Kövess minket -on és -en!

Az ENSZ közgyűlése nagy többséggel határozatot hozott, amelyben felszólította Izraelt,

hogy mondjon le az atomfegyvereiről, és helyezze azokat nemzetközi felügyelet alá. A határozat tervezetét Egyiptom terjesztette be, és 161:5 arányban fogadták el. Izraelen kívül "természetesen" ellene szavazott az Egyesült Államok és Kanada is. 18 ország tartózkodott. A közgyűlés a határozatban megállapította, hogy a Közel-Keleten Izrael az egyetlen állam, amely nem csatlakozott a nukleáris fegyverek elterjedése ellen hozott atomsorompó-szerződéshez.

Felszólította Izraelt, hogy "további halogatás nélkül csatlakozzék az egyezményhez, ne fejlesszen ki atomfegyvereket, ne hajtson végre kísérleteket, és máshogy se szerezzen be atomfegyvert, és mondjon le atomfegyver birtoklásáról", nukleáris létesítményeit pedig helyezze a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség őrizete alá.

Köztudott, hogy Izrael atomfegyver-arzenállal rendelkezik, de a pofátlan zsidók, akik éjjel-nappal a nem létező perzsa atomfegyverek miatt ajvékolnak, sőt, támadást sürgetnek a perzsák ellen, ezt a mai napig nem ismerik el. A határozatban a közgyűlés síkra szállt egy atomfegyver-mentes övezetért a Közel-Keleten.

A dokumentumnak nincs kötelező hatálya - de ha lenne, a cionisták akkor is magasról tennének rá, ahogy történt ez minden hasonló - vagy éppen "kötelező" - ENSZ-határozat esetében. Viszont hamarosan érkezik az újabb menetrend szerinti felháborodott tel-avivi nyilatkozat, hogy szegény kiválasztottakat bántani szigorúan tilos, az ENSZ újabb holokausztot akar stb.

(Kuruc.info - MTI korrigálva)

Kövess minket -on és -en!

Egy nemzetiszocialista csoport rendszabályozta meg a színészeket egy lisszaboni színház előtt, ami a Portugália nemzeti költőjét, Luís de Camõest ünneplő darab előadásának lemondásához vezetett. 

Adolf Hitler kultusza és a nemzetiszocialista korszellem számos neves német és külföldi állampolgár lelkét megihlették az 1930-as, ’40-es években, köztük több olyan ismert hírességét, akikről legtöbben ma már nem is gyanítanák, hogy rajongással tekintettek a Führerre.

Sokasodnak a viharfelhők az amerikai gazdaság fölött. Az utóbbi időben már többször is foglalkoztam a témával, amely azonban globális fontossága miatt egyáltalán nem lerágott csont.

1944. február 15-21. között Magyarországra látogatott Lorenz SS-Oberführer, a VoMi vezetője, hogy tárgyalásokat folytasson Basch népcsoportvezetővel a toborzások eddigi elért és a jövőben elérendő eredményeiről.

Az újrafegyverkező hitleri Nagynémet Birodalomban fejlesztették ki, és olyan jól sikerült, hogy azóta globálisan mindenki ezt használja.

Az újraegyesült Németország történetének legsúlyosabb hazafias elégedetlenségi zavargása tört ki Rostockban 1992 augusztusában.

Rádióból hallgattuk a tárgyalást Salzburgban. Élénk figyelemmel kísértük a készülék minden budapesti adását ebben az időben.

Otto Skorzeny páratlan merészségű és kivitelezésű akcióival kiérdemelte folyamatos előléptetéseit és a Lovagkeresztet. Egyidejűleg a szövetségesek „Európa legveszélyesebb embere”-ként kezdték emlegetni.

A The Wall Street Journal szerint az Egyesült Államok azt szeretné, ha Kína leállítaná vagy legalábbis csökkentené az orosz olaj vásárlását. Azt gondoltam magamban, hogy ez egy téves kérés. Miért okoznának a kínaiak önmaguknak kárt, hogy a fő ellenségüknek kedvezzenek?

Bárhogy is zajlott le a magyar állam Kárpát-medencébe költözése, azaz a honfoglalásnak nevezett folyamat, annyi tény, hogy a környező nagyhatalmaknak nagyon nem tetszett.

Az 1945. április 5-én zalai leventeként kezdődött amerikai, majd francia fogságom sok megaláztatással és szenvedéssel járt. Az amerikai őrök azzal fogadtak, hogy elszedték ékszereinket, óráinkat, gyűrűinket, kis vagyonkáinkat. 

Talán sohasem derült volna ki, hogy mit rejt a zernikowi erdő, ha nincs egy lelkes gyakornok az Ökoland Dederow nevű cégben.

Egy békésen folydogáló kis patak az alaszkai Aleut-szigeteken 80 éven át hivatalosan a „Nazi Creek” nevet viselte – egészen máig.

Az első világháborút óriási területi nyereséggel záró Román Királyság számára – sajnos csak átmenetileg – 1940-re fordulta a kocka.

Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter egy a napokban adott interjúban arra a kérdésre, hogy Oroszország és Kína nyújt-e katonai vagy legalább hírszerzési támogatást országának, diplomatikusan és lakonikusan „jónak” minősítette a két „stratégiai partnerükkel” fenntartott kapcsolatot, amely szerinte a „katonai együttműködésre” is kiterjed.