Hitler legkeletibb bunkerének, a Werwolfnak a romjai a mai napig megtalálhatóak Ukrajnában

Kövess minket -on és -en!

Adolf Hitler a második világháborús hadjáratai alatt szeretett olyan közel lenni a fronthoz, amennyire saját személyes biztonsága engedte.

Ezért építették meg a Barbarossa hadművelet megkezdése után a felszabadított ukrán területen a vinnicjai bunkert, ahol három részletben összesen több hónapot tartózkodott.

A Führer többször járt Ukrajnában, mi több, tucatnyi európai bunkere közül a vinnicjai (oroszul Vinnyica, a második világháborús szakirodalomban így terjedt el) volt a legkeletibb. Viszonylag sok időt is töltött ott, 1942. július 16. és 1943. szeptember 15. között, vagyis a Szovjetunió elleni offenzíva idején három részletben összesen 119 napot.

Archívum

Az utolsó zsidó Vinnicjában

Vinnicja 370 ezer lakosával Ukrajna 13. legnagyobb városa. A város Kijevtől 260 kilométerre délnyugatra fekszik, első említése a 14. századból származik. A második világháborúban a Szovjetuniót ellen vonuló német csapatok közel egy hónappal később, 1941. július 19-én foglalták el a várost. Különös gondot fordítottak arra, hogy Vinnicját zsidómentessé tegyék, akkor még kevesen tudták, hogy miért.

Hitler a hadjáratait szerette a harci cselekményekhez viszonylag közelről követni. Így volt ez például a Franciaország vagy Jugoszlávia elleni hadjárat idején, az előbbit a mai Belgium, az utóbbit az osztrák–szlovén határ osztrák oldaláról követte. A leghíresebb talán a ma is látogatható, Lengyelország északi részén található Wolfsschanze, a Farkasverem, ahonnan Hitler két nappal a Szovjetunió megtámadása után követte a Barbarossa hadművelet alakulását.

A német csapatok előrenyomulásával szükség volt egy másik bunkerre is, ami mélyebben fekszik az akkori Szovjetunió, a mai Ukrajna területén. Ez lett a Vinnicjától 12 kilométerre északra, egy sűrű fenyőerdőben felépített Werwolf. (A Wolf az Adolf régi német változata volt.)

A Werwolf hatalmas, a fenyőerdőben emelt gerendaépületekből állt. Hitler egyszerű házához tartozott egy betonbunker, amit a Führer csak vész esetén használt volna. A Werwolf mindennapjairól Johann Rattenhubertól.

A Werwolf meglehetősen jól felszerelt volt, és Hitler biztonságára is minden téren nagy hangsúlyt fektettek:

  • A létesítményhez egy veteményeskert tartozott, az állítólag vegetáriánus Hitler személyes szakácsa innen választotta ki a főzelékek alapanyagait. A főzés előtt vegyelemzésnek vetették alá az alapanyagokat, a kész ételt előkóstolták.
  • Az ivóvizet napjában többször vizsgálták, az ásványvizet futárok jelenlétében palackozták.
  • A bunkeren kívüli oxigénpalackokból pótolhatták a levegőt, Hitler ugyanis tartott a vasbeton ártalmas kipárolgásától. A Gestapo ellenőrizte, hogy a palackok csakugyan fel vannak-e töltve.
  • A védelmi állások, de állítólag az épületek is alagúttal voltak összekötve.
  • A bunker területén volt teaház, borbély, fürdő, szauna, mozi és úszómedence is.
  • Berlin és a Werwolf napi összeköttetésben állt egymással: a közeli reptér és Berlin között napi volt a légiforgalom, és rendszeres vonatjárat is közlekedett a birodalmi fővárosba.
  • A létesítmény idővel egy Krímbe vezető transzeurópai autópálya része lett volna, a környék városaiba pedig németeket akartak telepíteni.

Úszómedence és vasbetontömbök

Hitler a sztálingrádi offenzíva megindulása után elhagyta a Werwolfot, ahová később, a sztálingrádi vereséget követően kétszer tért vissza: 1943 február-márciusban, majd augusztus-szeptemberben, amikor Harkov/Harkiv elestét volt kénytelen megélni.

