Kövess minket 
-on és 
-en!
Franciaországban 20 év börtönbüntetésre ítélték Rifat Abbast, azt az illegális szudáni migránst, aki 2019 szeptemberében halálra szurkálta migránspárti aktivista ex-barátnőjét.
Az elmúlt évek folyamán több, a nyitott határok és a migránsok tömeges befogadása mellett kiálló aktivistát gyilkoltak, vagy erőszakoltak meg Európába érkező bevándorlók.
Patológiai altruizmus
A 27 éves orvostanhallgató Audrey Coignard szabadidejében migránsoknak segített, és így találkozott későbbi gyilkosával, Rifat Abbassal. Miután kapcsolatuk elmélyült, összeköltöztek Párizs leghírhedtebb no-go zónájában, a Seine-Saint-Denis negyedben. Noha a nő időközben szakított az illegális migránssal, azt megengedte Abbasnak, hogy még hónapokon át nála lakjon. A gyilkosságra akkor került sor, amikor a nő visszakérte a lakásához tartozó kulcsokat, a kibontakozó vitában pedig Abbas több mint tízszer megszúrta ex-barátnőjét. A tárgyalás során a szudáni férfi azt vallotta, hogy „alig emlékszik a gyilkosságra”, majd később bevallotta, hogy csak azért szúrta meg a nőt, hogy „elhallgattassa”.
Ez a tragikus eset azonban nem példa nélküli, hiszen az elmúlt évek folyamán migránsok tucatjai gyilkoltak meg olyan személyeket, akik életüket annak szentelték, hogy az országba érkező kulturálisan idegen bevándorlók életét könnyebbé tegyék.
Németországban például 2018 márciusában életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték azt a – bizonyítékok szerint 32 éves iráni – férfit, Hussein Khavarit, aki 17 éves afgán menekültnek állítva magát érkezett Németországba, ahol 2016 októberében megerőszakolta és megölte a 19 éves freiburgi tanulót, Maria Ladenburgert.
Hussein Khavari és áldozata
A fiatal lány önkéntesként egy menekülttáborban dolgozott, így az elkövető könnyen kiszemelhette ott magának. Egyébként Khavarit már Görögországban 10 éves börtönbüntetésre ítélték, gyilkossági kísérlet vádjával, amiért egy nőt lelökött a szirtről. Azonban a börtönökben lévő túlzsúfoltság miatt szabadon engedték 2015 októberében, és bármiféle fennakadás nélkül érkezhetett meg Németországba. Sőt, miután „kiskorúként” érkezett az országba, nem sokkal később még egy mostohacsalád gondjaira is bízták.
Szintén Németországban, 2018 júniusában egy 28 éves tanuló és migránspárti aktivista, Sophia Lösche Lipcséből utazott haza Ambergbe, amikor úgy döntött, hogy az utolsó néhány kilométeren stoppolni fog. Egy marokkói kamionsofőr, Boujemaa Lamrabat vette fel, aki egy kerékkulccsal előbb súlyosan megsebesítette, majd a „bűntény eltüntetésére” meggyilkolta a német lányt. Sophia Lösche a bambergi egyetemen egy politikai klubot vezetett, aminek a célja Bamberg „sokszínűbbé” tétele volt, valamint 2016-tól kezdve rendszeresen utazott Leszbosz szigetére, hogy az ott veszteglő migránsokon segítsen. Lamrabatot végül 5 nappal később Madridban kapták el, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
|
|
|
|
|
|
Azonban Egyesült Királyságból is adódik példa, méghozzá Usman Khan, egy pakisztáni származású brit állampolgár által, aki 2019 novemberében a London Bridge-en késsel támadt ártatlanokra, amiben ketten meghaltak, míg három másik ember megsebesült. A terrortámadásnak minősített eset érdekessége, hogy a két életét veszítő személy (Jack Merritt és Saskia Jones) a Cambridge-i Egyetem „Tanuljunk Együtt” börtönrehabilitációs programjának szervezője volt, és a pakisztáni terrorista a meghívott vendégek között szerepelt, hogy „beszéljen börtönbeli tapasztalatairól”. Ennek alapjául azt szolgált, hogy Khant már 2012-ben 8 év börtönbüntetésre ítélték, amiért fel akarta robbantani a Londoni Értéktőzsdét, ám büntetését csökkentették, és így előbb szabadult. A hatóságok előtt ismertek voltak az Al-Kaidához köthető kapcsolata, ám ennek ellenére szabadon részt vehetett az edukációs programban.
Usman Khan, a londoni késeléses terrortámadás elkövetője
A rendezvényen végül két olyan embert gyilkolt meg, akik arra tették fel az életüket, hogy a hozzá hasonló egyéneken segítsenek.
A 25 éves Jack Merritt egyébként szélsőségesen progresszív volt, ami naivitásával kiegészülve végül sajnálatos módon az életébe került. Halála után édesapja nem az országban egyre inkább elburjánzó iszlamizmust vagy tömeges migráció következményeit bírálta, hanem a jobboldali médiumokat, amelyek „propagandára használják fel a fia halálát, aki éppen azzal szemben állt ki, amit a jobboldal képvisel – a gyűlölettel, megosztással és tudatlansággal szemben”.
