Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Négy évtized telt el azóta, hogy az ENSZ Közgyűlése 1975. november 10-én a cionizmust a „rasszizmus és faji megkülönböztetés” egyik formájával azonosította, egyértelműen elítélve Izrael alapító ideológiáját.

(Gazdag István, Demokrata.hu)

Ez csak azoknak meglepő, akik nem ismerik a szentföldi haramiaállam valódi történelmi és elméleti alapjait. A XIX. században a nacionalista eszmék gyökeret vertek a közép-európai zsidó közösségekben is, amelyek a többségi környezetbe való beolvadást identitásvesztésnek érezték, ezért a cionizmus saját területet akart találni a zsidóság számára.

Különböző zsidó mozgalmak szerveződtek, a vallásos cionista irányzatot azonban az évszázad végére felváltotta a politikai cionizmus. Fő képviselője, Herzl Tivadar agnosztikusnak vallotta magát, és A zsidó állam című híres művében ezt írja: „Számomra a zsidó kérdés nem társadalmi és nem is vallási, hanem nemzeti kérdés.”

Kezdetben nem különösebben érdeklődik a Szentföld iránt, és zsidó állama létrehozásához Ciprusra vagy Argentínára, Mozambikra vagy Kongóra, Ugandára vagy Tripolitániára gondolt. Miután azonban rájött, hogy Palesztina egy „ellenállhatatlan erejű toborzókiáltás”, kijelenti: „A mi felejthetetlen történelmi hazánk Palesztina.” Tervéhez igyekszik megnyerni Nagy-Britannia támogatását, és Cecil Rhodes brit gyarmatosítónak köntörfalazás nélkül bevallja, hogy „programom egy gyarmati program”.

Herzlnek köszönhetően a politikai, nacionalista és gyarmatosító cionizmus győzelmet arat az 1897-es bázeli kongresszuson, miközben az amerikai rabbik montreáli konferenciája a következő határozatot hozza: „Egyáltalán nem helyeseljük a zsidó állam létrehozását célzó kezdeményezést…, (…) a judaizmus célja nem politikai és nem is nemzeti, hanem spirituális.”

Időközben a német újromantikus ihletésű, radikális völkisch ideológia teret nyer a zsidó ifjúság körében. 1898-ban az Ahad Ha’am néven publikáló Asher Ginsberg „Nietzscheizmus és judaizmus” című cikkében leleplezi „a zsidó fiatalok egy részét hatalmába kerítő nietzscheizmust”, és elítéli a „hatalomakarás” és az „übermensch” ideálját. A német romantika azonban továbbra is nagy hatást fog gyakorolni a zsidó ifjúságra és értelmiségre. Így 1911-ben Martin Buber haszid filozófus is védelmébe veszi a Blut und Boden (vér és föld) német koncepciója által befolyásolt völkisch cionizmus gondolatát.

1919-ben Viktor Arlosoroff Berlinben közzéteszi völkisch-szocialista pártjának manifesztumát, amelyben „létharcra” hívja a zsidóságot „a felvilágosodás asszimiláló mozgalmának örökségét” valló pártok ellen, amely mozgalmat szerinte „egy fajok nélküli emberiség iránti obskúrus törekvés” lelkesíti.

1922-ben a cionista vezetők kapcsolatba lépnek a fasizmus megalapítójával, Benito Mussolinivel, a Palesztinát megszállva tartó Nagy-Britanniával szembeni ellenségességre építve. A Duce 1927-ben fogadja Nahum Goldmant, a Cionista Világszervezet elnökét. 1933 és 1941 között a németországi cionisták is a kompromisszum, sőt a kollaboráció politikáját gyakorolják a hitlerista Németországgal, hiszen a cionizmus és a nemzetiszocializmus egyaránt szemben áll a liberális-univerzalista ideológiával.

1933. június 21-én a Németországi Cionista Szövetség támogató memorandumot intéz az NSDAP-hoz: „A faji elvet proklamáló új állam megalapítása óta közösségünk alkalmazkodni szeretne ezekhez az új struktúrákhoz. (…) Mi is a vegyes házasságok ellen vagyunk, és meg akarjuk őrizni a zsidóság tisztaságát.” Ahogyan a nemzetiszocialisták számára, úgy a cionisták számára is legfőbb veszélynek a beolvadás számít, mert a német társadalomba teljes jogú állampolgárként integrált zsidók fenyegetést jelentenek mind a zsidó, mind az árja faj számára.

A fajtisztaság követelménye a Betar cionista ifjúsági mozgalmat megalapító Zeev Zsabotyinszkij írásaiban is felfedezhető: „Az ember nem tud egy olyan néppel azonosulni, amelynek a vére különbözik az övétől. (…) Asszimiláció nem lehetséges. Nem fogjuk engedélyezni az olyan dolgokat, mint a vegyes házasság, mert nemzeti integritásunk megőrzése csak a fajtisztaság fenntartásával lehetséges, és ehhez rendelkezni fogunk azzal a területtel, amelyen népünk létrehozza a fajtiszta lakosságot.” Szavai magyarázatot adnak arra, hogy miért a Betar volt az egyedüli szervezet, amelynek a tagjai egyenruhában masírozhattak Berlin utcáin Hitler hatalomra kerülése után.

