Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A protoszocializmus kezdetén, még az ancien régime alatt, a forradalmárok úgy gondolták, hogy az egyént a születési kiváltságokra alapozott igazságtalan társadalmi rendszer akadályozza meg képességei kibontakoztatásában.

Az egyén felszabadításának akarata – a célként kitűzött meritokrácia helyett – a kizsákmányoló nemzeti burzsoázia diadalát eredményezte, amelyre gyorsan rátelepedett a kozmopolita spekuláns- és uzsoratőke.

Erre a XIX. század közepének forradalmi szocializmusa válaszolt, amely azonban a rabszolga-mentalitás szülte kollektivista irigységbe fulladt. Az irányzatot ügyesen manipulálták a liberalizmus talaján tenyésző marxista agitátorok guruik vezetésével, alkalmas eszközt látva ebben a keresztény-konzervatív és patriarchális társadalmi rend felbomlasztására. Forradalmi retorikájuk vezérmotívuma az az állítás volt, miszerint a társadalmi környezet termékeként az egyén nem felelős a tetteiért. Manapság ez a paradigma rendszerszintű büntetlenséget ad a harmadik világbeli ragadozóknak Nyugaton.

Az európai társadalmakban az egyén elvileg mindig felelős a kudarcáért, a "segíts magadon, Isten is megsegít" közmondás szellemében. Így működik a fehér lélektan, amelyet azonban jelentősen deformált a társadalmi kapcsolatoknak a gyöngék szocializmusában megnyilvánuló államosítása. Az őrült kollektivizmus helyett a fehérek kulturálisan a méltányosságot és az igazságosságot favorizálják, és ellenzik mindazt, ami megakadályozza az egyént abban, hogy szabadon boldoguljon. Egyes etnoszociális fehér selejtek persze gyűlölik e felfogás sikerét, mert nem hajlandók beismerni és elfogadni, hogy ők maguk tehetségtelenek. Az ő neheztelésükre és irigységükre apellál a marxista demagógia és a trockista felforgatás.

Ezt a jelenséget jelentősen kibővítette a szocialista gondviselő állam létrejötte, amely a szabad és szükséges, organikus szolidaritás formáit eltérítette a szociális pénztár felé, amely a termelékenyebbek adózási kifosztásán alapul a kevésbé produktívak javára az államot ellenőrző politikusok révén. Ez az újraelosztó fiskális fosztogatás, amely kezdetben a társadalmi igazságtalanságok mérséklését szolgálta a dolgozók érdekében, mostanra a társadalmi igazságtalanság legfőbb okává vált azzal, hogy negligálja a személyes érdemet, amely alapvető az európai kultúra számára, vagyis de facto kollektivizál a túlzó adózás által. E politika táplálja a parazita elemek elszaporodását, semmittevésre bátorítva őket a szociális segélyezéssel.

A fehérek csaknem teljes azonosulása a liberál-demokratikus állammal annak kollektivista degeneráltsága után hozzájárul ahhoz, hogy védekezésként még inkább bezárkózzanak individualizmusukba. Más szóval, hajlamosak kiönteni a fürdővízzel együtt a gyereket is, vagyis elvetni az etnikai szolidaritás minden formáját, nem különböztetve meg azt a kollektivizmus egyetlen általuk ismert formájától, az állami kollektivizmustól, amely jelenlegi formájában már nem a fehérek közötti társadalmi konfliktuscsökkentést és gazdasági-egzisztenciális nivellálódást szolgálja. A nyugati államszocialista kollektivizmus ugyanis éppen most rombolja le a nyugati civilizációt az általa kifejtett aktuális túlélési stratégiák, mindenekelőtt a "boomer" nemzedék hedonista egoizmusa és nihilista "utánam a vízözön" mentalitása által lehetővé tett népességcserés gyarmatosítás révén, amit az is megkönnyít, hogy a fehérekből mára csaknem teljesen kiveszett az önvédelmi reflex, ellentétben a lecserélésükre törekvő idegenekkel.

