Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Aki a Kárpátok övezte magyar élettér földrajzi adottságát elméjébe véste és ugyanakkor nem felejtette el e terület nemzetiségi térképét, tisztában van azzal, hogy a magyar államiság, a magyar nemzetbiztonság és a magyar történelmi jövő legnagyobb részben a magyar állam mindenkori haderején nyugszik.

A magyar államalapítás ténye elsősorban katonapolitikai cselekedet volt s a történelmünk változatos századain keresztül a politikai tehetség és diplomáciai képesség mellett mindenkor az erős magyar hadsereg volt a virágzó korszakok biztosítója. Nagy királyaink és államférfiaink legtöbbször olyan hadvezéri képességekkel is rendelkeztek, melyek révén európai tekintélyre tettek szert.

Mohács óta tragédiája volt a magyar nemzetnek, hogy egy önálló magyar hadsereg fenntartására vonatkozó felségjogát át kellett adnia a Habsburg-dinasztiának s meg kellett elégednie azzal, hogy kockázatos és legtöbbször csak átmenetileg sikeres szabadságharcok tüzében villoghatott a magyar katona igazi kardja, míg a Hadikok, Simonyiak és sorstársaik a Habsburg-dinasztia szolgálatában pazarolhatták el katonai erényeiket.

Az osztrák-magyar monarchia széjjelbomlása, melyet az első világháború tragikus befejezése tett időszerűvé, történelmi szükségesség volt. A magyarságnak a lehető legkedvezőtlenebb időpontban kellett az önállóság és függetlenség szolgálatába állítania a nemzet megmaradt, valóságos erőit. A trianoni élet szűk kis ösvény volt, melyen gúzsbakötött kézzel kellett a jövő felé megindulnia a magyar katonának is, mikor egy zsoldos hadsereg keretében ápolhatta és éleszthette azokat az ideálokat, melyek a messze múltból fénylettek feléje és halványan világítottak rá a jövő útjára.

Pedig az új magyar honvédségre fokozatosan nagy és komoly szerep várt. Európa feszült katlan volt, melyben a párisi békeszerződések gyújtóanyaga robbanáshoz kellett hogy vezessen, csak az volt a kérdés, hogy hol dördül el az első fegyver, melynek nyomán a politikusok és államférfiak újból a katonák kezébe teszik le Európa és talán az egész világ sorsának formálását. Minden reális gondolkozású magyar tisztában lehetett azzal, hogy a trianoni ösvényről a széles magyar élettávlatba csak úgy léphetünk át, ha új erők beavatkozása révén meginog az igazságtalan keretbe belekényszerített európai rend. A trianoni aléltság túl hosszú ideig tartott s így szinte rövid hónapok alatt kellett a zsoldos hadseregből a nemzet igényeinek és hivatásának megfelelő honvédséget teremtenünk. A Felvidék és Erdély részeinek visszatérésekor ünnepi menet volt a honvéd útja Kassára vagy Kolozsvárra egyaránt, de nem felejthetjük el a márciusi hóban Kárpátalját elfoglaló honvédet, s aki látta a Bácskában végigrobogó páncélosainkat, ejtőernyőseinket, az már önbizalommal nézhetett a távolabbi jövő felé.

A Keleten több mint két évtizede izzott a nagy orosz kérdés. Szinte éreztük, hogy a magyar honvédség első igazi nagy próbája valahol a keleti térségben fog lezajlani. Nem csodálkoztunk, mikor tavaly orosz bombák hullottak Kassára és orosz gépfegyvertűzben futott a gyorsvonat Máramarosszigetről a Tisza-mentén nyugat felé. Valami sorsszerű természetesség van abban, hogy ma ott áll a magyar honvéd a Don partján és nem találjuk szükségesnek egy pillanatra sem, hogy ezt a kiállást az előzetes orosz támadással indokoljuk. Mikor a lengyel háború utolsó napjaiban a zsaroló orosz kéz kinyúlt a lengyel földek feletti osztozkodásra és a Kárpátok gerincére küldhette fel a fanatikus szovjetkatonát, ez a háború már ott égett a jövő méhében. Elképzelhetetlen volt a békés orosz-magyar határszomszédság és hiába küldték el Moszkvából az 1849-ből származó hadilobogókat, a nemzet nem tudott örülni a szovjet ajándéknak. A magyar államiság nagy veszélyét a legújabb időben a pánszláv veszély jelentette, mely az első világháború előtt a keleti vallási orthodoxiára támaszkodott, a bolsevizmus uralomra jutása óta pedig Marx tanait választotta könnyű hírverő eszköznek.

