Kövess minket 
-on és 
-en!
Magyarország második világháborús történetének van egy apró, alig ismert, de egyben rendkívül érdekes fejezete: az egyéni fegyverténnyel ellenséges harckocsit megsemmisítő magyar honvédek termőfölddel való jutalmazása.
A magyar katonai felső vezetés tudtával 1944. szeptember végén olyan kormánydöntés született, amely szándéka szerint az országhatárra érkező szovjet hadsereg által alkalmazott nagyszámú harckocsi elleni harcra – mivel a páncélelhárításra megfelelő, legalább 7,5 cm űrméretű nehéz páncéltörő ágyúk és korszerű harckocsik elegendő számban nem állnak rendelkezésre – a magyar királyi honvédség egyéni páncélromboló eszközzel alig ellátott állományát földbirtokhoz jutás kilátásba helyezésével lelkesíti fel.
Az 1944. szeptember 30-án hatályba lépett 3480/1944. ME. sz. kormányrendelet 1. pontja kimondta: „Azt a harcost, illetőleg a m. kir. honvédségnek azt a tagját, aki a most folyó háborúban az ellenséggel vívott harcok során az egyéni küzdelem hősi erényeivel ellenséges harckocsit bármely közelharci eszközzel használhatatlanná tesz vagy harcképes állapotban zsákmányul ejt, minden más igény kielégítése előtt minden egyes leküzdött (zsákmányolt) harckocsi után öt katasztrális hold terjedelmű, mívelhető, legalább középminőségű földhöz kell juttatni. Amennyiben a fegyvertény során a harcos életét veszti, törvényes leszármazóját, ilyen hiányában házastársát, s ha ez sincs, szüleit tíz katasztrális hold ugyanilyen mívelhető földterület illeti meg.”
A földhöz juttatásra igényt biztosító harccselekményt a rendelet 3. pontja szerint földi harcban kell végrehajtani közelharci páncélromboló eszközzel (páncélököl, páncélrém, páncélromboló járőr felszerelés, kötegelt kézigránát, puskagránát stb.); löveggel történő kilövés esetén csak a löveg irányzója volt jogosult a felterjesztésre. Ez az adott korszak fegyverzettechnikai lehetőségeit figyelembe véve a katonától azt követelte meg, hogy az alkalmazott eszköztől függően (leszámítva a páncéltörő ágyút) egy – az ellenséges harckocsitól számított – maximum 150 méter sugarú körben támadjon meg egy hatalmas, legtöbbször mozgó, páncéllal védett, igen zajos és legalább egy löveggel, valamint két géppuskával tüzelő „manőverező erődöt”. Erre csak hidegvérű, igen bátor katonák voltak képesek.
A következőkben a Hadtörténelmi Levéltárban őrzött egykorú, hiteles jegyzőkönyvek alapján szeretnénk néhány ilyen fegyvertényt röviden ismertetni. Bizonyára több ilyen jegyzőkönyv készülhetett, de sajnos csupán néhány maradt fenn. A jegyzőkönyvek a Honvédelmi Minisztérium elnöki 8/ny. osztálya 1945. évi anyagában, a 6830. számú csomóban találhatók. A fegyvertények itt a végrehajtó személyek neve szerinti ábécérendben követik egymást.
1. Ács Gyula szakaszvezető, a m. kir. 1. honvéd páncélromboló osztag katonája 1944. október 25-én Újtövisfalva területén az osztag védőállására támadó szovjet harckocsik közül egy T–34 típusú harckocsit 10 méternyire bevárt, majd tüzelőállásából felugorva páncélököllel megsemmisített. A harckocsit követő szovjet gyalogság tüzétől hősi halált halt.
2. Almási Vendel őrvezető, a m. kir. 2. honvéd hegyidandár nehéz páncéltörőágyús-század katonája 1944. október 31-én és november 1-jén mint 7,5 cm-es páncéltörő ágyú irányzója első nap 2, másnap egy harckocsit lőtt ki. Összesen 2 darab M2 amerikai gyártmányú könnyűharckocsit és 1 darab T–34-t semmisített meg lövegével.
|
|
|
|
|
|
3. Domonkos József tizedes, a m. kir. 1. honvéd ejtőernyős-ezred törzsszázadának katonája 1945. január 6-án hajnali 4 órakor a párkánynánai útelágazásnál a támadó szovjet harckocsikat bevárta, s egyet közülük 30 méterről páncélököllel kilőtt.