Ennek oka egyrészt a nagyrasszok törzsfejlődés során kialakult, egymástól eltérő, biológiai-genetikai eredetű emocionális "feltöltöttsége", másrészt a frankfurti iskolás kultúrmarxizmus kimondottan fehéreket célzó szervezett agymosó tevékenysége. Az európaiak érzelmeit általában az ész vezérli, és inkább csak az egyének közötti közvetlen kapcsolatokra alapozott társadalmi viszonyok körére korlátozódik. A feketék és az arabok viszont többnyire képtelenek kontrollálni az érzelmeiket, különösen akkor, amikor etnikai-vallási közösségüket külső támadás éri, vagy az megtámadottnak érzi magát. Az ő létfelfogásuk túlságosan behatárolt ahhoz, hogy különbséget tegyenek az "én" és a "csoport" között, amellyel azonosulnak. Önmagában az IQ-szint nem magyarázza fokozott hordaemocionáltságukat, viszont minél alacsonyabb az intelligencia, annál korlátozottabb az egyén képessége arra, hogy megkülönböztesse önmagát azonosulási csoportjától, vagyis a saját érzelmeit annál inkább ez utóbbi érzelmi állapota kondicionálja.

Akkor tehát a törzsi ösztön kultiválása az európaiaknál éppenséggel az idegen tömegek törzsi szinten megrekedt érzésvilágának kopírozása lenne? Szó sincs róla. Valójában a fehérek markáns egoista tendenciájának korrigálásáról van szó, amely ebben az új, multikulturális kontextusban a fehér társadalom stabilitását fenyegeti, lehetővé téve az ellenséges etnikai csoportoknak, hogy szervezett ellenállás nélkül fosztogathassák a többségi társadalmat. Bármiféle szervezett ellenálláshoz ugyanis kollektív öntudat szükséges, és ebben a történelmi helyzetben – konkrétan a fehérek puszta fennmaradását veszélyeztető válsághelyzetben, amikor en bloc fenyegeti őket genocídium – ez az öntudat csak "törzsi" lehet. Ez tehát egyfajta, a közjó érdekében szükséges korrekció.

Persze, ha a fehérek javíthatatlanul ego­isták lennének, akkor nem építhettek volna államokat, mert minden állam alapvető célja egy adott csoporton belüli empátia politikai megszervezése. Márpedig a fehérek per definitionem államépítők. Bárhol telepedtek is meg, mindenhol államot alapítottak, hogy szervezéssel maximalizálják a szolidaritás hatásait csoportjukon belül.

A fehérek szolidaritása a hierarchikus államszervezés révén valósul meg. Ez a fajta szolidaritás mindig módszeres, piramidális szervezés, amelyet a közösségnek előzetesen legitimnek kell elfogadnia. Azok a rasszok, amelyek képtelenek kultúra és pláne civilizáció létrehozására, irigylik a fehér szolidaritás állammá szervezett gyümölcseit, és miután megtelepedtek a fehérek államaiban, igyekeznek megszerezni az ellenőrzést az állami szolidaritás mechanizmusa fölött, hogy átváltoztassák az etnikai fosztogatás eszközévé. Ennek a folyamatnak egyik teljesen egyértelmű megnyilvánulási formája a Black Lives Matter nevű fehérellenes "afrobolsevik" mozgalom Amerikában.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A francia kormány ígéretet tett arra, hogy a jövőben betiltja a „szélsőjobboldali” megmozdulásokat, miután egy múlt heti párizsi felvonulás engedélyezése heves zsidó-liberális hisztériát váltott ki.

Rájöttem, hogy egy próféta veszett el bennem – de szerencsére meglett. A frankisztáni permanens arabjárás (vö. tatárjárás) legutóbbi menetével kapcsolatos eszmefuttatásomat azzal zártam, hogy a rezsim egyik válasza a történtekre az lesz, hogy további fehér adópénzekkel igyekszik majd betömni az országra szabadított Mohamedek és Fatimák millióinak egyre mohóbb száját. És mit ad Allah, igazam lett.

Megdöbbentően enyhe ítélettel úszta meg a hírhedt baloldali Antifa-vezér, Lina Engel azt a büntetőpert, amelyet a drezdai Legfelsőbb Bíróság (regionális bíróság) állambiztonsági szenátusa folytatott le 2021 szeptembere és 2023 májusa között.

Miért maradnak le a férfiak – konkrétan a fehér férfiak Nyugaton – manapság jobban, mint valaha? Vagy lemaradnak a nőkhöz képest, vagy egyszerűn teljesen kiesnek a társadalomból, olyannyira, hogy egyesek kezdik a gyengébb nemnek nevezni őket.

Krefeldben a Bismarckplatz 32. szám alatti, impozáns villában rendezkedett be a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, melynek tagjai bizonyára elhűlve figyelték volna a mostani gyalázatot.