Nemcsak Magyarország, de egész Európa veszélyét jelentette évtizedek óta a nyugat felé előretörni akaró Oroszország, mely a népvándorláskori népek ősi ösztönével kereste az utat a nyugati meleg tengerek felé. Mélyen bevilágít az orosz célok rejtelmeibe I. Miklós cár azon mondása, mely szerint két hibát követett el 1849-ben, hogy bement Magyarországra seregével és hogy kivonta utóbb seregeit Magyarországból.

Ma hatalmas háború dúl majdnem mindegyik világrészben és Európa harcol keleten az orosz veszéllyel szemben, nyugaton és délen pedig az Európa-ellenes angolszász erők ellen. Az angolszász erők a megbomlott európai egyensúlyt szeretnék valamiképpen visszaállítani és kis államokra széjjel-atomizálni a kontinenst, Oroszország pedig ősi ösztönösséggel és új világforradalmi ábrándoktól fűtve óhajtja rátenni kezét fiatal és életerős nemzeti államokra. Természetes, hogy a jelenben és a jövőben a magyar államiság gondolata és fenntartása elsősorban a magyar honvéd kezében van, s ha a honvéd ma nemcsak a közvetlen határokat védi, hanem azon messze túl a közös európai érdeket, akkor is változatlanul és megcáfolhatatlanul a magyar politika céljait szolgálja. De ugyanakkor komoly jelentősége van annak, hogy a Keleti-Kárpátok majdnem egész hosszában szintén a magyar honvédre hárulna immár a védelem kötelezettsége. A magyar honvédségnek olyan erősnek kell lennie, vagy olyan erőssé kell válnia, hogy egyenlő értékű legyen a magyar nemzet valóságos nemzeti erőivel. Az új Európa a nemzetek meglévő, valóságos erőire fog felépülni. A nemzeti érdekeken túlmenő látszólagos erők, melyek gyakran megtéveszthették a szemlélőt, nem játszhatnak többé szerepet a történelemben. Dinasztikus és családi érdekek nem leplezhetnek el a jövőben nemzeti célokat és érdekeket. Ezért nem lehet és nem lesz soha többé sikere az olyan politikának, mely hatalmukat vesztett uralkodócsaládok ködbefoszlott tekintélyére képzeli a nemzeti érdekeket rákapcsolni.

Az új Európa a tényleges nemzeti erők győzelmét fogja jelenteni. A magyar nemzet erejét elsősorban a magyar honvédség képviselheti a legméltóbban és legmegfelelőbben. Ezért záloga a magyar honvéd a magyar jövőnek és ezen keresztül az új Európának is.

Forrás: A Magyarság 1943-as évkönyve via Kuruc.info

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Kovarcz Emil Felsőiregen, 1899. február 4-én született. Nagyváradon honvéd hadapród iskolát végzett, és az első világháborúban hivatásos tisztként teljesített szolgálatot.

A mennoniták anabaptista felekezetét a 16. században hozta létre egy frízföldi reformátor, Menno Simons. A javarészt Poroszországban letelepedett mennoniták a 18. században a militarista alapokra épülő államból II. Katalin cárnő Oroszországába menekültek.

Most, amikor szívemre tett kézzel és felemelt fővel esküszöm, hogy mindörökre ott hagyom a szélsőbaloldalt és katonás, kemény léptekkel átmasírozok a legszélsőjobboldal frontjára, be kell vallanom, hogy ezt végtelen keserűséggel, nagy kíváncsisággal és ugyanakkor örömkönnyet fakasztó forró magyarsággal teszem.

A második világháború lezárást követő vérgőzös évek feltárása, megismertetése a nyilvánossággal, valahogy elfelejtődött az 1990-es "rendszerváltozás" óta.

A világháborúban, 1915 szeptemberében vonultam be, mint hadnagy és századparancsnok, a bécsújhelyi akadémia elvégzése után.

