Kövess minket -on és -en!

Adolf Hitler a második világháborús hadjáratai alatt szeretett olyan közel lenni a fronthoz, amennyire saját személyes biztonsága engedte.

Ezért építették meg a Barbarossa hadművelet megkezdése után a felszabadított ukrán területen a vinnicjai bunkert, ahol három részletben összesen több hónapot tartózkodott.

A Führer többször járt Ukrajnában, mi több, tucatnyi európai bunkere közül a vinnicjai (oroszul Vinnyica, a második világháborús szakirodalomban így terjedt el) volt a legkeletibb. Viszonylag sok időt is töltött ott, 1942. július 16. és 1943. szeptember 15. között, vagyis a Szovjetunió elleni offenzíva idején három részletben összesen 119 napot.

Az utolsó zsidó Vinnicjában

Vinnicja 370 ezer lakosával Ukrajna 13. legnagyobb városa. A város Kijevtől 260 kilométerre délnyugatra fekszik, első említése a 14. századból származik. A második világháborúban a Szovjetuniót ellen vonuló német csapatok közel egy hónappal később, 1941. július 19-én foglalták el a várost. Különös gondot fordítottak arra, hogy Vinnicját zsidómentessé tegyék, akkor még kevesen tudták, hogy miért.

Hitler a hadjáratait szerette a harci cselekményekhez viszonylag közelről követni. Így volt ez például a Franciaország vagy Jugoszlávia elleni hadjárat idején, az előbbit a mai Belgium, az utóbbit az osztrák–szlovén határ osztrák oldaláról követte. A leghíresebb talán a ma is látogatható, Lengyelország északi részén található Wolfsschanze, a Farkasverem, ahonnan Hitler két nappal a Szovjetunió megtámadása után követte a Barbarossa hadművelet alakulását.

A német csapatok előrenyomulásával szükség volt egy másik bunkerre is, ami mélyebben fekszik az akkori Szovjetunió, a mai Ukrajna területén. Ez lett a Vinnicjától 12 kilométerre északra, egy sűrű fenyőerdőben felépített Werwolf. (A Wolf az Adolf régi német változata volt.)

A Werwolf hatalmas, a fenyőerdőben emelt gerendaépületekből állt. Hitler egyszerű házához tartozott egy betonbunker, amit a Führer csak vész esetén használt volna. A Werwolf mindennapjairól Johann Rattenhubertól.

A Werwolf meglehetősen jól felszerelt volt, és Hitler biztonságára is minden téren nagy hangsúlyt fektettek:

  • A létesítményhez egy veteményeskert tartozott, az állítólag vegetáriánus Hitler személyes szakácsa innen választotta ki a főzelékek alapanyagait. A főzés előtt vegyelemzésnek vetették alá az alapanyagokat, a kész ételt előkóstolták.
  • Az ivóvizet napjában többször vizsgálták, az ásványvizet futárok jelenlétében palackozták.
  • A bunkeren kívüli oxigénpalackokból pótolhatták a levegőt, Hitler ugyanis tartott a vasbeton ártalmas kipárolgásától. A Gestapo ellenőrizte, hogy a palackok csakugyan fel vannak-e töltve.
  • A védelmi állások, de állítólag az épületek is alagúttal voltak összekötve.
  • A bunker területén volt teaház, borbély, fürdő, szauna, mozi és úszómedence is.
  • Berlin és a Werwolf napi összeköttetésben állt egymással: a közeli reptér és Berlin között napi volt a légiforgalom, és rendszeres vonatjárat is közlekedett a birodalmi fővárosba.
  • A létesítmény idővel egy Krímbe vezető transzeurópai autópálya része lett volna, a környék városaiba pedig németeket akartak telepíteni.

Úszómedence és vasbetontömbök

Hitler a sztálingrádi offenzíva megindulása után elhagyta a Werwolfot, ahová később, a sztálingrádi vereséget követően kétszer tért vissza: 1943 február-márciusban, majd augusztus-szeptemberben, amikor Harkov/Harkiv elestét volt kénytelen megélni.

1943. szeptember 15-én hagyta el végleg a Werwolfot. A Vörös Hadsereg 1944 márciusában foglalta el Vinnicját, addigra a bunkert a visszavonuló németek felrobbantották, az akár ötméteres átmérőjű vasbetondarabok száz méteres körzetben szóródtak szét. A múltra már csak a Hitler által soha nem használt úszómedence, valamint a szanaszét szóródó hatalmas vasbetontömbök emlékeztettek és emlékeztetnek a mai napig.

A hetvenes években szovjet-ukrajnai vajaskenyértúrára vitt magyar újságírók számoltak be Vinnicja és környékének fejlett élelmiszeripara, gépgyártása, elektronikai és vegyipara mellett arról, hogy volt itt egy Hitler-bunker is. A városnak a hetvenes években magyar vonatkozása is lett, ugyanis megépítették a 479 kilométer hosszúságú, mai napig üzemelő Vinnicja–Albertirsa, 750 kV-os távvezetéket. Az építést bemutató termelési riportok kötelező elemei voltak Hitler titkos főhadiszállásának méternyi vastag, felszínre robbantott tömbjei.

