Kövess minket -on és -en!

Letartóztatták Riccardo Pacificit, a római zsidó közösség vezetőjét, amikor megpróbált megszökni a munkatáborból, adja hírül elborzadva a világsajtó.

Riccardoék ugyanis nem vették észre a kapuzárást. Vele volt a római zsidók szóvivője, Fabio Perugia, egy műsorvezető és az ő két technikusa is, ugyanis éppen interjút készítettek. Egy órán át toporogtak a bezárt táborban, míg végül úgy döntöttek, megpróbálnak megszökni.

A szögesdróton való átmászást nem merték megkockáztatni, ezért inkább a jegypénztár nyitva felejtett ablakát szemelték ki a célra. A kísérlet azonban beindította a riasztót, és pillanatokon belül ott teremtek a múzeum őrei, valamint a lengyel rendőrség. A járőrök annak rendje és módja szerint le is tartóztatták a zsidókat, akik nyelvismeret hiányában nem tudták elmagyarázni, mit keresnek Auschwitzban. A kihallgatás hajnali 2:30-ig tartott, ezt követően szépen bevitték őket az őrsre, ahol további három órán át faggatták őket.

"Egyre több és több rendőrt hívtak oda, mígnem már 12-en tartottak bennünket fogva a lágerben - panaszkodott Twitter-üzenetében Perugia. Letartóztattak, és úgy bántak velünk, mint valami bűnözőkkel" - méltatlankodott ugyanúgy a Háárec című izraeli lapnak.

"A lengyel rendőrség fogva tart minket Auschwitzban... Szégyen" - írta Twitteren olaszul Rikárdó Pacifici a tábori kihallgatás ideje alatt. A zsidókat csak reggel 6 órakor engedték szabadon, miután találtak egy tolmácsot, és az olasz külügy és nagykövetség is beavatkozott.

"Meg vagyok döbbenve - nyilatkozta Pacifici a repülőtéren, miközben a gépükre vártak. Reggel hatig vallattak minket, két zsidót, akiket bezártak Auschwitzba, ahol az egész családom meghalt. A nagyszüleim ott haltak meg, ez egy sokk. Az egyetlen bűnünk az volt, hogy ki akartunk mászni azon az ablakon" - mesélte az elődei szenvedéseivel párhuzamot vonva a Pacifici az olasz La Stampa lapnak adott interjújában.

(Harcunk.info - Kuruc.info / Times Live / Háárec nyomán)

Kövess minket -on és -en!

Amikor a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége az 1953. március 27-i rendeletével Sztálin halálát követően hivatalossá tette a Berija által előterjesztett amnesztiát, még senki sem sejtette, hogy ez a kegyelem majd másfél millió embert érint.

1915. június 23-án kezdődött az a több mint két évig elhúzódó összecsapás-sorozat az észak-olaszországi Isonzó folyó mentén, amelyben az első világháborúban elesett több mint ötszázezer magyar katona mintegy fele lelte halálát.

1933 az egykori Szovjetunió történelmének talán legsötétebb éve volt (pedig elég erős a mezőny ebben a versenyben).

Az 1936-os berlini olimpián egy ismeretlen nő az őrségen áttörve Adolf Hitler székéhez rohant, és megpróbált csókot adni a Führer arcára, a vidám pillanatokat fotó- és filmfelvétel is megörökítette.

Amikor 1945 nyarán Voronyezsben kiszálltunk a vagonokból, szinte összeestünk a gyengeségtől és a kimerültségtől. Az elénk táruló látvány is rontotta amúgy is rossz kedélyállapotunkat.

Az elmúlt napokban a Budapestet megjárt izraeli turisták lefényképeztek egy horogkeresztes „náci zászlót” a Belvárosban, majd a figyelemfelhívás szándékával posztolták a közösségi médiákban, illetve beküldték egyes portálok szerkesztőségébe.

Egy héttel ezelőtt Lyonban antifasiszták csoportosan halálra rugdostak egy 23 éves hazafias diákot, Quentin Deranque-t.

A XX. század első felének jobboldali politikusai közül talán a legfordulatosabb életű, legindulatosabb és egyik legtehetségesebb személye Rajniss Ferenc volt, az 1935-1945 közötti időszak legismertebb újságírója, akit először a szocializmus, majd a nacionalizmus eszméje bűvölt el.

A mai Németország nemzeti szocialista szellemben fölnevelkedett fiataljai talán el sem tudják képzelni azt a világot és azokat az állapotokat, amelyek abban az időben uralkodtak, amikor tort ült a német birodalomban a weimari szellem.

Amerika az úgynevezett megállított érzelmi fejlődés (Arrested Emotional Development/AED) járványszerűségében szenved. Lényegében permanens infantilizmusról van szó, és a következők valamilyen kombinációja jellemzi: függőség, kapzsiság, éretlenség, félelem, hibáztatás, szégyen, neheztelés és düh.

Úgy látszik, hogy az ünnepek közeledtével a német rendőrök szeretnek sportot űzni abból, hogy kiröhögtessék magukat a józanul gondolkodó polgárok által.

Tektonikus folyamatok zajlanak az amerikai jobboldalon. Tucker Carlson, a messze legbefolyásosabb konzervatív véleményvezér, „egy rákos daganat, amelyet ki kell vágni a konzervativizmus testéből” (Ben Shapiro) és Nick Fuentes, az Amerika-firster, kereszténynacionalista fiatalok (groyperek) bálványa, „egy szemétláda, az egyik legelítélendőbb emberi lény és oxigéntolvaj a bolygón” (Gorka Sebestyén) elásta a csatabárdot, és egy kétórás interjú során az amerikai zsidó lobbi hatalmát boncolgatta.

Gömbös Gyula altábornagy, államférfi 1886. december 26-án született Murga (Tolna vármegye) nagyközségben, a jákfai Gömbösök nemzetségéből. 

A történészek által Göringnek tulajdonított alábbi levél először az angliai „The Independent Nationalist”-ban jelent meg.

Az 1945 januári fogságba esésem után, többedmagammal a Volga közelében, Talicinban kötöttünk ki. A lágerben már sok száz magyar hadifogoly tartózkodott.