1935-ben a nürnbergi törvények megtiltják a zsidók és németek közötti nemi kapcsolatot és házasságot. A jogszabályokat jórészt megszövegező Julius Streicher elismeri, hogy a zsidó vallási törvényeket vette mintául. Válaszul egy újságcikkre, amely a zsidókat idegen kisebbségként említi, a Jüdische Rundschau német cionista lap így reagál: „Németország kielégíti a Zsidó Világkongresszus kéréseit, amikor kijelenti, hogy a Németországban élő zsidók egy nemzeti kisebbség.” Valójában a cionisták úgy vélték, hogy a zsidóság egy különálló faji entitást (Volksgemeinschaft) alkot, és nem része a német nemzetnek. Egyébként éppen ezért támogatták egyes hitlerista vezetők is a cionista tervet.

Reinhardt Heydrich, akkor az SS biztonsági főnöke 1935-ben az SS hivatalos lapjában, a Das Schwarze Korpsban írja: „A zsidókat két kategóriára kell osztanunk: a cionistákra és a beolvadás híveire. A cionisták egy tisztán faji koncepciót képviselnek, és a Palesztinába való kivándorlással segítik felépíteni a saját zsidó államukat.” Alfred Rosenberg, a III. Birodalom főteoretikusa kijelenti: „A cionizmust erőteljesen támogatni kell, hogy a német zsidók évi kontingense Palesztinába távozzon.” Ez a kollaborációs politika 1941-ben fog tetőzni, amikor a cionista Stern terrorcsoport katonai szövetséget ajánl Németországnak. Az Abraham Stern és a későbbi izraeli miniszterelnök, Jichák Samir által aláírt és az ankarai német követnek eljuttatott dokumentumban ez olvasható: „Felfogás tekintetében azonosulunk önökkel. Miért ne működnénk együtt?”

Végül a cionistáknak 1948-ban sikerült megalapítaniuk egy zsidó államot Palesztinában. Rasszista, teokratikus, militarista és expanzionista államként Izrael azóta is a cionista ideológia tökéletes megtestesítője, a cionizmust elítélő ENSZ-határozatot viszont az USA nyomására 1991. december 16-án visszavonták.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Déri Tibor, Újpest DK-s polgármestere számára a sajótóból derült ki, hogy egy patrióta szellemiségű, kétestés koncertet terveznek november második hétvégéjére a kerületben.

„Tovább építjük a forradalmi kommunizmust Magyarországon, hogy az egész emberiség felszabadulhasson a kapitalizmus pusztító járma alól!” – olvasható a nyíltan szélsőbaloldali Fáklya mozgalom közösségi oldalán.

A jugoszláv légierő 1941. április 7-i szegedi és pécsi légitámadását, az 1941. június 26-i ismeretlen eredetű kassai bombázást, illetve a Budapestet ért 1942. szeptember 4–5-i és 9–10-i éjszakai szovjet légitámadást követően, az ország területének, ipari és közlekedési csomópontjainak rendszeres és folyamatos bombázása 1944. április 3-án vette kezdetét.

Megvonta az állami támogatást a következő hat évre a német alkotmánybíróság a zsidó-liberális sajtóban „neonáciként” számon tartott Die Heimat nevű párttól.

Iszonyatos dráma folyt a mai Széll Kálmán tér környékén 1945. február 11-én, amikor Budapest magyar és német védői megpróbálták áttörni a szovjet ostromgyűrűt. 

Valaha, réges-régen, még a II. világháborúban volt egy erődítményekből álló védvonal, melyet a később legyőzhetetlennel minősített szovjet haderő sem tudott áttörni. Árpád-vonalnak hívták.

Akik még nem ismernék a történetét annak a mondásnak, hogy Románia a "történelem prostituáltja", annak segítünk hat történelmi momentummal, amely eléggé tiszta képet fest arról, milyen szövetségese volt ez az ország néhai partnereinek.

Brit tudósok az adófizetők pénzéből finanszírozott projekt keretein belül keresik a tej és a gyarmatosítás közötti összefüggést.

A felvidéki Szencen található Anton Bernolák Gimnázium történelem tanárát Slavomír Maľát diákjai jelentették az iskolának, miután nézeteivel és véleményeivel a „törvénysértés határán mozgott”.

Az tény, hogy november 4-én hajnalban a szovjet csapatok ismét rátörtek Budapestre, Nagy Imre a Jugoszláv nagykövetségre menekült. Az viszont egyáltalán nem igaz, hogy ezen a napon leverték volna a szabadságharcot. Sőt.

A gyűlést az egyik római lakótelepen rendezték az Olasz Szociális Mozgalom (Movimento Sociale Italiano) nevű fasiszta ifjúsági szervezet két tagja 1978-as meggyilkolásának emlékére.

A nemzetiszocialista tisztelgés a második világháború vége óta illegális a cionisták által Németországban és Ausztriában, és a kóser törvények szerint börtönbüntetéssel büntethető.

Gyorsított bírósági eljárással két év börtönbüntetésre ítéltek egy patrióta francia férfit, aki akciót tervezett az olimpiai fáklyát vivő staféta ellen.

A 98 éves ukrán Jaroslav Hunka, a Galícia SS-hadosztály veteránjának a kanadai parlamentben való kitüntetése „meghozta gyümölcsét”, de nyilván nem pozitív értelemben.

Immár 30 év telt el azóta, hogy 1914-ben szerény erőmmel szolgálatba álltam az első világháborúban, amelyet ráerőltettek a Birodalomra.