A vérzivataros 20. század során több híres és hírhedt személyiség is megfordult a szegedi Csillag börtön celláiban.

A világ félrevezetett népei, főként az amerikai demokrácia szemében ma is úgy él a hajdanvaló „Csehszlovákia”, mint a „humanizmus és a becsület, a jólét ás szocialista igazságosság” hazája – ezzel szemben persze a régi Magyarországot szeretik úgy feltüntetni a csehek, mint a feudalizmus, a reakció, túlzó sovinizmus földjét.

Horogkeresztes zászlókat lengetve és a Führert éltetve vonultak fel fehér fajvédő, nemzetiszocialista csoportok a floridai Orlandó városában a hétvégén.

A kárpáti harcok során elszakadtam alakulatomtól, a visszatérés lehetetlenné vált. Hazamentem Kecskemétre. Ott városszerte olvasható volt a felhívás: a volt katonák jelentkezzenek a szovjet parancsnokságon. Jelentkeztem.

Kun Béla, születési és 1916-ig használt nevén Kohn Béla, a 133 napos magyarországi tanácsköztársaság zsidó vezére 1886. február 20-án született.

A faji háborúra való előkészletek, illetve „terrorösszeesküvés” miatt ítéltek el finn nemzetiszocialista fiatalokat.

Kilencvenesszeres életfogytiglant kapott egy amerikai fehér fajvédő aktivista, aki négy évvel ezelőtt színes bőrűekre kezdett lövöldözni egy mexikói határmenti bevásárlóközpontban.

Körözést adott ki Yaroslav Hunka 98 éves kanadai állampolgár, a Waffen-SS Galícia ukrán hadosztályának veteránja ellen az orosz belügyminisztérium.

„A gyanúsított bizonyíthatóan neonáci ideológiát, antiszemitizmust terjesztett, korábbi lövöldözők tetteit dicsőítette, és egyértelműen az ő példájuk utánzásának vágyát és szándékát mutatta” – állítja az FBI.

Egy helyi zsidó felsőbbrendűségi csoport és állami törvényhozók kiakadtak a Nashville belvárosában a tartott nemzetiszocialista felvonulás miatt.

Az ausztrál szövetségi kormány törvénymódosítást kezdeményez a nemzetiszocialista karlendítés betiltásáról is.

Lengyelországi zsidók pert indítottak németországi székhelyű multinacionális óriásvállalatok ellen „a szüleiket és nagyszüleiket ért világháborús atrocitások miatt” – írja a PCh24 lengyel hírportál.

A közelmúltban az amerikai Massachusetts állambeli West Brookfield városában a zsidókat célzó „sértő üzeneteket” tartalmazó visszazárható zacskókat osztottak szét, ami médiahisztériát váltott ki.

A jugoszláv légierő 1941. április 7-i szegedi és pécsi légitámadását, az 1941. június 26-i ismeretlen eredetű kassai bombázást, illetve a Budapestet ért 1942. szeptember 4–5-i és 9–10-i éjszakai szovjet légitámadást követően, az ország területének, ipari és közlekedési csomópontjainak rendszeres és folyamatos bombázása 1944. április 3-án vette kezdetét.

Az tény, hogy november 4-én hajnalban a szovjet csapatok ismét rátörtek Budapestre, Nagy Imre a Jugoszláv nagykövetségre menekült. Az viszont egyáltalán nem igaz, hogy ezen a napon leverték volna a szabadságharcot. Sőt.

1945. január 24-én munka után hazafelé menet Budapesten, a Bethlen Gábor utcában mellém toppant két tatárképű szovjet katona, és fegyverrel egy közeledő, civilekből álló csoportba kényszerített.

Másfél év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a Győri Törvényszék azt a 17 éves kapuvári diákot, aki  állítólag halállistát készített és egy „neonáci” jelzővel leírt internetes csoportban azt írta tavaly ősszel, hogy másnap megöli osztálytársát a származása miatt.

Megmondom őszintén, hogy e sorok írása közben visszasírtam bármit, akármelyik cikkemet az elmúlt évekből. Nem azért, mert az Oppenheimer egy rossz film, vagy mert nem szerettem volna kritikát írni róla, sőt, épp ellenkezőleg.

Egy céges prezentációtechnika tréningre készülve érdekes dolgot fedeztem fel az OpenAI képrajzoló mesterséges intelligenciájával való interakcióban.