Kövess minket -on és -en!

Németországban a lakosság többsége mélyülő aggodalommal figyeli a szűnni nem akaró menekültáradatot,

és úgy látja, a politikának elképzelése sincs arról, hogy miként lehetne kezelni a helyzetet. A többség szerint elengedhetetlen a befogadható menekültek maximális számának kijelölése, és majdnem minden második megkérdezett szerint a német sajtó egyoldalúan tudósít a menekültválságról.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung című konzervatív lapnak készített vizsgálatában az Allensbach közvélemény-kutató intézet kimutatta, hogy a német lakosság jelentős része az utóbbi hetekben csak a családi, baráti körben folytatott beszélgetéseken merte őszintén kifejteni a menekültválságról alkotott véleményét. A felnőtt lakosság 43 százaléka most is úgy gondolja, hogy Németországban az emberek nem mondhatják el szabadon a véleményüket a menekülthelyzetről.

A kutatók szerint ez a jelenség részben annak tulajdonítható, hogy sokan félnek a szélsőjobboldaliság és az idegenellenesség bélyegétől. Azzal is összefügg, hogy sokan úgy érzik, nem jelennek meg kellőképpen a menekültválságból fakadó kockázatok a politikai diskurzusban és a sajtóban.

A sajtó a német lakosság 47 százaléka szerint egyoldalúan tudósít a válságról, és csupán minden harmadik felnőtt németországi lakos érzi kiegyensúlyozottnak a menekülthelyzetről szóló sajtóbeszámolókat. Ez azért is figyelemre méltó, mert a többség a sajtó működését általában véve megfelelőnek tartja.

Fontos tényező az is, hogy az uralkodó lakossági véleményáramlat szerint a bajor konzervatív CSU-t leszámítva a parlamenti pártok vitái csak részletkérdésekről szólnak, és nem érintik az alapvető ügyeket, a kapacitások korlátozottságának és a menekültválság révén kibontakozó folyamatok politikai irányíthatóságának kérdését. Az emberek úgy érzik, hogy a politikai osztály adós azzal a sürgősen lefolytatandó vitával, hogy mennyi menekültet képes befogadni Németország, és milyen következmények adódnak a kapacitások korlátozottságából.

A lakosság az utóbbi hónapokban azzal szembesült, hogy a politika szintjén csaknem teljes az egyetértés a válság kezelését illetően. Ezt jelzi például, hogy a kormány menekültügyi reformcsomagját még a tartományokat képviselő Bundesratban is nagy többséggel fogadták el, holott a kormánypártok ott nincsenek többségben.

A pártokon átívelő konszenzussal szemben a lakosságban - úgyszintén pártpolitikai oldalakat átívelő - aggodalom tapasztalható. Augusztusban a lakosság 40 százaléka aggódott erősen a menekültválság miatt, szeptemberben ez az arány 44 százalékra, októberben 54 százalékra emelkedett.

A valamelyest és az erősen aggódók arányát együttvéve még világosabb a kép: ez augusztustól októberig  85 százalékról 92 százalékra emelkedett. Az egyáltalán nem aggódók aránya 11 százalékról 7 százalékra csökkent.

Pártszimpátia szerinti bontásban - a Bundestag pártjait tekintve - nincs lényeges eltérés az aggódók arányában, egyedül az ellenzéki Zöldek lógnak ki a sorból, de az ő bázisukban is tízből négy embert aggodalommal tölt el a menekültválság.

A lakosság túlnyomó része szerint a menekülthullám rövid távon inkább kockázatot képvisel, és csupán 6 százaléka véli úgy, hogy a menedékkérők beáramlása több új esélyt, lehetőséget kínál az országnak, mint amekkora kockázatot rejt magában.

A lakosság 46 százaléka hosszabb távon is inkább kockázatosnak tartja a folyamatot, és 18 százaléka vél úgy, hogy több a lehetőség, mint a kockázat.

A legtöbben a társadalmi következmények miatt aggódnak. A többség azzal számol, hogy a válság révén nagymértékben emelkedik a muzulmánok száma, és a felnőtt lakosság kétharmada szerint a menekülthullám miatt erősen megváltozik Németország.

A kétharmadot közelíti - 62 százalékot tesz ki - mindazok számaránya, akik attól tartanak, hogy a menekültek között terroristák szivároghatnak be az országba.

A reprezentatív felmérésben megkérdezettek többsége szerint Németország elérkezett befogadókapacitása határához, és 57 százaléka szerint teljes egészében kicsúszott az ellenőrzés alól a menekülthullám, már senki nem tudja befolyásolni, hogy mennyi menedékkérő érkezik az országba.

Szintén 57 százaléknyi válaszoló szerint a pártok teljesen tanácstalanok a helyzet kezelését illetően. Minden második németországi lakos úgy érzi, hogy a politika elveszítette a kapcsolatot a valósággal, és csaknem 50 százalékuk szerint a politika túl kevéssé veszi figyelembe a lakosság érdekeit.

Mindazonáltal a lakosság nagy többsége szerint vannak lehetőségek a folyamatok irányítására, bár azt is tudják, hogy a legtöbb lehetséges intézkedés csak hosszabb távon fejt ki hatást.

