Kövess minket 
-on és 
-en!
Adolf Hitler a második világháborús hadjáratai alatt szeretett olyan közel lenni a fronthoz, amennyire saját személyes biztonsága engedte.
Ezért építették meg a Barbarossa hadművelet megkezdése után a felszabadított ukrán területen a vinnicjai bunkert, ahol három részletben összesen több hónapot tartózkodott.
A Führer többször járt Ukrajnában, mi több, tucatnyi európai bunkere közül a vinnicjai (oroszul Vinnyica, a második világháborús szakirodalomban így terjedt el) volt a legkeletibb. Viszonylag sok időt is töltött ott, 1942. július 16. és 1943. szeptember 15. között, vagyis a Szovjetunió elleni offenzíva idején három részletben összesen 119 napot.
Az utolsó zsidó Vinnicjában
Vinnicja 370 ezer lakosával Ukrajna 13. legnagyobb városa. A város Kijevtől 260 kilométerre délnyugatra fekszik, első említése a 14. századból származik. A második világháborúban a Szovjetuniót ellen vonuló német csapatok közel egy hónappal később, 1941. július 19-én foglalták el a várost. Különös gondot fordítottak arra, hogy Vinnicját zsidómentessé tegyék, akkor még kevesen tudták, hogy miért.
Hitler a hadjáratait szerette a harci cselekményekhez viszonylag közelről követni. Így volt ez például a Franciaország vagy Jugoszlávia elleni hadjárat idején, az előbbit a mai Belgium, az utóbbit az osztrák–szlovén határ osztrák oldaláról követte. A leghíresebb talán a ma is látogatható, Lengyelország északi részén található Wolfsschanze, a Farkasverem, ahonnan Hitler két nappal a Szovjetunió megtámadása után követte a Barbarossa hadművelet alakulását.
A német csapatok előrenyomulásával szükség volt egy másik bunkerre is, ami mélyebben fekszik az akkori Szovjetunió, a mai Ukrajna területén. Ez lett a Vinnicjától 12 kilométerre északra, egy sűrű fenyőerdőben felépített Werwolf. (A Wolf az Adolf régi német változata volt.)
A Werwolf hatalmas, a fenyőerdőben emelt gerendaépületekből állt. Hitler egyszerű házához tartozott egy betonbunker, amit a Führer csak vész esetén használt volna. A Werwolf mindennapjairól Johann Rattenhubertól.
|
|
|
|
|
|
A Werwolf meglehetősen jól felszerelt volt, és Hitler biztonságára is minden téren nagy hangsúlyt fektettek:
- A létesítményhez egy veteményeskert tartozott, az állítólag vegetáriánus Hitler személyes szakácsa innen választotta ki a főzelékek alapanyagait. A főzés előtt vegyelemzésnek vetették alá az alapanyagokat, a kész ételt előkóstolták.
- Az ivóvizet napjában többször vizsgálták, az ásványvizet futárok jelenlétében palackozták.
- A bunkeren kívüli oxigénpalackokból pótolhatták a levegőt, Hitler ugyanis tartott a vasbeton ártalmas kipárolgásától. A Gestapo ellenőrizte, hogy a palackok csakugyan fel vannak-e töltve.
- A védelmi állások, de állítólag az épületek is alagúttal voltak összekötve.
- A bunker területén volt teaház, borbély, fürdő, szauna, mozi és úszómedence is.
- Berlin és a Werwolf napi összeköttetésben állt egymással: a közeli reptér és Berlin között napi volt a légiforgalom, és rendszeres vonatjárat is közlekedett a birodalmi fővárosba.
- A létesítmény idővel egy Krímbe vezető transzeurópai autópálya része lett volna, a környék városaiba pedig németeket akartak telepíteni.
Úszómedence és vasbetontömbök
Hitler a sztálingrádi offenzíva megindulása után elhagyta a Werwolfot, ahová később, a sztálingrádi vereséget követően kétszer tért vissza: 1943 február-márciusban, majd augusztus-szeptemberben, amikor Harkov/Harkiv elestét volt kénytelen megélni.
1943. szeptember 15-én hagyta el végleg a Werwolfot. A Vörös Hadsereg 1944 márciusában foglalta el Vinnicját, addigra a bunkert a visszavonuló németek felrobbantották, az akár ötméteres átmérőjű vasbetondarabok száz méteres körzetben szóródtak szét. A múltra már csak a Hitler által soha nem használt úszómedence, valamint a szanaszét szóródó hatalmas vasbetontömbök emlékeztettek és emlékeztetnek a mai napig.
A hetvenes években szovjet-ukrajnai vajaskenyértúrára vitt magyar újságírók számoltak be Vinnicja és környékének fejlett élelmiszeripara, gépgyártása, elektronikai és vegyipara mellett arról, hogy volt itt egy Hitler-bunker is. A városnak a hetvenes években magyar vonatkozása is lett, ugyanis megépítették a 479 kilométer hosszúságú, mai napig üzemelő Vinnicja–Albertirsa, 750 kV-os távvezetéket. Az építést bemutató termelési riportok kötelező elemei voltak Hitler titkos főhadiszállásának méternyi vastag, felszínre robbantott tömbjei.
Turistalátványosság és „neonácik”
A Szovjetunió összeomlása után voltak kísérletek Hitler legkeletibb bunkerének hasznosítására. Egy vállalkozó a kilencvenes évek közepén turistalátványosságot álmodott meg a helyére. A 35 hektáros területet ki is bérelték az itt gazdálkodó termelőszövetkezettől. Egy aprócska gond volt csak: 50-60 ezer dollárt kellett volna szerezni a beruházáshoz, ez azonban nem jött össze.
A helyiek különben nem voltak oda az ötlettől, tartottak ugyanis a hazai és a külföldi nemzetiszocialistáktól, akik szerintük az újjávarázsolt helyet a Hitler-kultusz ápolására használták volna. A Hitler-kultuszt persze romok között is lehet ápolni, 2009-ben, a Führer születésének 120. évfordulóján emiatt több száz fős különleges rendőri egységet vezényeltek Vinnicjába a nemzetiszocialisták vonulásának megakadályozására.
|
|
|
|
|
|
