Kövess minket -on és -en!

A fekete bűnözési hullám gyakorlatilag elönti az összes amerikai nagyvárost.

(United States of Africa: Black Crime Wave Over­whelms Virtually All Major American Cities, national-interest.com, 2020. 06. 14.) Tavaly­előtt minden korábbi rekordot megdöntött a legalább négy halálos vagy sebesült áldozatot követelő tömeges lövöldözések száma.

A halottak százait eredményező 691 incidens egyikének sem volt fehér faji vagy terrorista motívuma, viszont elsöprő többségüket feketék követték el. Mivel az FBI forrásainak nagy részét leköti a „gyűlölet-bűncselekmények” felderítése és a belföldi terrorizmusnak nyilvánított „fehér felsőbbrendűség” felszámolása, 2020-ban csupán a gyilkosságok 54 százaléka vezetett letartóztatáshoz. Ez a valaha mért legalacsonyabb szint.

Egyébként az USA 55 nagyvárosában az elmúlt évtizedben elkövetett csaknem 55 ezer emberölés 50 százalékában nem történt letartóztatás. (Out of 54868 homicides in 55 cities over the past decade, 50 percent did not result in an arrest, washingtonpost.com, 2018. 06. 06.) Ehhez a szánalmasan gyenge bűnfelderítési arányhoz az is hozzájárult, hogy a woke-izmus elhatalmasodása és vele együtt a feketék és a fekete bűnözők társadalmi státusának emelkedése nyomán tovább romlott az amerikai rendőrség morálja, amely a BLM-es ámokfutás és a George Floyd haláláért bűnbaknak kikiáltott rendőrök koncepciós pere és elítélése után immár gyakorlatilag a béka feneke alatt leledzik. Persze az az újabban terjedő bűnözői trend sem kedvez neki, hogy (főleg fekete) bűnözők rendőrségi vészhívást imitálva egyre gyakrabban csalnak tőrbe rendőröket. Tavaly augusztusig 52 ilyen eset történt, amelyek során 67 rend­őrt lőttek le, közülük 17 életét vesztette. Ez 126 százalékos növekedés 2020-hoz képest. Nem csoda, hogy a múlt év első felében az előző évhez viszonyítva 45 százalékkal nőtt a nyugdíjba vonuló, 20-szal pedig a leszerelő zsaruk aránya. (Cops Say Low Morale And Department Scrutiny Are Driving Them Away From The Job, npr.org, 2021. 06. 24.)

Miközben tehát a többnyire fekete erőszakos bűnözés mértéke az egekbe szökik például New Yorkban is, a város demokrata párti polgármestere naponta 27 rendőrrel őriztet egy, az aszfaltra felpingált BLM-márkajelet, amelyet rasszista vandálok már többször megrongáltak. (As crime and murder skyrocket in NYC, mayor has 27 officers a day guarding BLM „mural”, lawenforcementtoday.com, 2020. 07. 19.)

Nem mintha a másik oldal különb volna. Missouri állam republikánus kormányzója a nyilvánvalóan feketéknek kedvező „bűnügyi igazságszolgáltatási reform” jegyében jelentősen csökkentette az állam börtönnépességét. Az eredmény magáért beszél. Jelenleg Missouriban található néhány a világ legveszélyesebb városa közül. A névadója nevét meghazudtolóan szentségtelen életű Saint Louis gyilkossági rátája például magasabb, mint a drogkartellek csatatereként elhíresült mexikói Tijuanáé, és ezzel a világ ötödik legveszélyesebb településévé vált. (Third World America: St Louis Became 5th Most Dangerous City In The World In 20, national-justice.com, 2021. 06. 18.) Az alig 170 ezres lélekszámú Springfield immár az USA ötödik legveszélyesebb városa. (10 Most Dangerous Cities in the US for 2021, safewise.com, 2021. 08. 09.) De az állami metropolisz Kansas City gyilkossági rátája is megdöntött minden korábbi rekordot. (Kansas City had a record number of murders in 2020—we asked an expert why, kansascitymag.com, 2021. 01. 06.)

Íme, néhány iskolapélda a mindennapos fehérellenes fekete erőszak gyilkos tombolásának illusztrálására. Detroitban a „rendszerszintű amerikai rasszizmus” és „fehér felsőbbrendűség” egyik 26 éves ártatlan áldozata véletlenül kirabolt, megkínzott és meggyilkolt két tinédzsert, az ítélethirdetéskor pedig bocsánatkérés helyett a fehér Amerika képébe vágta, hogy igenis csak a „feketék élete számít”! Egy pennsylvaniai bíróság felmentette azt a 31 éves amatőr „természetgyógyászt”, aki agyonlőtt egy 32 éves fehér – tehát eleve rasszista – férfit, mert egy másik rasszista fehér férfi nem volt hajlandó kezet fogni vele, amit ő rasszista sértésként értelmezett, és ebbéli frusztrációját öngyógyításként az áldozaton vezette le.

„Beteg vagyok ettől a kis kurvától” – mondta Baltimore-ban egy 24 éves kvalifikált és empatikus bölcsődei dada egy nyolc hónapos fehér lánycsecsemőről beszélve, aki felidegesítette, mert nem akart elaludni, ezért egy takarót szorított a fejére, amíg el nem aludt. Végleg. A biztonsági kamera felvétele szerint a kis bőgőmasina a lábaival rugdalózva jelezte ugyan, hogy „nem kapok levegőt”, de eredménytelenül. Ebből az esetből nem lett világszenzáció és globális tömeghisztéria, mint amikor a fekete amatőr pornószínész és karrierbűnöző George „Fentanyl” Floyd mondta ugyanezt, majd egy fehér rendőr intézkedése nyomán belehalt akut drogtúladagolással súlyosbított krónikus szívbajába.

