Kövess minket -on és -en!

Az oroszok azt állítják, „megkínzott civilek” holttesteire bukkantak Mariupolban, az egyik orosz tábornok szerint „az áldozatok bőrébe neonáci jelképeket és horogkeresztet vágtak bele”.

Mihail Mizincev orosz vezérezredes, a humanitárius reagálásért felelős tárcaközi koordinációs parancsnokság és az orosz Nemzeti Védelmi Irányítási Központ vezetője Moszkvában kijelentette, hogy „a nacionalistáktól megszabadított mariupoli házak pincéjében az orosz katonák megkínzott civilek holttesteire bukkantak”. A tábornok szerint „az áldozatok bőrébe neonáci jelképeket és horogkeresztet vágtak bele” – írja az MTI.

A korábban több mint 400 ezer lakosú Mariupol védelme a „neonáciként” emlegetett Azov ezred feladata volt. Az orosz hadsereg és a donyecki milícia arról számolt be, hogy meghiúsult egy ukrán helikopteres akció, amelynek célja az alegység parancsnokainak kimentése volt.

Orosz híradások szerint a városnak az orosz támogatottságú szakadár népi milícia ellenőrzése alá vont részében a lakosok állítólag azt panaszolták, hogy „az Azov-ezred fegyveresei a csaknem egyhónapos ostrom alatt válogatás nélkül mindenkire lőttek és semmilyen segítséget sem adtak a civileknek”. 

Alekszandr Basztrikin, az orosz Nyomozó Bizottság (SZK) elnöke továbbá vizsgálatot rendelt el egy, az interneten közzétett videofelvétel ügyében, amelyen szerinte az látszik, hogy „ukrán nacionalisták ütlegelnek, majd megölnek egy hátrakötött kezű orosz hadifoglyot”. 

Kövess minket -on és -en!

Kifelé a Szovjetunióba – 1944-45 telén – a vagon padlóján állva-ülve, embertelen körülmények között, élelem és víz nélkül utaztunk. Voltak közöttünk olyanok, akik nem birták elviselni a szomjúságot, és saját vizeletüket itták.

Szomorú és különös helyzetben jöttem rá, hogy néha a tudás is lehet előnytelen. Hadifogságom első lágere a Kraszna Szulin nevű városban volt a Szovjetunióban. A gyár hasonlított a budapesti Csepel Művekhez.

1944. december 25-én a főváros körül bezárult a szovjet csapatok gyűrűje. A bekerítés váratlanul érte a védőket. A pesti oldalon a helyzet jobb volt abból a szempontból, hogy itt már részben elkészült védelmi létesítményekre támaszkodhattak a csapatok.

1987. augusztus 17-én halt meg Rudolf Hess német nemzetiszocialista vezető, Hitler egykori helyettese, aki élete utolsó negyven évét a spandaui börtönben töltötte, az utolsó két évtizedet az intézmény egyedüli foglyaként.

Október elején újabb botrány kavarta fel az amerikai konzervatív médiát. Candace Owens nyilvánosságra hozott egy üzenetváltást, amelyet állítása szerint Charlie Kirkkel folytatott két nappal halála előtt.

2025 szeptember 6-án és 7-én a Norfolk megyei Great Yarmouth-ban egy fehér nacionalista zenei fesztivál megrendezését tervezték, amelyet a szervezők "Resurrection 4" néven hirdettek meg.

Bármennyire is sokkolóan hangzik, manapság már csak a világ népességének 2 százalékát (!) alkotják szülőképes korú fehér nők. Úgy tűnik, az utóbbi 100 évben a fehér ember megette a kenyere javát.

A The Base nevű nemzetközi nemzetiszocialista akciócsoport, amely az Egyesült Államokból ered, gyors ütemben építi újra globális és hazai hálózatát.

Dr. Csia Sándor 1894. február 4-én született Hegybányán, Háromszék vármegyében. Apja Csia Ignác, anyja Bajai Henriette.

Legutóbb két gyilkosság valósággal sokkolta Amerika és a nyugati világ konzervatív közvéleményét. Mindkettőnek létezik egy olyan aspektusa, amely többé-kevésbé elsikkad a velük foglalkozó információáradatban.

A kelet-poroszországi Farkasverem olyan volt, akár egy szigorúan őrzött és álcázott kisváros. A Führer több mint 800 napot töltött itt.

Egy ottawai nemzetiszocialistát elítéltek az miatt, hogy „gyűlöletet, félelmet és megosztottságot keltett”, amikor segített létrehozni fajvédő toborzóvideókat és más fehér nacionalista propagandát a mostanra megszűnt szélsőjobboldali Atomwaffen division számára.

Még nyugat-európai mércével mérve is brutális, és szomorú események zajlottak le a franciaországi Lyonban múlt hét csütörtökön.

Az elmúlt napokban a Budapestet megjárt izraeli turisták lefényképeztek egy horogkeresztes „náci zászlót” a Belvárosban, majd a figyelemfelhívás szándékával posztolták a közösségi médiákban, illetve beküldték egyes portálok szerkesztőségébe.

Sztálingrádot és Leningrádot leszámítva a második világháború leghosszabb ideig tartó ostroma Budapesten zajlott.