Kövess minket -on és -en!

A multikulturalizmus belső feszültséghez és végül véres konfliktushoz vezet a nemzetállamokban, amint azt a hadviselés hat­ezer éves történelme bizonyítja.

Kétségtelen, hogy az írott történelem háborúinak kb. 90 százaléka faji, etnikai, vallási konfliktusban gyökerezett, és csak a maradék 10 százalék volt ideológiai alapú. Valamennyi faj és etnikum természeténél fogva törzsi és szeparatista, az emberi természetnek ezeket a veleszületett jellegzetességeit egyszerűen lehetetlen semlegesíteni. Éppen ezért minden országnak a faji, etnikai homogenitásra kellene törekednie az ENSZ Alapokmányával összhangban, amely szerint minden népnek, etnikumnak, faji csoportnak rendelkeznie kell saját földrajzi területtel (vagyis körülhatárolt országgal), hogy azon gyakorolja az önrendelkezéshez való jogát mint egyedülálló nép, etnikum, faji csoport. Az ENSZ lényegében ezt a politikát követi a világ majdnem minden nem fehér népe tekintetében, miközben folyamatos nyomást gyakorol a fehérekre, hogy multirasziális-multikulturális politikát folytassanak, és zokszó nélkül tűrjék a területükre özönlő színes bőrű bevándorlók egyre növekvő tömegeit. Kettős mérce? Nyilvánvalóan.

Jelenleg a világnépesség alig 12 százalékát alkotják fehérek, a szülőképes korú nőknek pedig mindössze két százaléka fehér, és ez az arány évről évre csökken. A fehér nemzetek folyamatos és gyorsan növekvő intenzitású támadásnak vannak kitéve, amelyet a Nyugat elleni demográfiai dzsihádnak nevezhetünk, hiszen a nyugati világban radikális demográfiai változás (szó szerint: népességcsere) zajlik a színes bőrűek tömeges bevándorlása következtében. Ha Európába özönlésük ilyen ütemben folytatódik, legkésőbb az évszázad közepére a fehérek kisebbségbe kerülnek a legtöbb nyugat-európai országban. A 3500 éves nyugati fehér civilizációt fokozatosan kitörlik, és ha egyszer a Nyugat eltűnik… örökre eltűnik.

Ez a kolosszális kataklizma sokkoló módon alig 100-125 év alatt fog bekövetkezni: a múlt század ötvenes éveiben kezdődött és 2050-2075 körül teljesedik be, hacsak valami nem állítja meg a kozmopolita oligarchiát abban, hogy véghez vigye a Nyugat lerombolását. Természetesen az európai földrész keleti fele sem fogja megúszni az „elszínesedést”, legfeljebb a nyugatihoz képest 25-50 éves fáziskéséssel fogja elszenvedni azt. Történelmi paradoxon, hogy az egykori szovjet blokk országait csak egy új vasfüggöny menthetné meg ettől a sorstól, amelyet ez alkalommal önként eresztenének le, a fehér nemzetekként való túlélésük érdekében. Történelmileg kialakult autoriter államberendezkedése, hatalmas kiterjedése és zord éghajlata miatt Oroszországnak (és szláv csatolt részeinek) jó esélye lehet arra, hogy területén még hosszú időn át, akár évszázadokig megmaradjon a fehér többség. Európa esetleges visszahódításához tehát az oroszok jelenthetik a faji rezervoárt, országuk pedig a fehérek utolsó mentsvárát. Marginális földrajzi helyzetüknél fogva, a Föld túlsó végén Ausztrália és Argentína válhat még egyfajta „faji bunkerré” a színes bőrűek által elnyeléssel fenyegetett fehérek számára.