A megkérdezettek 71 százaléka szerint a válságot kiváltó okok egy része németországi eredetű, a hullámot a menekülteket Németországba vonzó tényezők is erősítik. Ezzel összefüggésben a lakosság 60 százaléka megfelelőnek tartaná, ha a menedékkérők csak természetbeni juttatásokat kapnának, és megszüntetnék a készpénzjuttatást.

A német lakosság túlnyomó többsége szerint a háborús övezetekből származó menekültek ellátására kell összpontosítani, a többi menedékkérő jelentős részét pedig gyorsan és határozottan vissza kell szállítani hazájába.

Ugyancsak többségi vélemény, hogy a menekülthullám tartós csillapítása a menekültek hazájában dúló konfliktusok rendezésétől és az válságrégiók stabilizálásától függ. Mindeközben a háborúk, polgárháborúk és egyéb válságok rendezésére irányuló törekvések nem elégségesek ahhoz, hogy Németország úrrá legyen a határain belül kialakult helyzeten. Ehhez a német lakosság 56 százaléka szerint az is szükséges, hogy meghatározzák a befogadható menekültek maximális számát.

(MTI nyomán)

Kövess minket -on és -en!

Az 1944. december 22-én megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány még Debrecenben volt, amikor magyar területekről elhurcolt civilek hozzátartozói a kormány közbenjárását kérő levelek ezreit küldték a Külügyminisztériumba.

Manapság Európát alapjában véve két erő fenyegeti, az egyik kívülről, a másik belülről. Az egyik strukturális, a másik pusztán reakciós: egyrészt az Amerika-központú neoliberális kozmopolitizmus, amelyet Davosban a Wall Street-i finánctőke képvisel Larry Finkkel, a BlackRock főnökével az élén, másrészt az európai szeparatista-szuverenista „ötödik hadoszlop”, amely ugyanennek a hatalomnak udvarol áldás reményében.

Gömbös Gyula egykori miniszterelnök fia katonatisztként fontos szerepet játszott a magyar rohamtüzérség létrehozásában. Gömbös Ernő a nyilas hatalomátvétel után Szálasi Ferenc mellett szolgált szárnysegédként. 

A zsidó szervezet ismét jó érzékkel találta meg a legnagyobb problémát, ami Magyarországot sújtja.

A Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség (KABSZ) a keleti front veteránjainak összefogására 1943-ban (más adatok szerint már 1942-ben) alakult meg. Elsődleges célja az volt, hogy ellensúlyozza a hivatalosan is működő Tűzharcos Szövetséget, s megakadályozza Magyarország háborúból való kiugrását.

Az 1945 januári fogságba esésem után, többedmagammal a Volga közelében, Talicinban kötöttünk ki. A lágerben már sok száz magyar hadifogoly tartózkodott.

Bármennyire is sokkolóan hangzik, manapság már csak a világ népességének 2 százalékát (!) alkotják szülőképes korú fehér nők. Úgy tűnik, az utóbbi 100 évben a fehér ember megette a kenyere javát.

Számos olyan kommunista szörnyeteg volt, akik emberek kínzásáért és haláláért feleltek, ezért nem meglepő módon az ő halálukat is rengetegen kívánták. A leginkább gyűlöltebb személy a Szovjetunió kegyetlen diktátora, Sztálin volt, aki egészen rejtélyes körülmények között hunyt el.

Brüsszelben a különleges egységek tartottak házkutatást a NATION nevű belga nacionalista párt volt vezetőjénél, Hervé Van Laethemnél. Otthonát átkutatták, őrizetbe vették, majd hosszas kihallgatás után végül vádemelés nélkül elengedték, de a telefonját és a laptopját lefoglalták.

Az olasz társadalom egy jelentős része nem igazán szívleli a zsidókat. Egy friss olasz közvélemény-kutatás szerint az olasz társadalom jelentős részében jelentős mértékűre nőtt az antiszemita attitűd a zsidókkal szemben, miközben országszerte erősödnek a tiltakozások Izrael gázai népirtása miatt.

Egy berlini kórházban elhunyt Horst Mahler, a Vörös Hadsereg Frakció (másik nevén Baader–Meinhof-csoport) alapítója, aki később nemzetiszocialistává vált, és holokauszttagadás miatt többször elítélték – 89 éves volt.

Kommandósok gyűrűjében lépett ismételten a Fővárosi Törvényszék termébe Maja Trux hétfőn. Egy tanút hallgatott meg a bíróság, és videófelvételeket ismertettek az antifa támadások ügyében.

Július 17-én elhunyt a Die Heimat - korábban NPD - legendás politikusa, Udo Voigt, akit a zsidó sajtó csak náci honatyának és Európa legfeketébb bárányának nevezett. Voidt rövid, de súlyos betegség után tért meg őseihez.

Nyomozás indult két kiskorú ellen, akik egy „neonáci” szervezet alapítóiként, illetve tagjaiként megrongálták egy zsidó temető kőtábláit Aradon.

Egy alsó-ausztriai vendéglő április 20-án – Adolf Hitler születésnapján – felvette az étlapjára a diktátor egykori kedvenc ételét, a tojásos nokedlit. Az eset hatalmas botrányt kavart – írja a Heute.at.