Kövess minket: Telegram — XVkontakte

1916. február 21-én az 5. német hadsereg támadásával kezdődött meg a verduni csata, az első világháború nyugati frontjának egyik leghosszabb és legvéresebb ütközete.

Verdunnél mindkét fél addig elképzelhetetlen veszteségeket szenvedett: legalább 160 ezer francia és 140 ezer német katona esett el, a sebesültek és eltűntek száma együttesen megközelítette a félmilliót.

A "nagy háború" 1914 nyári kitörését követően a német csapatok offenzívája nem tudta térdre kényszeríteni Franciaországot. A megmerevedett, mindkét oldalon lövészárkok és szögesdrót kerítések rendszerével megerősített frontvonalat 1915-ben a németek Ypres-nél, a britek Neuve Chapelle mellett, a franciák Champagne-ban próbálták áttörni, sikertelenül. A német vezérkari főnök, Erich von Falkenhayn tábornok arra a következtetésre jutott, hogy a háborút döntő csatában már nem lehet megnyerni, de a francia hadsereg legyőzhető, ha elviselhetetlen mértékű emberveszteséget okoznak neki. A kiszemelt áttörési pont a Franciaország északkeleti részén, a Meuse (Maas) folyó két partján fekvő történelmi város, Verdun lett, a Párizshoz vezető út kulcsa, ahol a franciák hatalmas erődrendszert építettek ki.

Verdun a front kiszögellésében feküdt, három oldalról német állások övezték, a franciák csak egyetlen utánpótlási vonallal rendelkeztek. A németek nem is annyira a város elfoglalását tűzték ki célul, mint inkább azt, hogy kivéreztessék és hadianyagcsatában felőröljék a franciákat. Csaknem biztosak lehettek ugyanis abban, hogy Joseph Joffre tábornok, a francia főparancsnok már csak a nemzeti büszkeség miatt is minden tartalékát ide irányítja majd. A német haditerv saját oldalon is rendkívüli véráldozatokkal és a csata elhúzódásával számolt, ami be is következett.

1916. február 21-én 1220 német ágyú, köztük 420 milliméteres "Kövér Berták" és 305 milliméteres Skoda-lövegek nyitottak tüzet. A bombák és aknák kilenc órán át hullottak a francia katonákra, majd megindult a német támadás. Falkenhayn számítása beigazolódott, a francia hadiparancs ellenállásra utasított, "tekintet nélkül a veszteségekre". A védők gyorsan kapták az erősítést, több száz nehézlöveget, köztük 400 milliméteres ágyúkat és rengeteg katonát, a csatában végül mindkét oldalon több mint egymillió ember állt egymással szemben.

A decemberig tartó harcok alatt egymásra szórt milliónyi löveg és srapnel letarolta a környező erdőket és falvakat, a gyakori esők kráterekkel lyuggatott sártengerré változtatták a terepet. A Verdun környéki úgynevezett vörös zónába még napjainkban is tilos belépni, mert a föld erősen szennyezett, a terület életveszélyes. A németek lángszórókat is bevetettek az ellenséges lövészárkok "megtisztítására", s előszeretettel alkalmazták a nem sokkal korábban kifejlesztett gyilkos gázt, a foszgént is.

A támadók hatalmas veszteségeket szenvedtek az ellenséges lövegektől, a február 25-re elfoglalt Douamont erődért Falkenhayn négy ezredével fizetett. A meglepetésszerű offenzíva az első napokban gyorsan haladt előre, de a hónap végére lelassult, miután Philippe Pétain tábornokot nevezték ki a verduni körzet parancsnokává, és a második francia hadsereget is ide vezényelték. Pétain kisebb ellentámadásokat rendelt el, a tavasz folyamán a Verduntől északra eső dombok több alkalommal cseréltek gazdát, és a franciák meg tudták tartani egyetlen ellátási útvonalukat, ahol az erősítés és a hadianyag érkezett. A németek szívós harcok árán nyomultak előre, egymás után vették be a francia erődítményeket, június végére elérték a Verdun előtti utolsó francia erősségeket is.

Verdun sorsa végül a háború nyugati frontjának egy másik szakaszán dőlt el. A franciák már a Meuse bal partjának kiürítésére készültek, amikor 1916. július 1-jén nagyszabású angol-francia offenzíva indult a Somme folyónál. Falkenhayn, majd az augusztus végén őt felváltó Paul von Hindenburg és hadsegédje, Erich Ludendorff tábornok rákényszerült a Verdunnél harcoló német egységek átcsoportosítására. A verduni "vérszivattyú" erőssége egyre csökkent, s október 21-én a franciák ellentámadásba mentek át. Lépésről lépésre visszavették az elvesztett stratégiai pontokat, majd december 18-ára visszaszorították a németeket azokba a lövészárkokba, amelyekből 303 nappal korábban elindultak.