Annak a húszéves szadista szépléleknek az esete sem érte el a mainstream média ingerküszöbét, aki olyan fényképet posztolt a Fakebookon, amely barátnője síró fehér csecsemőjének a nyakán térdepelve ábrázolja félmeztelenül a „BLM now mf” (most a feketék élete számít, f.szfejek) felirattal. Attrakciójára rengeteg támogató kommentet kapott, egy középkorú gimnáziumi tanár – nyakában egy méretes feszülettel, amely Amerikában is csalhatatlan faji-etnikai megkülönböztető jelzésnek számít – például arra biztatta, hogy addig maradjon a fehér poronty nyakán, amíg lélegzik.

Floridában két 19 éves raprajongó „kölcsönkért” három pár Adidas edzőcipőt egy 18 éves fehér gimnazista lánytól és fehér barátjától, amibe az előbbi belehalt, az utóbbi pedig életveszélyes sérüléseket szenvedett. New Yorkban egy 37 éves négerideál egyetlen bravúros ökölcsapással kiütött az árnyékvilágból egy 35 éves fehér turistát, bizonyos Szabó Sándort, de egyetlen napot sem kellett börtönben töltenie, mert az ítélkező fehér bírónő szerint kosárlabdaedzőként tanúsított példamutató magatartásával „pozitív hatással” van a közösségre.

Dallasban pedig egy 18 éves kisgyermekbarát (kirekesztő néven: pedofil) nemileg felvilágosított egy négyéves fehér kisfiút a hálószobájában, majd kivitte az ágyából egy kis terepgyakorlatra, és véletlenül halálra szurkálta. Mivel azonban egy minden tekintetben abszolút korrekt pszichiátriai szakvélemény szerint „transzszerű állapotban” követte el tettét, és „hallucinációktól szenved”, büntetőjogi szankciók nem érték. És így tovább és így tovább, nap mint nap, monotonul ismétlődve…

Kövess minket -on és -en!

A híres német orvos, Josef Mengele, svájci történészek szerint a második világháború után többször is az országban tartózkodhatott. Az akták ezt segíthetnek feltárni.

Még tartottak a harcok, amikor az egyik napon arra döbbentünk, hogy hadifoglyok vagyunk. Ez akkor volt, amikor bevagonírozva (Debrecen érintésével) továbbutaztunk, elhagytuk az ország területét, és egy romániai hadifogolytáborban kötöttünk ki.

A bad-kreuznachi táborból még június végén is adtak át magyarokat a franciáknak: 26-án elgyalogoltattak bennünket a vasútállomásra, bevagoníroztak, és másnap, 27-én már át is léptük a német–francia határt.

Adolf Hitler kultusza és a nemzetiszocialista korszellem számos neves német és külföldi állampolgár lelkét megihlették az 1930-as, ’40-es években, köztük több olyan ismert hírességét, akikről legtöbben ma már nem is gyanítanák, hogy rajongással tekintettek a Führerre.

Egy magát nemzetiszocialistának valló fiú akart polgárháborút kirobbantani Amerikában, legalábbis erről posztolt.

Hans Baur altábornagy évtizedeken át komolyan kötődött Adolf Hitlerhez. Ő volt a magánpilótája, de a vezérkar több más, magas rangú tisztjét is rendszeresen szállította.

Budapest 1944. december 25-i bekerítése után nyilvánvalóvá vált a német hadvezetés számára, hogy a katlanban rekedt német-magyar csapatoknak az utánpótlást valamilyen módon biztosítani kell.

1944 május 4-én a magyar királyi 2. páncéloshadosztály érdemeinek elismeréséül Model tábornagy elrendelte, hogy a tavaszi hadjárat idején - a magyar csapatok tűzerejének növelésére - a 2. hadosztálynak alárendelt német harckocsik egy részét a magyarok megkapják.

„Ha nincs intervenció, akkor nem éltem volna túl. Ezt soha nem fogom elfelejteni. Ha nincs január 7-e, akkor ez a jelen sem létezne” – Chum Mey, a rettegett vörös khmerek által működtetett egyik kambodzsai börtöntábor túlélője.

Az újraegyesült Németország történetének legsúlyosabb hazafias elégedetlenségi zavargása tört ki Rostockban 1992 augusztusában.

Erre már sokan nem emlékeznek: 1919 júliusában a hajdúböszörményi "Ébredő"-nyomda tulajdonosa, Szabó Ferenc kirakatában megjelent egy plakát. Rajta kormánykerék, amelyet egy kemény kéz fog.

A német rendőrség a minap másodszorra hajtott végre több tartományban razziát a Der Schelm nevű nemzetiszocialista könyvkiadó ellen. Ezzel egyidőben Spanyolországban és Lengyelországban is végrehajtottak az ottani hatóságok házkutatásokat a német rendőrállam kérésére.

Október 5-én antifa terroristák felgyújtottak egy nemesi vadászkastélyt a bajorországi Donaustaufban. A kastély teljesen leégett. A hírről a Nacionalista Zóna számolt be.

A Tresigallóban látható városszerkezettel ma akár Olaszország ezernyi pontján találkozhatnánk – feltéve, ha nem tör ki a második világháború.

Gyászkeretes emlék marad számomra 1945. március 4. Szülővárosomra, Szombathelyre bombák hullottak, és a pusztulás az ország romvárosai közötti sorrendben a hatodik helyet juttatta...