1943. szeptember 15-én hagyta el végleg a Werwolfot. A Vörös Hadsereg 1944 márciusában foglalta el Vinnicját, addigra a bunkert a visszavonuló németek felrobbantották, az akár ötméteres átmérőjű vasbetondarabok száz méteres körzetben szóródtak szét. A múltra már csak a Hitler által soha nem használt úszómedence, valamint a szanaszét szóródó hatalmas vasbetontömbök emlékeztettek és emlékeztetnek a mai napig.

Jelentések

A hetvenes években szovjet-ukrajnai vajaskenyértúrára vitt magyar újságírók számoltak be Vinnicja és környékének fejlett élelmiszeripara, gépgyártása, elektronikai és vegyipara mellett arról, hogy volt itt egy Hitler-bunker is. A városnak a hetvenes években magyar vonatkozása is lett, ugyanis megépítették a 479 kilométer hosszúságú, mai napig üzemelő Vinnicja–Albertirsa, 750 kV-os távvezetéket. Az építést bemutató termelési riportok kötelező elemei voltak Hitler titkos főhadiszállásának méternyi vastag, felszínre robbantott tömbjei.

Turistalátványosság és „neonácik”

A Szovjetunió összeomlása után voltak kísérletek Hitler legkeletibb bunkerének hasznosítására. Egy vállalkozó a kilencvenes évek közepén turistalátványosságot álmodott meg a helyére. A 35 hektáros területet ki is bérelték az itt gazdálkodó termelőszövetkezettől. Egy aprócska gond volt csak: 50-60 ezer dollárt kellett volna szerezni a beruházáshoz, ez azonban nem jött össze.

A helyiek különben nem voltak oda az ötlettől, tartottak ugyanis a hazai és a külföldi nemzetiszocialistáktól, akik szerintük az újjávarázsolt helyet a Hitler-kultusz ápolására használták volna. A Hitler-kultuszt persze romok között is lehet ápolni, 2009-ben, a Führer születésének 120. évfordulóján emiatt több száz fős különleges rendőri egységet vezényeltek Vinnicjába a nemzetiszocialisták vonulásának megakadályozására.

Kövess minket -on és -en!

A múlt hónapban Észak-Karolinában egy fajgyűlölő néger meggyilkolt egy 23 éves ukrán menekültet, Iryna Zarutskát, az esetből politikai ügy kerekedett.

Churchill már egy 1941. október 25-i beszédében a háború egyik céljaként jelölte meg az ellenség politikai és társadalmi elitje körében végzett tömeges kivégzéseket.

Az olasz társadalom egy jelentős része nem igazán szívleli a zsidókat. Egy friss olasz közvélemény-kutatás szerint az olasz társadalom jelentős részében jelentős mértékűre nőtt az antiszemita attitűd a zsidókkal szemben, miközben országszerte erősödnek a tiltakozások Izrael gázai népirtása miatt.

A belga főváros, Brüsszel egyik éke az Atomium, amit az 1958-as világkiállításra készítettek. Ugyanerre az expóra egy másik, teljesen őszinte, ma már elképzelhetetlen bemutatót is létrehoztak.

A zsidó szervezet ismét jó érzékkel találta meg a legnagyobb problémát, ami Magyarországot sújtja.

Egy magát nemzetiszocialistának valló fiú akart polgárháborút kirobbantani Amerikában, legalábbis erről posztolt.

A kedves történet látott napvilágot egy kaliforniai középiskolában: nyolc középiskolás diák horogkeresztet formált a testével az intézmény futballpályáján, valamint egy Adolf Hitler-idézetet posztoltak mellé a közösségi médiában.

Rendkívüli közleményt adott ki az ügy kapcsán a Bundeswehr, mert „szélsőségesség, antiszemita megnyilvánulások és szexuális visszaélések” gyanúja miatt indult átfogó vizsgálat a német hadsereg egyik ejtőernyős alakulatánál.

Magyarországon köztudomásúlag zéró tolerancia érvényesül az antiszemitizmussal szemben, ami kiterjed Izrael bírálatára is. A magyarok körében nyilvánvalóan teljes nemzeti konszenzus mutatkozik legalább e tekintetben.

Lipcsében az antiimperialista és szélsőbaloldali migránsok (Migrantifa) készültek összecsapni a filoszemita, németellenes szélsőbaloldaliakkal (Antifa Ost).

