Kövess minket -on és -en!

Minneapolisban a városi tanács kérdőre vonta a rendőrfőnököt a bűncselekmények emelkedő száma miatt, és azt kérdezték, hol van a rendőrség, hiszen szükség lenne rájuk.

Arról a rendőrségről beszélünk, amelynek feloszlatását a városi tanács néhány hónapja megszavazta - írja a V4NA nemzetközi hírügynökség.

Minneapolisban egyre erősödik a bűnözés, ezt az is mutatja, hogy 2020-ban eddig több embert öltek meg a városban, mint tavaly összesen. Ezenkívül súlyos problémát jelent a fegyveres erőszak, a drog, a betörés, a lopás és a megfélemlítés is. A helyzet miatt a városi tanács kérdőre vonta a helyi rendőrfőnököt, Medaria Arradondót, akinek mintegy két órán keresztül panaszkodtak a képviselők.

A tanács egyik tagja, Phillipe Cunningham például arról számolt be, hogy az emberek azt kérdezik tőle, mit csinál a város? A rendőrök ugyanis csak nagy nehezen tudnak kimenni a helyszínre, ha hívják őket, és azt mondják, nem is tudnak mit csinálni, mert egyik bejelentéstől a másikhoz mennek.

Cunningham egyébként egy új, közösségi biztonsági ügynökség megalapítását pártolja, hogy ezzel váltsák fel a rendőrséget, és kritizálta is társait azért, mert a jelek szerint haboznak a korábbi ígéretüket illetően a változtatással kapcsolatban.
Egy másik képviselő, Jamal Osman is arról beszélt, hogy a lakók folyamatosan azt kérdezik, hol van a rendőrség? Ők jelentik ugyanis nekik a biztonságot, és rájuk számítanak, most azonban sehol nem látják őket.

Ebben az a visszás, hogy ugyanez a városi tanács három hónappal ezelőtt még megvonta a támogatást a rendőrségtől, sőt, a tanács egyhangúlag megszavazta, hogy feloszlatják a rendőrséget, és annak helyébe egy, a közösség által vezetett biztonsági rendszert állítanának fel.

Ez egyelőre nem valósult még meg, a rendőrök azonban sorra szerelnek le, így egyre kevesebben vannak, a munka azonban egyre több. Éppen ezért is állhat elő az a helyzet, hogy a rendőrök nem tudnak mindenhova kimenni, vagy nem időben.
A jelek szerint a városnak mégis szüksége van a rendőrségre, hiába voltak annyira hangosak nyár elején a feloszlatásukat követelve a radikális baloldali tüntetések hatására.

Két friss felmérés is arra jutott egyébként, hogy egyre csökken a Black Lives Matter támogatottsága.

Az egyik közvélemény-kutatást a Pew Research végezte el, ebből az derült ki, hogy a megkérdezettek 55 százaléka mutat bármilyen támogatást is a mozgalom iránt – ez három hónappal ezelőtt még 67 százalék volt. Azok száma is csökkent, akik erősen támogatják a BLM-et, az ő arányuk már csak 29 százalék – ez júniusban 38 százalék volt. A csökkenés főleg a latino és a fehér bőrű emberek körében figyelhető meg.

A Fox News adatai szerint a megkérdezettek 48 százaléka úgy véli, hogy lázadások zajlanak New Yorkban, Portlandben és Kenoshában, nem pedig sima tüntetések. Az erőszakos megmozdulásokért ráadásul a többség a baloldali radikálisokat tartja felelősnek.

A BLM iránt pedig már a fekete bőrű emberek részéről is csökken a támogatás, csak úgy, mint a Demokrata Párt iránt. Nemrég megjelent például egy videó, amin egy fekete férfi arról beszél, hogy az emberek ne figyeljenek a rasszizmusról szóló hazugságokra. Szerinte akik ezt a véleményt vallják, egy olyan problémát hoznak létre, ami egyébként nem is létezik.