Verdunnél mindkét fél addig elképzelhetetlen veszteségeket szenvedett: legalább 160 ezer francia és 140 ezer német katona esett el, a sebesültek és eltűntek száma együttesen megközelítette a félmilliót. A tízhónapos öldöklés során a francia hadvezetés úgy gondolta: jobb, ha katonái felváltva tapasztalják meg a vérfürdőt, s így folyamatosan cserélte a frontra vezényelt csapattesteket. A rotációs rendszernek is köszönhető, hogy a védelem nem omlott össze, de ennek ára az volt, hogy a francia hadsereg háromnegyede, míg a németnek csupán a negyede fordult meg a pokoli "húsdarálóban". Az itt szolgáló katonák jelentős része ellenséget nem is látott, csak annak ágyútüzét tapasztalta meg.

Az erődrendszer sikerei arra ösztönözték a francia vezetést, hogy az 1930-as években kiépítse az úgynevezett Maginot-vonalat (amelyet a második világháborúban, az 1940-es villámháború során a németek egyszerűen megkerültek). A védők önfeláldozása miatt a verduni ütközet a két világháború között a francia elszántság és hazaszeretet, majd az 1960-as évektől a német-francia megbékélés egyik jelképe lett. 1984-ben Helmut Kohl német kancellár és Francois Mitterrand francia elnök a douaumont-i katonai temetőben egymás kezét fogva emlékezett a szakadó esőben a csata áldozataira.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A szerbiai Elektronikus Médiumokat Szabályozó Testület elnöke, Olivera Zekic a Telegramon tett közzé egy fotót, amelyen SS-egyenruhában tetszeleg.

Megmondom őszintén, hogy e sorok írása közben visszasírtam bármit, akármelyik cikkemet az elmúlt évekből. Nem azért, mert az Oppenheimer egy rossz film, vagy mert nem szerettem volna kritikát írni róla, sőt, épp ellenkezőleg.

Elítéltek egy angol antiszemita aktivistát, aki a rendőrség szerint „neonáci hitet vallott”, mert meg akart támadni egy sussexi zsinagógát.

Őrizetbe vették az Alternatíva Németországért egyik tagját hétfőn, a vád szerint „tiltott totalitárius jelképeket” hordott, többen azt állítják, hallották, ahogy a „Sieg Heil!” üdvözléssel köszönt.

MÁV dolgozóként a Vas megyei Károlyfa községben tartózkodtam családi ügyben 1945. április 4-én. Úgy 9-10 óra között a szovjet katonák géppisztollyal kényszerítettek a csatlakozásra a már összegyűjtött emberekhez.

A szélsőjobboldali zenei színtéren nem ritka, hogy a zenekarok fel- és átdolgozzák más bandák közkedvelt dalait. Például az angol Skrewdriver és a német Landser különösen sok nép fiait megihlette.

Egy szövetségi esküdtszék 63 vádpontban ítélte el Robert Bowerst, azt az ötvenéves férfit, aki 2018 októberében tizenegy zsidóval végzett egy pittsburghi zsinagógában.

Egy helyi zsidó felsőbbrendűségi csoport és állami törvényhozók kiakadtak a Nashville belvárosában a tartott nemzetiszocialista felvonulás miatt.

A Patriot Front fehér nacionalista csoport öt tagját börtönbüntetésre ítélték, mert „összeesküvést szőttek” egy idahói LGBTQ+ Pride-vonaglás ellen.

A közelmúltban az amerikai Massachusetts állambeli West Brookfield városában a zsidókat célzó „sértő üzeneteket” tartalmazó visszazárható zacskókat osztottak szét, ami médiahisztériát váltott ki.

Egyre aktívabb a kanadai határon túl az amerikai Goyim Defense League (Gój Védelmi Liga) nevű csoport, amely antiszemita felvilágosító anyagok terjesztését végzi a lakónegyedekben.

Az immár száz napja tartó folyamatos szőnyegbombázásokkal az izraeli hadsereg (IDF) elhomályosította az angol–amerikai haderő egyik legfényesebb második világháborús hőstettét, amely abból állt, hogy 3 nap alatt letarolta Drezda épületeinek harmadát, ártalmatlanítva 25 ezer „nácit és potenciális nácit”.

Tíz napja volt hivatalban Vilhelm Junnila finn gazdasági miniszter. A politikus azt mondta, hogy „a kormány fennmaradása és Finnország jóhírének megvédése érdekében” távozik posztjáról.

A gyűjtőtáborba kerülésünk után napokon belül szájról szájra járt a hír, hogy itt kapjuk meg azt az igazoló papírt, amivel biztonságosan hazaindulhatunk. 

Úgynevezett „tiltott önkényuralmi jelkép” használatának vádjával bíróság elé állítják Björn Höckét, az Alternatíva Németországnak (AfD) német ellenzéki párt Türingia tartományi vezetőjét – közölte a hallei tartományi bíróság.