Sok liberális és balos kimondottan élvezi a nyugati fehér civilizáció folyamatban lévő megsemmisítését. Ezek a frankfurti iskola kulturbolsevista ideológiája által agymosott etnomazochista fehér zombik gyűlölik a Nyugatot és a fehéreket, különösen a fehér férfiakat, mert ez utóbbiakat hibáztatják a világ összes problémájáért. Azt képzelik, hogy ha majd a fehéreket „kiküszöbölik” vagy legalábbis kisebbségi státuszba kényszerítik, akkor a világot végre újjáépíthetik a marxista utópia alapján, örök békét és édeni harmóniát teremtve. Nagyvonalúan elvonatkoztatnak attól a ténytől, hogy az idők hajnala óta kivétel nélkül mindegyik faj háborúskodott, hódított, embert irtott, rabszolgákat tartott és így tovább. A brutalitás mint általános emberi tulajdonság nemcsak a fehér fajt jellemzi, hanem mindegyiket. Ezek az öngyűlölő liberálisok és balosok ugyanakkor figyelmen kívül hagyják a fehérek monumentális civilizációs teljesítményeit. A tudomány, a technika, a mérnökség, az orvoslás területén a fehérek hozzájárulása összehasonlíthatatlanul jelentősebb, mint az összes többi fajé együttvéve, és eredményeikből az egész emberiség profitált. Afrika népessége például sohasem növekedett volna ilyen elképesztő mértékben a fehér orvostudomány vívmányai nélkül, amely ily módon akarva-akaratlanul megteremtette a fehér emberiség puszta létét fenyegető afrikai demográfiai robbanás objektív feltételeit.

Csak a fehér országoknak vannak hivatalos bevándorlási politikáik, amelyek egész városok, végül pedig egész nemzetek faji, etnikai átalakulását eredményezik. Csak a fehér nemzetek követnek el de fac­to demográfiai öngyilkosságot harmadik világbeli bevándorlás által. A fehéreket a politikai korrektséggel megfélemlítik, behódolásra kényszerítik, és évtizedek óta „toleranciára” idomítják, mert úgymond „a sokféleség az erőnk”, holott ez a liberális lózung egy orbitális hazugság, a történelem ugyanis éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Az igazság az, hogy a faji-etnikai diverzitás minden nemzet rákfenéje. A harmadik világbeli invázió miatt panaszkodó fehérekre rásütik a „gyűlölködő”, a „rasszista”, a „xenofób”, a „bigott”, az „iszlamofób”, a „náci” stigmát.

Ezeket a szókimondó fehéreket szisztematikusan megfélemlítik és megszégyenítik, sőt egyre gyakrabban államhatalmi eszközökkel (rendőrség, bíróság, adóhatóság, berufsverbot) zaklatják és üldözik a globalista projektet végrehajtó és az idegen fajú megszállókkal kollaboráló kormányok. Sajnálatos módon a fehérek többsége inkább látja az országát romokban és idegen kezekben, mint hogy rasszistának titulálják. Bipoláris zavarában a legtöbb liberális eufóriát kiváltó izgatószernek tartja „a sokféleség az erőnk” szlogent, a multikulturalizmus pedig egyfajta valláspótlék a számukra. A nyugati civilizáció lerombolását évtizedek óta hangszerelő globalista „elit” propagandaeszközként a fősodratú médiát és Hollywoodot használja a fehérek agyának átmosására. A fehér népek irtása, kivétel nélkül minden fehér nép demográfiai összeomlásával együtt, csak egy dolgot eredményezhet: a fehérek kipusztítását – az emberi „sokféleség” nevében.

Kövess minket -on és -en!

A kormány döntött a szerdai ülésén, és terrorszervezetté nyilvánította az Antifa szervezeteket – mondta Orbán Viktor a Kossuth rádióban, a Jó reggelt, Magyarország! c. műsorban, megerősítve péntek reggeli, Facebookon közzétett bejegyzését.

A 2026-os év eleje jelentős fordulatot hozott az ausztrál nemzetiszocialista mozgalmak elleni fellépésben. Január közepén hivatalosan is bejelentette feloszlását a népszerű National Socialist Network (Nemzeti Szocialista Hálózat), miután a szövetségi kormány drasztikus szigorításokat vezetett be a szólásszabadság elleni törvényekben.

