Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
Dunaföldváron a m. kir. folyamőrezred IV. zj. 4. szd. tagjaként részt vettem az angolok által éjjelente a Dunába dobott mágneses aknák kirobbantásában 1944 májusától októberig, a mintegy 100 kilométer hosszú Duna-szakaszon.
Október elején, miután a szovjetek elérték a Duna vonalát, megváltozott a feladatunk... A dunaföldvári szigetet védő határvadászokat láttuk el élelemmel, kötszerekkel stb.
November 17-én bevetettek bennünket a Mecsek előterében, Zengővárkonynál... 29-én az orosz túlerő miatt megkezdtük a visszavonulást a Hidasi–Nagymányok–Szászvár–Lengyel–Kisvejke útvonalon. Alakulatunk az utóbbi faluban esett fogságba...
Lefegyverzés és információgyűjtés után egyesítettek bennünket egy már elfogott kisebb csoporttal, majd Bonyhád–Dunaszekcső–Mohács útvonalon Nagybaracskára kísértek. Itt két új őrt kaptunk... Jól jártunk velük. Az egyik egy fiatal 23 éves ukrán szakaszvezető (Vaszilij), a másik egy rang nélküli, ázsiai arcvonású katona. Mindketten igen rendesen viselkedtek velünk szemben.
Az ukrán vallásos volt. Kereszt vagy más vallásos jelkép előtt levetette sapkáját és keresztet vetett. Menet közben láttunk egy folyamőrruhás halottat, megengedték, hogy eltemessük. (Nevét, címét feljegyeztem, hozzátartozóit értesítettem a sírhely pontos leírásával.)
Az úton a lakosság étellel, itallal kínálgatott bennünket. Őreink nem zavarták el őket, amint ez máshol számtalanszor 15előfordult. Ők átvetették az adományokat, és szétosztották közöttünk. Vaszilij egy feltört lábú foglyot felültetett a lovára, és ő jött gyalog.
Baján vagonokba dugtak bennünket, és vittek Temesvárra.
|
|
|
|
|
|
Kolozsváry István – Cegléd
HH 1993/2.