4. Dózsa Kálmán tartalékos tizedes, a 11. gyalogezred-közvetlen nehéz páncéltörőágyús-század katonája 1944. október 22 -én 16 és 17 óra között az Ossza-telep 813. magassági ponttal egy magasságban a 29. sz. vasúti őrháznál egy szovjet jelzésű M4 Sherman harckocsit két lövéssel lángba borított.
5. Győri Sándor honvéd, a m. kir. 25. honvéd gyalogezred II. zászlóalja páncélromboló szakaszának katonája 1945. január 20-án 17 óra 30 perckor Balatonzamárdi térségében egy szovjet felderítő harckocsit páncélrémmel kilőtt.
6. Hóbor József honvéd, a m. kir. 1. honvéd páncélromboló osztag katonája 1944. október 25-én Újtövisfalva területén a hídfőállásra támadó szovjet páncélosok közül egy T–34 típusú harckocsit 20 méterről páncélököllel megsemmisített.
7. Jákli János honvéd, a m. kir. VIII/5. légvédelmi gépágyús üteg katonája 1944. november 26-án 14 óra 15 perckor Királyhelmec mellett egy szovjet harckocsit irányzóként kilőtt. Nevezett a harcok közben eltűnt.
8. Keresztesi János honvéd, a m. kir. 2. honvéd hegyidandár nehéz páncéltörőágyús-századának katonája 1944. november 1-én 11 órakor Alsóbaskócz mellett a támadó 5 darab szovjet harckocsi közül egy M2 típusú könnyűharckocsit 7,5 cm-es páncéltörő ágyú irányzójaként kilőtt.
9. Kiss Vince honvéd, a m. kir. 25. honvéd gyalogezred II. zászlóalja páncélromboló szakaszának katonája 1945. január 20-án 17 órakor Balatonzamárdi mellett egy szovjet felderítő harckocsit páncélrémmel kilőtt.
10. Kocsis Imre őrmester, a m. kir. 1. ejtőernyős-ezred törzsszázadának katonája 1945. január 6-án a párkánynánai útelágazásnál a támadó szovjet harckocsikat bevárva, azok közül kettőt 80 méterről kilőtt.
|
|
|
|
|
|
11. Kovács József őrvezető, a m. kir. 25. honvéd gyaloghadosztály nehéz páncéltörőágyús-századának katonája 1944. december közepén a Jászárokszállásig előretolt német védelmi állásokba betört szovjet harckocsik közül lövegének tüzével 2 darab KV–1 típusú nehézharckocsit kilőtt (a harckocsik szovjet kézen maradtak), majd a támadó szovjet gyalogság kibontakozó támadását megállította.
12. László Endre karpaszományos őrvezető, a m. kir. I. huszárosztály 1. századának katonája 1944. október 8-án a Szentes melletti Tisza-híd közelében egy T–34 típusú szovjet harckocsit a tiszai gát fedezetében 20 méterről páncélököllel kilőtt.
13. Mester Ferenc szakaszvezető, a m. kir. III/1. önálló gépkocsizó közepes tarackososztály katonája egy páncélromboló járőr tagjaként 1944. október 29-én 17 óra tájban Kecskeméttől délre a Budapest felé vezető műúton közeledő szovjet harckocsik közül egy T–34 típusú harckocsit a félhomályban páncélököllel kilőtt, mire az kigyulladt és felrobbant.
14. Molnár József őrmester, a m. kir. IV/1. önálló kerékpáros utászszázad katonája a m. kir. 20. honvéd gyaloghadosztály harccsoportjának tagjaként 1944. október 8-án a Dévaványától délre lévő téglagyár mellett a támadó 3 szovjet T–34-es harckocsi közül egyet páncélököllel kilőtt, amelynek tornya leszakadt.
15. Molnár Károly honvéd, a m. kir. 1. ejtőernyős-ezred I. zászlóaljának katonája 1944. november 3-án 10 óra után az Alsónémedi felöl Dunaharasztiba vezető úton közeledő több szovjet közepes harckocsi közül az elsőt a Dunaharaszti keleti kijáratánál lévő 8,8 cm-es páncéltörő ágyújával rövid tűzharcban kilőtte.