Kövess minket -on és -en!

1941. december 6-án a Vörös Hadsereg Távol-Keletről és Szibériából átvezényelt hadosztályokkal megerősített hadseregcsoportja, Georgij K. Zsukov hadseregtábornok vezénylete alatt ellentámadást indított a Wehrmacht Moszkva kapujába érkezett magasabb egységei ellen.

Az amerikai–kínai vámháborúban átmenetileg fegyverszünet van érvényben, a frontvonalak megmerevedtek, a szembenálló felek készülnek a végső (?) összecsapásra.

Nem egyformán szenvedtünk az éhségtől, voltak, akik a kínok kínját állták ki, de voltunk, akik fásult, közönyös állapotba kerültünk. Barátom, Kovács Bandi is a borzasztóan szenvedők közé tartozott.

1944. július 20-án reggel hat órakor két tiszt lépett ki a berlini Wannsee villanegyed egyik házából. Laus Schenk von Stauffenberg gróf vezérkari ezredes és jogász bátyja, Bertold tengerésztiszt.

A belga főváros, Brüsszel egyik éke az Atomium, amit az 1958-as világkiállításra készítettek. Ugyanerre az expóra egy másik, teljesen őszinte, ma már elképzelhetetlen bemutatót is létrehoztak.

Kevesen tudják, hogy a második világégés idején a Szent Korona földjét védő honvédeink a német fegyvertársaktól igazi nagymacskákat is kaptak. A magyar kezek által megszelídített ragadozók sokszor nagyot haraptak a vörös rém testéből. A legsikeresebb vadász Tarczay Ervin páncélos százados volt.

Napról napra „fokozódik a helyzet” a mesterséges intelligencia (MI) frontján, amelyről az utóbbi időben többször is tudósítottam, és ahol az amerikaiak egyre inkább úgy állnak a kínaiakkal szemben, mint az ukránok az ukrajnai fronton az oroszokkal szemben. Vagyis vesztésre. Nem kicsit, hanem nagyon.

Olaszország a zsidó-liberális történészek ítélete szerint mind a mai napig „nem nézett szembe” az 1922-tól 1943-ig tartó időszakkal.

Az ember által használt egyik legősibb szimbólumot, a horogkeresztet a modern kori Európában a régészeti és archeológiai kutatások tették ismertté az 1880-1920-as években, és mint a jó szerencse szimbóluma terjedt el széleskörűen.

1915. június 23-án kezdődött az a több mint két évig elhúzódó összecsapás-sorozat az észak-olaszországi Isonzó folyó mentén, amelyben az első világháborúban elesett több mint ötszázezer magyar katona mintegy fele lelte halálát.

1945. február 1-jétől az SS 25. (1. magyar) és 26. (2. magyar) fegyveres-gránátoshadosztályai ismét együtt voltak, s gyakorlatilag e viszonyuk a háború végéig változatlan maradt.

A Nordic Sun Kulturális Központ idén februárban nyitotta meg kapuit. Azóta a szélsőbaloldal támadásainak kereszttüzében áll. Idén márciusban több napon át tartó rongálás-sorozat vette kezdetét, amelyet a Momentum erzsébetvárosi szervezete vállalt magára.

Egy svájci egyetem kiállítást szentelt az egykori olasz diktátor, Benito Mussolini díszdoktori elismerésének, reflektorfénybe állítva a múlt század harmincas éveiben a fasiszta kormány és a svájci társadalom között szövődött kapcsolatokat.

Magyarországot, tágabb értelemben a Kárpát-medencét a nyugati és a keleti szakirodalomban egyaránt másodlagos, esetenként mellékhadszíntérként említik. A puszta számok ezt látszanak alátámasztani.

Otto Skorzeny páratlan merészségű és kivitelezésű akcióival kiérdemelte folyamatos előléptetéseit és a Lovagkeresztet. Egyidejűleg a szövetségesek „Európa legveszélyesebb embere”-ként kezdték emlegetni.