Kövess minket -on és -en!

Zelenszkij saját zsidó származására is hivatkozott abban a Zoom-beszélgetésben, amit a nagyobb amerikai zsidó szervezetek vezetőivel folytatott.

A hívás során Zelenszkij dühösen utasította vissza Vlagyimir Putyin orosz elnök azon állításait, hogy Oroszország azért indította a háborút, hogy „nácítlanítsa” Ukrajnát, mondván, hogy az oroszok azok, akik „náciként viselkedtek”.

„Ez egyszerűen tiszta nácizmus” – mondta Zelenszkij a civil áldozatokat követelő orosz támadásokról. „Egyszerűen elpusztítja Ukrajna különböző nemzetiségű polgárait. Ez egyszerűen tiszta náci viselkedés. Nem tudom ezt másképp minősíteni”.

Elítélte Putyin azon követelését is, hogy Ukrajna teljesen engedjen, és a zsidó holokauszt kezdetéhez hasonlította a történteket.

„Valamiért térdre kell borulnunk és át kell adnunk a fegyvereinket. Fel kell húznunk az orosz zászlót. Azt kellene mondanunk, hogy nem akarunk semmit, fel kellene emelnünk a kezünket” — fogalmazott Zelenszkij.

„Mindez már megtörtént. Itt, Európában. Ez volt a náci időkben is, amikor a német hadsereg végigmenetelt Európán, és mindenki kiadta a zsidó lakosait.”

A találkozó egy része zártkörűen zajlott. A találkozó nyilvános része során Zelenszkij, mint már többször is tette, a zsidó jelentőségű területek közelében végrehajtott orosz csapásokra hivatkozott, beleértve a Babij Járt (erről hamar kiderült, hogy fake news, miszerint bombatalálat érte volna) és Umánt, amely ortodox zsidók népszerű zarándokhelye.

Azt is elmondta, hogy a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás idején különösen együtt érzett az amerikaiakkal, ekkor rájött, hogy „minden ember kapcsolatban áll egymással”.

„Annak ellenére, hogy zsidó vérű ukrán állampolgár vagyok, azt néztem, hogy mi történik az amerikaiakkal, és ez ugyanolyan fájdalmas volt számomra” – mondta tolmácson keresztül. „Fájt, mert arra gondoltam, hogy ha Amerikát nem védik, ha a terroristák csak úgy ölhetnek embereket…, ha az Egyesült Államokban leomolhatnak az ikertornyok, akkor ez Ukrajnában is megtörténhet”.

Ukrajna amerikai nagykövete, Oksana Markarova, aki szintén részt vett a beszélgetésen Golda Meir egykori izraeli miniszterelnököt idézte, aki Ukrajna fővárosában, Kijevben született. „Nagyszerű lenne, ha most velünk lenne” – mondta. „Azt hiszem, sokat segítene ebben a nagy küzdelemben”.

Markarova az ukrajnai orosz katonai csapásokat azzal a rakétatűzzel hasonlította össze, amelyet Izrael a Hamásszal és a Hezbollahhal való konfliktusok kapott, mondván, hogy „az orosz csapások válogatás nélkül történtek, és civileket találtak el”.

„A csapások többsége a levegőből történik, és ez megint csak olyasmi, amit minden izraeli testvéreink sajnos túlságosan is jól ismernek” – mondta.

William Daroff, a zsidó szervezetek elöljárói delegációjának vezetője szerint Zelenszkij felhívása az amerikai zsidókhoz „időszerű volt”.

Kövess minket -on és -en!

A Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség (KABSZ) a keleti front veteránjainak összefogására 1943-ban (más adatok szerint már 1942-ben) alakult meg. Elsődleges célja az volt, hogy ellensúlyozza a hivatalosan is működő Tűzharcos Szövetséget, s megakadályozza Magyarország háborúból való kiugrását.

Nyolc évtizednyi piacdemokrácia, konzumidiotizmus, feminista imperializmus és rendszerszintű férfiellenesség nyomán a nyugati fehér férfi mentálisan jórészt elvesztette a férfiasságát.

Összesen mintegy százan, főleg idős emberek vettek részt azon a rendezvényen, melynek célja a Budapest 80 évvel ezelőtti „felszabadítására” való megemlékezés volt.

Tapasztalati tény, hogy a fehérek sokkal kevésbé erőszakosak és rasszisták a feketékkel szemben, mint fordítva. Egyrészt, mert az erőszakosság genetikai eredetű, másrészt, mert a fehéreket kulpabilizáló (bűntudatébresztő) agykárosításnak vetik alá, hogy engedelmesek legyenek az antirasszista, vagyis par excellence fehérellenes ideológia kánonjaival szemben. 

Nyolcvanhárom, nemzetiszocialista iratokkal és propagandaanyaggal teli dobozt foglaltak le a hatóságok az argentin legfelsőbb bíróság épületének pincéjében. 

Niedermüller Péter, Erzsébetváros zsidó polgármestere múlt héten tette közzé a Facebook-oldalán, hogy tudomása szerint „neonácik gyülekezőhelye” egy Damjanich utcai pinceklub.

Miután Izrael hat Hirosimára elegendő (százezer tonna) bombát dobott Gázára, elpusztítva infrastruktúrájának 92 százalékát (436 ezer épületet) és megölve legalább 61 ezer (főleg polgári) lakosát, most az enklávé teljes elfoglalását tervezi.

A Tresigallóban látható városszerkezettel ma akár Olaszország ezernyi pontján találkozhatnánk – feltéve, ha nem tör ki a második világháború.

Hungáriát egy földalatti pályaudvarral és egy autópályával kötötték volna össze Budapesttel, többek között egy 250 méter magas felhőkarcolót és egy 25 ezer fős egyetemvárost is akartak a háború befejezése után építeni a Budaörs feletti Csíki-hegyekben.

Kilenc embert vettek őrizetbe, állítólagos „fegyvereket” és nemzetiszocialista emléktárgyakat foglaltak le, miután egy csoport Adolf Hitler születésnapját ünnepelte egy angliai pubban.

Amikor 1945 nyarán Voronyezsben kiszálltunk a vagonokból, szinte összeestünk a gyengeségtől és a kimerültségtől. Az elénk táruló látvány is rontotta amúgy is rossz kedélyállapotunkat.

Valószínűleg nem számított arra, hogy éppen Izraelben ébred fel egy kórházban az az ENSZ-munkatárs, akinek testét nézetei szerinti nemzetiszocialista tetoválások borítják.

A XX. század első felének jobboldali politikusai közül talán a legfordulatosabb életű, legindulatosabb és egyik legtehetségesebb személye Rajniss Ferenc volt, az 1935-1945 közötti időszak legismertebb újságírója, akit először a szocializmus, majd a nacionalizmus eszméje bűvölt el.

Pietersburg mellett 3500 hófehér fakereszt virít a dél-afrikai vörös földbe tűzve. Ezek a keresztek emlékeztetnek minket azokra a búr farmerekre, akiket az elmúlt évtizedekben feketék gyilkoltak meg a „felszabadított” Dél-Afrikában – olvasható a Szent Korona Rádió oldalán. 

Párhuzamosan, mondhatni teljes szinkronban alakul az évszázadokon át egymás ősellenségének számító, majd a múlt században Németország ellenében szövetségre lépő Nagy-Britannia és Franciaország sorsa.