Kövess minket 
-on és 
-en!
A szárnyait bontogató Alternatív Európa csoport tiltakozó felvonulást hirdetett meg szombatra, az idegen térhódítás ellen, amelyre meghívást kapott a Pax Hungarica Mozgalom és a Magyar Nemzeti Arcvonal is.
Az esemény külön érdekességét az adta, hogy a budapestivel egy időben Athénban, Rómában és Madridban is voltak hasonló akciók. A tüntetésen részt vett a Szlovák Testvériség is. Érdemes elidőznünk itt egy gondolat erejéig. Tudomásom van róla - nyilván az érintettek sem titkolják -, hogy ez az egy dolog önmagában már szemet szúr egyeseknek a hazai - nevezzük így - nemzeti oldalon.
A szombati felszólalásomban külön kitértem erre a jelenségre, avagy van-e értelme legyilkolnunk egymást akkor, amikor kockán forog mindaz, amit magyarnak és szlováknak, de egyáltalában véve európainak nevezhetünk? Tulajdonképpen sokkal több az, ami összeköt minket, mint ami elválaszt. És ez igaz az összes kelet-közép-európai nemzetre is. Európa számára a reményt a Visegrádi Négyek jelentik, akik megadhatják a szikrát Európa belső szabadságharcának kezdetéhez. Kihangsúlyoztam azt is, hogy nem akarunk mecseteket látni templomaink helyén, nem akarunk több ártatlan áldozatot sem, mert ki tudja, talán Budapesten lesz a következő terrortámadás? Azonban a fő probléma ott van, amikor Franciaországban diszkót rendeznek be egy templomból, vagy felajánlják a helyi muszlim közösségnek, hiszen nekik már úgy sem kell. Ez itt a fő gond, hogy megbomlott Európa természetes rendje, az immunrendszere, a történelem pedig nem ismer vákuumot, ahol felbomlik a rend, oda benyomul az erősebb.
Meg kell jegyezzem, számomra üde színfolt volt, hogy végre itthon is megpróbáljuk meghonosítani azt a gyakorlatot, amely egyébként külföldi bajtársainknál teljesen bevett dolog, hogy felvonulásokat szervezünk, jelszavakat skandálunk, erőt mutatunk. Sokkal több erő és lendület van az ilyen jellegű rendezvényekben. Márpedig szükségünk van az erőre. Erre és annak több válfajára is, mert ahogyan szlovák barátunk, Jakub Škrabák fogalmazott a Kossuth téren; talán mi vagyunk Európa történelmének legfontosabb generációja, de ha nem cselekszünk, könnyen meglehet, egyben az utolsók is leszünk.
Érdemes megszívlelni ezeket a szavakat, és a jövőben eképpen alakítani gondolkodásmódunkat, még akkor is, ha az értelmi-indulati alap a kényelmesebb. Azonban az igazságot nem az átmeneti hangulatok határozzák meg. Annyit mondhatok, mind szlovák, mind pedig lengyel és cseh bajtársainkkal kapcsolatban, hogy folytatjuk, fognak még hallani az általunk képviselt irányvonalról, mely nem más, mint a hungarista konnacionalizmus gyakorlatba való átültetése. Ez az egyetlen járható út Európa számára is.
Lantos János, PHM - helyettes vezető
|
|
|
|
|
|