A táborparancsnokság 1944 telének egyik éjszakáján riadóztatott bennünket, és összeállítva egy 70 fős csoportot, kiküldött bennünket Birzsa településre tüzifáért a láger részére. Rettenetes hideg volt, a szél is fújt.

Egészen döbbenetes és felháborító dolgok történtek a Bács-Kiskun vármegyei Fajszon. A Fogaskerék új részében egy édesanya nyilatkozik arról, hogy barátnőjének a filippínó élettársa szexuálisan molesztálta hétéves kislányát.

Az izraeli–amerikai támadás megrendítő ereje által kiváltott brutális sokkhatás elmúltával Irán reakciója jelentősen gyengébbnek tűnik, mint tavaly júniusban, pedig USrael ezúttal a legfelső vezetését likvidálta, teljesen nyíltan a szélesebb körű rezsimváltásra való törekvés jegyében.

„… Dwight D. Eisenhower nemcsak a nemzetiszocialista rendszert gyűlölte megszállottan, hanem mindent, ami német. Az amerikai és a francia megszállási zónában több mint ötmillió német katonát zsúfoltak össze szögesdróttal bekerített gyűjtőhelyeken...

Június 1-jén, szombat hajnalban az ausztrál National Socialist Network tagjai gyülekeztek a melbourni Northland Bevásárlóközpont előtt, hogy fehér fajvédő tüntetést tartsanak.

Az Ivo Dzsimáért folytatott küzdelem a második világháború csendes-óceáni hadszínterének egyik legvéresebb ütközete volt.

A Margit híd 1944. november 4-i felrobbantása után másnap kihirdették az osztály Dunántúlra telepítését.

Mi történik egy virágzó földművelő gazdasággal, ha néger forradalmárok lemészárolják vagy elüldözik a fehér földbirtokosokat, elpusztítják az ültetvényeket és az állatállományt, ily módon téve nemzeti örökséggé a hanyatlást, a pusztítást, az öldöklést és a káoszt?

A berdicsevi munkatáborban mostoha viszonyok uralkodtak. Először fel kellett építeni szállásunkat, kitermelni a hozzá szükséges anyagokat, rendezni kellett a terepet.

Képzeljünk el egy olyan világot, ahol nem létezik pénz és magántulajdon, betiltják a vallást, nyakig begombolt fekete ruhában kell járnunk, nem hordhatunk szemüveget, nem olvashatunk könyveket, nem mehetünk moziba, és az érzelmeinket sem mutathatjuk ki.

Kifelé a Szovjetunióba – 1944-45 telén – a vagon padlóján állva-ülve, embertelen körülmények között, élelem és víz nélkül utaztunk. Voltak közöttünk olyanok, akik nem birták elviselni a szomjúságot, és saját vizeletüket itták.

Annak ellenére, hogy nem volt még kész, összefüggő védműrendszer, a Westwall (Atlanti fal) puszta léte komoly gondolkodásra és fokozott óvatosságra késztette a szövetségeseket, akik a „Festung Europa” (Európa-erőd) elleni támadásra készültek.

Franz Boas nyomán a kritikai fajelmélet dogmaként sulykolja, hogy a „faj” csak egy „interszekcionális társadalmi konstrukció”, amely a fehérek érdekeit szolgálja az általuk elnyomott feketékkel szemben.

Valaha, réges-régen, még a II. világháborúban volt egy erődítményekből álló védvonal, melyet a később legyőzhetetlennel minősített szovjet haderő sem tudott áttörni. Árpád-vonalnak hívták.

A Brit Légió képviselői 1935-ben látogatást tettek a nemzetiszocialista Németországban, és az út során Hitlerrel, Göringgel és Hess-szel is találkoztak, de meglátogatták a dachaui koncentrációs tábort is.

Kovarcz Emil Felsőiregen, 1899. február 4-én született. Nagyváradon honvéd hadapród iskolát végzett, és az első világháborúban hivatásos tisztként teljesített szolgálatot.

A Hitlerjugend fiataljaiból felállítandó hadosztály ügyében az első megbeszélésekre a Waffen-SS és a nemzetiszocialista ifjúsági szervezet képviselői között 1943 februárjában került sor.