Kövess minket 
-on és 
-en!
Egy Kína elleni világháborúhoz bármilyen ürügy megfelel a globalistáknak: opcióként az „ujgurkérdés” végső megoldása, az „elnyomott” (vagyis az internethasználattól ideiglenesen tartózkodó) kínai nők felszabadítása vagy a tajvani demokrácia „védelme” egyaránt szóba jöhet.
Ez utóbbi konkrétan abból áll, hogy a Nyugat „haladó” értékeit utánozva pederaszta parádékat tarthassanak az utcán és transzvesztitákat nevezhessenek ki a kormányba, végül pedig golyófogó mellényként szolgálhassanak a globalisták háborújában.
Az egész Kína-ellenes háborús uszítás nyilvánvalóan globalista inspirációjú. A nyugati átlagembert abszolút nem érdekli, hogy egy távoli szigetország pederasztái közszemlére tehetik-e az aberráltságukat az utcán vagy sem. A szigetük jogállása még kevésbé foglalkoztatja. Ellentétben a globalistákkal, akik számára komoly tétje van a dolognak. Ha ugyanis Kínának sikerül egy ázsiai (autokrata) világrendet létrehoznia a világ műhelyében, Ázsiában, akkor ez a két világháború nyomán létrejött atlantista világrend végét fogja jelenteni. Ez alkalommal tehát nem egy marginális háborúról van szó az egykori szovjet zónában, hanem egy centrális konfliktusról, amely hosszú időre meg fogja határozni a világ jövőjét.
Ebben a globális geopolitikai sakkjátszmában a tajvaniak sorsa érdektelen a globalisták számára. Egyszerűen arról van szó, hogy minél költségesebbé próbálják tenni a sziget újraegyesítését az anyaországgal. Tajvan funkciója ugyanaz, mint Danzigé volt 1939-ben. A globalisták most az utolsó tajvani lakosig akarnak harcolni, mielőtt más feláldozandó balekokat találnának, hogy a világon máshol folytassák ugyanazt, amit Tajvanon kénytelenek lesznek abbahagyni.
Egyébként pedig nincs semmiféle vita Tajvanról, amelyet az ENSZ hivatalosan Kína egyik tartományának ismer el. Akárcsak az EU és az USA. Pusztán egy kínai belügyről van szó, amelyet a nyugati média megpróbál nemzetközi konfliktussá változtatni. Nincs semmiféle „tajvani állam”, amely védelemre szorulna, mert egy ilyen állam törvényesen nem létezik. Ahhoz, hogy egy kínai adminisztratív kérdést háborúvá tuningoljanak, a globalisták igyekeznek felhergelni a tajvani vezetőket.
Mindenekelőtt korrumpálva őket. A teljes tajvani elektronikai (félvezető) termelést éppen most telepítik át az USA-ba tajvani oligarchák közreműködésével, akiknek az egész vagyonát manhattani bankokban őrzik. Ezek az oligarchák azon nyomban lefalcolnak Tajvanról, amint háborúra kerül sor. Mire a tajvaniak rájönnek, hogy demokratikus politikusaik kifosztották és cserbenhagyták őket, addigra a technológia-evakuálás már befejeződik. Amikor tudatára ébrednek, hogy a globalisták ágyútöltelékké változtatták őket, már késő lesz visszakozniuk. Addig is azzal próbálják motiválni őket, hogy azt mondják nekik: a szabadságuk védelmében életbevágóan fontos, hogy pederaszta parádékat tarthassanak Tajpej utcáin. Ez a 23 milliós sziget a transzvesztitáival nyilvánvalóan nem ellenfél a kínai hadsereg számára.
Szokásos hetvenkedő kardcsörtetése ellenére (valószínűleg) Samu bácsi sem fog atomháborút indítani egy törvényes létezés nélküli entitás védelmében. Pláne, hogy az amerikai haditechnológiai fölény sem tart már sokáig. Az amerikai légierő vezérkari főnöke szerint is legfeljebb 2035-ig tartható fenn az előnyük, de valószínűleg túl optimistán ítéli meg a helyzetet. (Will China Surpass the US in Military Air Superiority?, voanews.com, 2021. október 13.)
|
|
|
|
|
|
Kína a hadihajók, a rakéták és a légvédelmi képesség tekintetében már most túlszárnyalja az Egyesült Államokat. (China’s Military Has Surpassed US in Ships, Missiles and Air Defense, DoD Report Finds, military.com, 2020. szeptember 1.) A Pentagon által szimulált fegyveres összecsapások kivétel nélkül az amerikai haderők gyors vereségével végződtek. („We’re going to lose fast”: U.S. Air Force held a war game that started with a Chinese biological attack, yahoo.com, 2021. március 10.) Kína 2030-ig ötszörösére növeli az atomütőerejét. (US predicts China could have 1,000 nuclear warheads by 2030, aljazeera.com, 2021. november 4.) Kína túlszárnyalja az USA-t a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatások tekintetében. (China overtakes US in AI research, nikkei.com, 2021. augusztus 10.) Kína immár a világ leggazdagabb országa, az USA-t is megelőzve. (China overtakes US as the richest country in the world, businessinsider.in, 2021. november 16.) Ugyanakkor a miheztartás végett a kínai kommunista párt és a kormány (egyik) hivatalos orgánumának szerkesztőségi cikke világosan leszögezi: „Nincs olyan erő a világon, amelynek az akarata »Tajvan megvédésére« erősebb, mint Kína akarata a sziget elszakadása elleni harcra és az újraegyesítés végrehajtására. Egészen pontosan: ezek az erők összehasonlíthatatlanok. Kína ugyanis merészel élet-halál harcot folytatni bármilyen erő ellen, amely akadályozza az újraegyesítésünket, de nincs olyan erő, amely merészel vagy kész a halálig harcolni a világ második legnagyobb gazdasága és egy atomhatalom ellen, hogy meggátolja Kína újraegyesítését.” (Taiwan’s Tsai turns to masters for help out of fear of catastrophic consequences: Global Times editorial, globaltimes.cn, 2021. október 5.)
Tajvan elfoglalásához Kínának csak a saját határaira kell összevonnia fegyveres erőit, az USA-nak 10 ezer kilométerre kell felvonulnia az anyaországtól. Nem számít az amerikaiak relatív technikai fölénye, a kínaiak elsöprő számbeli fölényüket kihasználva „fait accompli” elé fogják állítani őket. Csak tőlük függ, hogy mikor szállják meg Tajvant. Nekik korlátlan embertartalékaik vannak, szemben Amerikával és csatlósaival.
Egészen más a halálhoz és a katonai veszteségekhez való hozzáállásuk is. Kína egész történelme mészárlások szüntelen sorozata, milliók és tízmilliók pusztulásával. Amerika még most is kollektív poszttraumás stressztől szenved a Vietnámban elesett 58 ezer katonája miatt. Ez a neuraszténiás amerikai közvélemény nem támogatna egy atomháborút egy kínai szigetért, amely néhány kilométerre fekszik Kínától. Egy meghasonlott, identitászavaros, súlyos faji és társadalmi feszültségekkel terhelt, dekadens (pénzuralmi) demokráciának semmi esélye egy magabiztos, nacionalista és etnikailag homogén, dinamikus (népuralmi) autokráciával szemben. Ezzel Bidennek is tisztában kell lennie minden szenilitása ellenére. Pótcselekvésként ezért csörteti inkább a kardot Ukrajnában. Amíg Putyin meg nem unja.
