Kövess minket 
-on és 
-en!
2015. január 24-én rövid, 93. életévében elhunyt Otto Carius, az utolsó legendás páncélos ász.
(1939-1945 Blog nyomán)
A II. világháború során több mint 150 ellenséges páncélost lőtt ki, amivel a Wehrmacht második legsikeresebb harckocsi parancsnok volt Kurt Knispel után. 1922. május 27-én született Zwiebrückenben. Miután tanulmányait befejezte, önként jelentkezett a seregbe, de a sorozáson kétszer is szolgálatra alkalmatlannak nyilvánították alacsony testsúlya miatt.
1940. májusában végül besorozták a 104. tartalék gyalogos zászlóaljhoz. Ezután önként jelentkezett a páncélos fegyvernemhez és a 7. tartalék páncélos zászlóaljhoz került, ahol elsajátította a páncélos hadviselés alapjait. A zászlóaljat az újonnan felállított 21. páncélos ezredhez csatolták és 1941. júniusában Kelet-Poroszországba vezényelték, ahonnan megindulva vett részt a Szovjetunió elleni Barbarossa hadműveletben. Carius ekkor egy Panzer 38(t) közepes harckocsi töltőkezelője volt. Egy éves frontszolgálat után tiszti iskolába küldték, ahonnan 1943. áprilisában az 502. nehéz páncélos zászlóalj (schwere Panzer-Abteilung 502) állományába került, mint Tigris harckocsi parancsnok.
A zászlóalj ekkor a leningrádi fronton harcolt, majd a Baltikumba, Lettország területére vonult vissza 1944-ben. Ugyanezen év augusztusában Cariust az újonnan felállított 512. nehéz páncélvadász zászlóaljhoz (schwere Panzerjäger-Abteilung 512) vezényelték, ahol a 2. század parancsnoka lett. A zászlóaljat az új, 70 tonnás, 128 mm-es Pak 44(80) L-55 löveggel felszerelt Jagdtiger (Vadásztigris) páncélvadászokkal szerelték fel. Még a kiképzés befejezése előtt, 1945 március 8-án a 2. századot a nyugati fronton Siegburgnál vetették be, ahol április 15-ig harcolt, amíg megadták magukat az amerikai csapatoknak.
Otto Carius és 217-es toronyszámú Tigris harckocsija a keleti fronton
A második világháború során Carius több mint 150 ellenséges páncélost, és nagyjából ugyanennyi páncélelhárító ágyút semmisített meg, többségüket a keleti front harcaiban. Teljesítménye elismeréseként 1944. május 4-én megkapta a Vaskereszt Lovagkeresztje kitüntetést, majd 1944. július 27-én 535. kitüntetettként a Tölgyfalombok ékesítményt is.
A háború után szülővárosában mint gyógyszerész gyakornok kezdett el dolgozni, majd asszisztens lett, végül Freiburg/Breisgauban folytatott három éves tanulmányai után 1951-ben megszerezte a gyógyszerész diplomát.
|
|
|
|
|
|
1956. július 1-én nyitotta meg saját gyógyszertárát Herschweiler-Pettersheimben, a Tiger-Apotheket (Tigris Gyógyszertár), amit 2011. január 31-ig vezetett.
A világháború élményeiről 1963-ban könyvet is írt, Tiger im Schlamm (Tigris a sárban) címmel.
Személyével nemcsak a második világháború kevés még XXI. században is élő résztvevőinek egyike, hanem egy legendás katona is távozott az élők sorából.