Másfél év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a Győri Törvényszék azt a 17 éves kapuvári diákot, aki  állítólag halállistát készített és egy „neonáci” jelzővel leírt internetes csoportban azt írta tavaly ősszel, hogy másnap megöli osztálytársát a származása miatt.

Május 9-én hajnalban nyolc határozott ember betört az újvidéki Crni Ovan közösségi kávézóba, ahol felforgatták az asztalokat és a székeket, s az elborított bútorokra kifeszítették Vajdaság tartomány zászlaját – szomorkodik a szélsőbalos Mérce.

Mint tüzér – aki megjárta a Don-kanyar poklát – 1944. november 4-én estem szovjet fogságba Dunaföldvárnál.

1944 nyara végén már nemcsak az oroszok, hanem az átállt románok is támadtak bennünket, aminek következtében a Zemplén megyei Zalkod községben fogságukba estem.

Jól emlékszem, 1945. január 19-e volt. Mi, gyerekek már feküdtünk szüleim Barcika alsói házában. Éjszaka két pulin zörgetett be, puskával a vállán: értem jöttek.

Öt és fél év szabadságvesztésre ítéltek egy 16 éves fiút, mert „neonáci” csoporthoz tartozott, megpróbálta beszervezni egy iskolatársát is, valamint különböző eszközökkel terjesztette a csoport ideológiáját – jelentette örömködve a zsidó-liberális média.

Amerika rohamosan sodródik a harmadik világ felé, közben pedig a harmadik világból özönlő bevándorlók lépnek a fehér amerikai­ak helyébe.

Tíz napja volt hivatalban Vilhelm Junnila finn gazdasági miniszter. A politikus azt mondta, hogy „a kormány fennmaradása és Finnország jóhírének megvédése érdekében” távozik posztjáról.

Az első ember alkotta eszközt, amely áttörte a világűr határát, az Adolf Hitler szupertitkos csodafegyver-programját, az A-4-es vagy közismertebb nevén a V-2-es ballisztikus rakétát megépítő fejlesztőcsoport vezetője, dr. Wernher von Braun konstruálta meg.

Miután a keleti fronton megszakadt a tengelyhatalmak hadiszerencséje és a szovjet Vörös Hadsereg ellentámadásba lendült.

A nyugati szövetségesek és Németország között többször is volt hadifogolycsere a második világháború alatt, ám ezeket nem volt könnyű megszervezni.

Megdöbbentően enyhe ítélettel úszta meg a hírhedt baloldali Antifa-vezér, Lina Engel azt a büntetőpert, amelyet a drezdai Legfelsőbb Bíróság (regionális bíróság) állambiztonsági szenátusa folytatott le 2021 szeptembere és 2023 májusa között.

Ahhoz, hogy megérthessük a totalitárius woke ideológia amerikai elhatalmasodását lehetővé tévő mentális légkört, célszerű vázlatosan feleleveníteni az Egyesült Államok történelmi gyökereit.

Miért maradnak le a férfiak – konkrétan a fehér férfiak Nyugaton – manapság jobban, mint valaha? Vagy lemaradnak a nőkhöz képest, vagy egyszerűn teljesen kiesnek a társadalomból, olyannyira, hogy egyesek kezdik a gyengébb nemnek nevezni őket.

1944. július 20-án reggel hat órakor két tiszt lépett ki a berlini Wannsee villanegyed egyik házából. Laus Schenk von Stauffenberg gróf vezérkari ezredes és jogász bátyja, Bertold tengerésztiszt.

Oroszok és civil román rendőrök vették körül 1945. január 2-án Érdmindszentet. Senki sem távozhatott.

1945. február elejére a neuhammeri táborban kiképzés alatt álló magyar hadosztályok (az SS 25. „Hunyadi” és 26. „Hungária” fegyveres-gránátoshadosztályai) által elfoglalt elhelyezési körleteket a szovjet csapatok egyre jobban megközelítették.

„A közelgő győzelem lehetőséget ad Németországnak az európai zsidókérdés megoldására, ami véleményem szerint kötelességünk is. A kívánatos megoldás: minden zsidót kitenni Európából.

Déri Tibor, Újpest DK-s polgármestere számára a sajótóból derült ki, hogy egy patrióta szellemiségű, kétestés koncertet terveznek november második hétvégéjére a kerületben.