Jótett helyébe rosszat várj!
2020 májusában az északnyugat franciaországi Cherbourgban egy 20 éves afgán származású férfi meggyilkolta egy migránspárti szervezet elnökét, Jean Dussinet. A 63 éves férfi korábban tanár, valamint a Gonneville-i iskola igazgatója volt, majd visszavonulása után a migránsokat segítő Itinérance szervezetet vezette. Dussine befogadta otthonába az afgán fiatalt, aki nem sokkal később egy vasrúddal agyonverte az alvó idős férfit. A rendőrség tájékoztatása szerint a gyilkosság után őrizetbe vették a migránst, aki egyébként nem beszélt franciául, ám kifejezetten azzal a céllal költözött be, hogy meggyilkolja az őt befogadó férfit.
2020 augusztusában az olaszországi Palermóban a helyi migránssegítő központot vezető olasz nőt megerőszakolta egy nigériai migráns, Hope Omnolodion. Az erőszaktevő korábban is verbálisan bántalmazta, illetlenül fogdosta és másodperceken keresztül fojtogatta későbbi áldozatát. Ezt követően a férfi egy alkalommal azt állította, hogy „légzési nehézségekkel” küzd, a nő pedig elvitte egy közeli kórházba, amelynek parkolójában a férfi kést rántva megfenyegette a nőt, majd megerőszakolta. Az áldozat azóta sem mer egyedül sehova menni, és folyamatosan rettegésben él, miután az erőszaktevő szökésben van a hatóságok elől.
2021 februárjában a délnyugat-franciaországi Pau-ban egy 38 éves illegális szudáni migráns 13 késszúrással gyilkolta meg a helyi menekültközpont igazgatóját. Az elkövető nem volt ismeretlen a hatóságok számára, miután 2015-ben menekültként érkezett az országba, ám menedékkérelmét hiába utasították el és ítélték deportálásra, a férfi mégis tartózkodási engedélyhez jutott 2017-ben. Sőt, 2017-ben zavargásért és fegyverrel való fenyegetésért börtönbüntetésre is ítélték, ám a hatóságok kudarcot vallottak kézre kerítésében. A francia belügyminiszter, Gérald Darmanin szerint a szudáni férfi azért ment a menekültközponthoz és szánta el magát a gyilkosságra, mert deportálni akarták. A gyilkosság elkövetése után végül elkapták a férfit. 2021 októberében a Pau-i menekültközpontban egy másik migránst tartóztattak le, amiért kést hordozva halálosan megfenyegette az egyik alkalmazottat.
Az igazgató szerint az ilyen jellegű esetek „nem ritkák” a menekülteket és bevándorlókat segítő központokban.
|
|
|
|
|
|
Szintén Franciaországban történt, hogy ugyanaz az illegális ruandai bevándorló, aki 2020 júliusában már a nantes-i katedrálist is bevallottan felgyújtotta, 2021 augusztusában meggyilkolta azt a római katolikus papot, aki befogadta őt a saját házába addig, amíg ítéletet nem hirdetnek a gyújtogatás ügyében. A 40 éves elkövető végül bevallotta, hogy megölte az őt befogadó papot. Marine Le Pen az eset kapcsán azt tweetelte, hogy „tehát Franciaországban lehetsz illegális bevándorló, felgyújthatod a nantes-i katedrálist, nem utasíthatnak ki, és bűnismétlésért sem eshetsz vissza egy pap meggyilkolásáért. Ami hazánkban történik az példátlan: az állam teljes kudarca”.
2021 decemberében egy kicsi észak-franciaországi városban, Nogent-sur-Oiseban egy szudáni migráns összeszólalkozott a helyi migránssegítő szolgálat, az Adoma Aid recepciósával, akit végül késsel lemészárolt, majd miután felgyújtotta a menedékhelyet, feladta magát a helyi rendőrőrsön.
A fentiekben taglalt, tragikus kimenetelű esetek abban mindenképp közös jelleget öltenek, hogy az áldozatok mindig politikailag meggyőződéses baloldaliak voltak, és emellett az egyetemi szférából érkeztek (tanárként vagy diákként).
Az „emberiség szolgálatában” végzett missziójukért azonban saját életükkel fizettek.
A kulturálisan idegen bevándorló tömegek érkezésével együtt a szokásaik is Európa jönnek, de úgy tűnik, hogy a kontinens progresszívjai továbbra is képtelenek szembenézni a tömeges migráció okozta problémákkal, legyen szó a párhuzamos társadalmakról, a permanens terrorveszélyről, vagy akár „csak” a demográfiai válságról. A Nyugat egyre inkább belesüpped abba a nihilista szemléletbe, ahol már az sem számít felháborítónak, ha ártatlan emberek halnak meg tucatszámra az országba érkező, integrálhatatlan tömegek keze által. A sokszínűség doktrínája felülírja az alapvető életösztönt is, miközben szemmel láthatóan azok sincsenek biztonságban, akik segítő kezet nyújtanak a migránsoknak.