16. Rácz Olivér őrvezető, a m. kir. 1. ejtőernyős-ezred II. zászlóalja 4. századának katonája 1944. december 12-én a Fót környéki harcokban, az esti órákban támadó 4 darab szovjet páncélos közül egy T–34 típusú harckocsit századának jobb szárnya előtt páncélököllel kilőtt.
17. Sebők István csendőrtizedes, a m. kir. csendőr tábori biztonsági zászlóalj 2. puskásszázadának katonája 1944. november 27-én Pécstől 12 kilométerre délre Üszög-pusztánál a szentlőrinci úton közeledő szovjet harckocsik közül egy T–34 típusú harckocsit páncélököllel 5 méterről lőtt ki. A páncélos a találat következtében 10 méternyi út után árokba fordult, és lángolni kezdett. A kilőtt élpáncélost követő 8 darab szovjet harckocsit német páncélvadászok semmisítették meg.
18. Sike Ágoston tartalékos szakaszvezető, a m. kir. 1. huszár tüzérosztály 2. ütegének katonája 1944. november 3-án Bugyi községnél nyílt tüzelőállásban 37lévő könnyű tábori tarackjának közvetlen irányzású tüzével egy T–34 típusú szovjet harckocsit lőtt ki.
|
|
|
|
|
|
19. Dr. Szilágyi János főhadnagy, a m. kir. 25. honvéd gyalogezred III. zászlóalja 9. századának parancsnoka 1945 januárjában a Balatonkiliti birtoklásáért Siófok felöl megindított magyar támadás során mint a támadó század parancsnoka a még szovjet kézben lévő déli községszegély magasságában a fő utcát tűz alatt tartó, s ezáltal a támadást megakasztó szovjet harckocsit 30 lépésről páncélököllel harcképtelenné tette.
20. Vujevics János honvéd, a m. kir. 1. honvéd páncélromboló osztag katonája 1944. október 25-én Újtövisfalva területén védelmi állást foglalt. Az osztagot támadó szovjet páncélosok közül az egyik 150 méterre a magyar állásoktól megállt, és onnan tüzelt rájuk. Vujevics honvéd előrekúszott, a T–34 típusú harckocsit 20-30 méterre megközelítette, majd tüzelőállásából páncélrémmel megsemmisítette. Utána visszakúszott a közelben lévő századparancsnoka harcálláspontjához, s ott foglalt tüzelőállást. Nemsokára egy újabb T–34 típusú szovjet harckocsi megállásból, mintegy 50 méterről tűz alá vette a századparancsnoki harcálláspontot. Ekkor Vujevics oldalra kúszott, és 10-15 méterről páncélrémmel ezt a harckocsit is megsemmisítette.
21. Záhonyi István őrvezető, a m. kir. 2. hegyidandár nehéz páncéltörőágyús-százada katonája 1944. október 31-én 12 óra 30 perc tájban, miközben 12 szovjet harckocsi és körülbelül 2 századnyi szovjet gyalogság támadta Alsóbaskóczot, hidegvérrel és precíz célzással, igen erős ellenséges tüzérségi és harckocsiágyú-tűzben fél óra alatt egy darab T–34 típusú és 2 darab M2 típusú harckocsit lőtt ki.
Ezek a fegyvertények csupán mikroszkópikus adalékok egy embertelen, globális háborús dimenzióban. Az 1944. augusztus 27. és 1945. április 12. között lezajlott – s a második világháború egészébe illeszkedő – magyarországi harcok keretében vívott gépesített (páncélos-) háborúban a szovjetek (a szovjet, német és magyar részadatok összevetéséből levont következtetésünk és összegzésünk szerint) mintegy 3900 darab harckocsiját és rohamlövegét lőtték ki a német és a magyar csapatok, s ezen mennyiség körülbelül 65 %-a (megközelítőleg 2500 darab páncélos) ki nem javítható, megsemmisült haditechnika.
A megítélt földjutalmak legtöbbjének kiosztását a Szálasi-rendszer bizonytalan ideig „felfüggesztette”, mivel a kijelölt területek sok esetben – akkor úgy hitték – „ideiglenesen” szovjet fennhatóság alá kerültek. A katonai teljesítmények ettől függetlenül elismerésre méltók.