Turistalátványosság és „neonácik”

A Szovjetunió összeomlása után voltak kísérletek Hitler legkeletibb bunkerének hasznosítására. Egy vállalkozó a kilencvenes évek közepén turistalátványosságot álmodott meg a helyére. A 35 hektáros területet ki is bérelték az itt gazdálkodó termelőszövetkezettől. Egy aprócska gond volt csak: 50-60 ezer dollárt kellett volna szerezni a beruházáshoz, ez azonban nem jött össze.

A helyiek különben nem voltak oda az ötlettől, tartottak ugyanis a hazai és a külföldi nemzetiszocialistáktól, akik szerintük az újjávarázsolt helyet a Hitler-kultusz ápolására használták volna. A Hitler-kultuszt persze romok között is lehet ápolni, 2009-ben, a Führer születésének 120. évfordulóján emiatt több száz fős különleges rendőri egységet vezényeltek Vinnicjába a nemzetiszocialisták vonulásának megakadályozására.

Kövess minket -on és -en!

Mint tüzér műszaki tisztet, 1944 tavaszán a honvédség tüzérségi szertárával Nyugatra telepítettek. Állomásaink: Prága mellett, németországi Naumburg an der Saale, majd a német kapituláció után már mint fogoly Remagen, Attichy, Reims és Mailly le Camp.

„Púpos gnóm”, „vörös hóhér”, „a diktatúra legvéresebb hiénája”, „egy emberkeverék karvalyból és hiénából gyúrva” – írták a korabeli újságok a Tanácsköztársaság bukását követően Korvin Ottóról. „Nemes jellemű, izzó lelkű forradalmár”, „egy elvi vasember” – zengtek róla dicshimnuszokat az 1945–1989 közötti politikai rendszerek tollnokai.

Bűnösnek vallotta magát a glasgow-i Legfelsőbb Bíróságon az a nemzetiszocialista, Hitler által inspirált skóciai tinédzser, aki egy mecsetben tervezett mészárlást, és ennek érdekében úgy tett, mintha áttért volna az iszlámra, hogy bejuthasson oda, írja a Sky News. 

Egy héttel ezelőtt Lyonban antifasiszták csoportosan halálra rugdostak egy 23 éves hazafias diákot, Quentin Deranque-t.

Egy friss németországi felmérés szerint a bevándorló háttérrel nem rendelkező polgárok, tehát az etnikai németek tartanak leginkább a szélsőjobboldal térnyerésétől.

Joszif Visszarionovics Sztálin (1878-1953) kegyetlen diktátorként a világtörténelem egyik leghírhedtebb vezetője volt, aki személyi kultuszt épített ki maga körül, és milliókat küldött Gulag kényszermunkatáborokba.

A német Tigris harckocsi minden bizonnyal a második világháború leghíresebb és legfélelmetesebb harckocsija volt.

Október 5-én antifa terroristák felgyújtottak egy nemesi vadászkastélyt a bajorországi Donaustaufban. A kastély teljesen leégett. A hírről a Nacionalista Zóna számolt be.

Charles Augustus Lindbergh (1902–1974) svéd bevándorlók leszármazottjaként látta meg a napvilágot Amerikában.

A Tresigallóban látható városszerkezettel ma akár Olaszország ezernyi pontján találkozhatnánk – feltéve, ha nem tör ki a második világháború.

Lipcsében az antiimperialista és szélsőbaloldali migránsok (Migrantifa) készültek összecsapni a filoszemita, németellenes szélsőbaloldaliakkal (Antifa Ost).

Manapság Európát alapjában véve két erő fenyegeti, az egyik kívülről, a másik belülről. Az egyik strukturális, a másik pusztán reakciós: egyrészt az Amerika-központú neoliberális kozmopolitizmus, amelyet Davosban a Wall Street-i finánctőke képvisel Larry Finkkel, a BlackRock főnökével az élén, másrészt az európai szeparatista-szuverenista „ötödik hadoszlop”, amely ugyanennek a hatalomnak udvarol áldás reményében.

A nyugat-ausztráliai rendőrség lőfegyvereket és lőszereket foglalt le egy perthi férfi otthonában. Az indoklás szerint a tulajdonossal egy háztartásban élő apa „nemzetiszocialista nézeteket vall”, ezért alkalmatlan arra, hogy fegyverekhez férhessen hozzá.

Bár a kommunisták rémtettei közül a Magyar GULAG, azaz a recski haláltábor története viszonylag jól feltárt, ennek ellenére vannak olyan történések, amelyek bár Recskhez kötődnek, mégis alig, vagy egyáltalán nem ismertek.

Sokasodnak a viharfelhők az amerikai gazdaság fölött. Az utóbbi időben már többször is foglalkoztam a témával, amely azonban globális fontossága miatt egyáltalán nem lerágott csont.