Mára a fehér világ elfogadta azt az állítást, hogy „Afrika az emberiség bölcsője”, tehát lényegében „mindenki afrikai”. Egy új mitológia van kialakulóban, amelynek nevében az afrikaiak egész Eurázsiát maguknak követelhetik.

Az első világháború után, az 1920-30-as években számos kisebb fasiszta, nemzetiszocialista párt alakult meg Magyarországon. Az első egyik legjelentősebb ilyen szerveződés a Böszörmény Zoltán alapította Nemzeti Szocialista Magyar Munkáspárt, ismertebb nevükön a Kaszáskeresztes Párt volt. 

1943. szeptember 12-én délután 2 órakor német vitorlázó-repülőgépek szálltak le a 2112 méteres Gran Sasso hegycsúcsán, és mindössze háromnegyed óra alatt kiszabadították Olaszország vezérét, a Duce-t. 

Olaszország a zsidó-liberális történészek ítélete szerint mind a mai napig „nem nézett szembe” az 1922-tól 1943-ig tartó időszakkal.

A melbourne-i nemzetiszocialista Jacob Hersant elmondta: örül, hogy visszanyerte szabadságát, miután letöltötte egyhónapos börtönbüntetését „tiltott náci tisztelgés nyilvános bemutatása” miatt.

„Reggel még ágyban voltam és a »TWIST OLIVÉR«-t olvastam, mikor átjött Jancsi. Felkeltem, és Jancsi azt mondta, hogy ma is tegyünk egy sétát. Én beleegyeztem.

Tektonikus folyamatok zajlanak az amerikai jobboldalon. Tucker Carlson, a messze legbefolyásosabb konzervatív véleményvezér, „egy rákos daganat, amelyet ki kell vágni a konzervativizmus testéből” (Ben Shapiro) és Nick Fuentes, az Amerika-firster, kereszténynacionalista fiatalok (groyperek) bálványa, „egy szemétláda, az egyik legelítélendőbb emberi lény és oxigéntolvaj a bolygón” (Gorka Sebestyén) elásta a csatabárdot, és egy kétórás interjú során az amerikai zsidó lobbi hatalmát boncolgatta.

William Joyce-ra gyakran utalnak „Lord Haw-Haw” néven, ami viccnek tűnik, és ami tényleg az is. Akik azonban valóban tudják, ki volt Joyce, tisztában vannak vele, hogy kivételes ember volt, aki Nyugat-párti nézeteiért szenvedett mártírhalált.

Az 1912. március 29-én született Hanna Reitsch kislány korában doktornőnek készült, de emellett imádta a vitorlázórepülést is, amivel már ekkor is felállított néhány rekordot.

1944 május 4-én a magyar királyi 2. páncéloshadosztály érdemeinek elismeréséül Model tábornagy elrendelte, hogy a tavaszi hadjárat idején - a magyar csapatok tűzerejének növelésére - a 2. hadosztálynak alárendelt német harckocsik egy részét a magyarok megkapják.

A bad-kreuznachi táborból még június végén is adtak át magyarokat a franciáknak: 26-án elgyalogoltattak bennünket a vasútállomásra, bevagoníroztak, és másnap, 27-én már át is léptük a német–francia határt.

A legtöbb ifjú kommunista átment Rákosi kezei alatt a szegedi Csillagban, miközben a moszkvai emigráció tagjai fogyatkoztak – a későbbi diktátor nagyobb biztonságban volt itthon a rácsok mögött, mint a Szovjetunióban.

A Szálasi-kormánynak a Sándor palota sárga termében tartott utolsó minisztertanácsai már nyomasztó légkörben folytak le. A város szélén ott állt az ellenséges, politrukoktól agyontűzdelt Vörös Hadsereg és közben fenn a Várban minisztertanácsot tartottak.