Kövess minket -on és -en!

A National Action nevű nemzetiszocialista mozgalom lehet az első hazafias szervezet Nagy-Britanniában, amelyet terrorszervezetként betiltanak.

A szervezet tagjait és támogatóit büntetőjogi felelősségre vonhatják, ha elfogadja a brit parlament az Amber Rudd belügyminiszter által előterjesztett tervet.

A mozgalom egyebek mellett arról vált ismertté, hogy a hírhamisító fősodratú média szerint ünnepelte Jo Cox munkáspárti képviselő júniusi meggyilkolását. „Halál az árulókra, szabadságot Nagy-Britanniának” – mondta a gyilkos a bíróságon. Ez az idézet a National Action honlapján is megjelenik, de egyéb kapcsolatot nem sikerült kimutatni a csoport és a gyilkos között.

A valódi oka a tiltásnak az lehet, hogy a brit nemzetiszocialista fiatalok ügyesen használták toborzásra a közösségi médiát és az internetet, valamint plakátokat helyeztek ki országszerte, amiből Liverpoolban és Newburyben botrány lett, mert azt írták: „Náci felügyelet alatt álló fehér zóna”. Több megmozdulást is tartottak, amelynek résztvevői „Hitlernek igaza volt” feliratú táblát tartottak fel, a szónokok pedig arról beszéltek, hogy eljön az idő, amikor a nemzetközi zsidóság gázkamrába kerül.

A szervezetet három éve hozták létre, taglétszámát száz fő körülire becsülik.

A brit belügyminiszter rasszista, antiszemita és homofób szervezetnek nevezte a National Actiont, amely számára szerinte nincs hely a társadalomban, ezért erőszakkal kívánja megszüntetni, a szervezetben való tagság vagy annak bármilyen nemű támogatása törvénytelenné válik és azonnali letartóztatást eredményez.

Kövess minket -on és -en!

Az újraegyesült Németország történetének legsúlyosabb hazafias elégedetlenségi zavargása tört ki Rostockban 1992 augusztusában.

Tömegmészárlásba fulladt a magyarok utáni hajtóvadászat 1919 tavaszán a komáromi május elsején.

William Joyce-ra gyakran utalnak „Lord Haw-Haw” néven, ami viccnek tűnik, és ami tényleg az is. Akik azonban valóban tudják, ki volt Joyce, tisztában vannak vele, hogy kivételes ember volt, aki Nyugat-párti nézeteiért szenvedett mártírhalált.

1945. február 1-jétől az SS 25. (1. magyar) és 26. (2. magyar) fegyveres-gránátoshadosztályai ismét együtt voltak, s gyakorlatilag e viszonyuk a háború végéig változatlan maradt.

A politikai korrektség és a „társadalmi béke” megőrzésének hamis mítosza oltárán áldozták fel a brit munkásosztálybeli lányokat, miközben kínzóik, a pakisztáni hátterű bandák tagjai nyíltan hirdették rasszista indítékaikat.

Amerika gazdasága rossz bőrben van, és ezt nemcsak én mondom, hanem az amerikai média szalagcímei is erről árulkodnak.

Talán sohasem derült volna ki, hogy mit rejt a zernikowi erdő, ha nincs egy lelkes gyakornok az Ökoland Dederow nevű cégben.

Egy észak-német kisvárosból szóló hír háborította fel a németországi zsidókat: egy flensburgi bolt kirakatában a Nagynémet Birodalom időszakát idéző felirat jelent meg. 

Sokasodnak a viharfelhők az amerikai gazdaság fölött. Az utóbbi időben már többször is foglalkoztam a témával, amely azonban globális fontossága miatt egyáltalán nem lerágott csont.

Az izraeli–amerikai támadás megrendítő ereje által kiváltott brutális sokkhatás elmúltával Irán reakciója jelentősen gyengébbnek tűnik, mint tavaly júniusban, pedig USrael ezúttal a legfelső vezetését likvidálta, teljesen nyíltan a szélesebb körű rezsimváltásra való törekvés jegyében.

Egy héttel ezelőtt Lyonban antifasiszták csoportosan halálra rugdostak egy 23 éves hazafias diákot, Quentin Deranque-t.

Magyarországon köztudomásúlag zéró tolerancia érvényesül az antiszemitizmussal szemben, ami kiterjed Izrael bírálatára is. A magyarok körében nyilvánvalóan teljes nemzeti konszenzus mutatkozik legalább e tekintetben.

Fáklyás felvonulással emlékeztek meg Kijevben, Lembergben és más városokban a második világháborús vezető, a tengellyel szövetséges Sztepan Bandera 117. születésnapjáról.

Napról napra „fokozódik a helyzet” a mesterséges intelligencia (MI) frontján, amelyről az utóbbi időben többször is tudósítottam, és ahol az amerikaiak egyre inkább úgy állnak a kínaiakkal szemben, mint az ukránok az ukrajnai fronton az oroszokkal szemben. Vagyis vesztésre. Nem kicsit, hanem nagyon.

Olaszország a zsidó-liberális történészek ítélete szerint mind a mai napig „nem nézett szembe” az 1922-tól 1943-ig tartó időszakkal.