgozott, de még halála előtt is azt mondta, „szívesebben emlékszem vissza személyiségének elbűvölő oldalára.”

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

1945. február 11-én a budapesti német-magyar helyőrség lőszere és élelme fogytán volt, a magyar főváros fegyveresen nem volt tovább tartható.

A rendőrök elfogták két feltételezett kivitelezőjét a hétfőn történt józsefvárosi rajtaütésnek, ahol öt-hat kapucnis, feketébe öltözött aktivista vette kezelésbe a Fáklya nevű szélsőséges baloldali szervezet vetítését a józsefvárosi „Kesztyűgyár” nevezetű közösségi házban.

Az alábbi írás a szerző utolsó írása, amelyet 1999. augusztusában vetett papírra és a Magyar Összetartás 1999. novemberi számában látott napvilágot.

Ingyen kínálja fel doktor Joseph Goebbels vidéki villáját, az úgynevezett Haus am Bogenseet a berlini önkormányzat. 

A ceglédi táborban 1945 elején mint elhurcoltakat bevagoníroztak bennünket, azzal a mesével, hogy Debrecenbe visznek, és ott az új magyar hadsereg tagjai leszünk.

A bolsevik Vörös Hadsereg 1944 nyarán az egész keleti frontvonalon támadásba lendült. Északon Lengyelországban átkelt a Visztulán, de a Keleti-Kárpátokban az Árpád-vonalat nem tudta áttörni a magyar és német védők szívós ellenállása miatt.

Nem csak Olaszországban, de idehaza is egyre többet hangoztatja a szélsőbaloldal, hogy a tavaly februárban Budapesten összevert emberek csupán „könnyebb sérüléseket” szenvedtek. 

Nagyjából tizenkét kommunista jelent meg a IV. kerületi Tanácsköztársaság-szobornál, hogy méltassa a Kun (Konh) Béla-féle vörös terrort. Velük szemben kétszer ennyi hazafi fejezte ki nemtetszését – írja a Magyar Jelen.

A szélsőjobboldali zenei színtéren nem ritka, hogy a zenekarok fel- és átdolgozzák más bandák közkedvelt dalait. Például az angol Skrewdriver és a német Landser különösen sok nép fiait megihlette.

Súlyos börtönévekkel fenyegetnek egy fiatal férfit Michigan államban, miután horogkeresztet festett egy zsinagóga falára.

Adolf Hitler életének valószínűleg egyik legboldogabb pillanata az volt, amikor 1940. június 17-én reggel, a francia-belga határ közelében elhelyezett főhadiszállásán értesült a francia kormány fegyverszüneti kérelméről.

A kárpáti harcok során elszakadtam alakulatomtól, a visszatérés lehetetlenné vált. Hazamentem Kecskemétre. Ott városszerte olvasható volt a felhívás: a volt katonák jelentkezzenek a szovjet parancsnokságon. Jelentkeztem.

Több tízezer zsidó és zsidószimpatizáns vonult fel Izrael mellett Washingtonban, ám ez nem mindenkinek volt kedvére.

Az tény, hogy november 4-én hajnalban a szovjet csapatok ismét rátörtek Budapestre, Nagy Imre a Jugoszláv nagykövetségre menekült. Az viszont egyáltalán nem igaz, hogy ezen a napon leverték volna a szabadságharcot. Sőt.

Életében Lothrop Stoddard (1883–1950) Amerika egyik legbefolyásosabb írója volt. A Harvardon szerzett doktori címet, tizenöt könyvet írt, beleértve sokat vitatott könyvét is, az 1920-as The Rising Tide of Colort.