Kövess minket 
-on és 
-en!
Joseph Goebbels egykori titkárnője nem érez bűntudatot, és azt mondja, bár biztosan nem hisznek neki, nem tudott és nem hallott semmit a holokausztról a második világháború alatt.
A 105 éves Brünhilde Pomsel a The Guardian című brit lapban megjelent interjúban kulturált, finom emberként jellemezte a propagandaminisztert. "Úgy lépdelt felfele a lépcsőn, mint egy herceg. Csak a legfinomabb ruhákat hordta, kezei ápoltak voltak, talán minden nap manikűröztetett. Makulátlan volt a megjelenése" - emlékezett vissza.
Reggelente ritkán látták őt - Goebbels a rezidenciáján át jutott be az Unter den Lindenen álló elegáns irodájába -, Pomsel és propagandaminiszter öt másik titkárnője általában csak a nap végén találkozott vele, akkor tehették fel kérdéseiket vagy adták át az üzeneteket. "Néha meglátogatták a gyerekei, velük volt a család kutyája is. Nagyon jól neveltek voltak, térdet hajtottak, kezet fogtak velünk." Brünhilde Pomsel elismeri, hogy a nagynémet propagandagépezet szívében dolgozott, munkájára a mai napig mégis átlagosként tekint. "Igazából nem csináltam mást, mint gépeltem Goebbels irodájában."
A hozzá hasonlóan az életük vége felé járó emberek gyakran tanúsítanak megbánást - jegyezte meg az újság, Joseph Goebbels egykori titkárnője viszont hangsúlyozta, hogy nem a lelkiismeretét akarta tisztára mosni az interjúval. Megkönnyebbüléssel tölti el, hogy napjai meg vannak számlálva. "Abban a kis időben, ami még hátravan nekem, és remélem, hogy ez inkább hónapokban, semmint években mérhető, abba a reménybe kapaszkodom, hogy a világ nem áll újra a feje tetejére, ahogy akkoriban történt, noha vannak ijesztő fejlemények, nemde? Örülök, hogy soha nem született gyerekem, így aggódnom se kell" - fogalmazott.
"Akik manapság azt mondják, szembeszegültek volna a nácikkal, úgy vélem, komolyan is mondják, de higgyenek nekem, a legtöbbjük nem tette volna. A nemzetiszocialista párt felemelkedése után az egész ország olyan volt, mintha elbűvölték volna" - fogalmazott Brünhilde Pomsel, aki mesélt arról is, hogy rábízták az árulása miatt kivégzett müncheni diák, Sophie Scholl aktáját. "Goebbels egyik különleges tanácsadója azt mondta nekem, tegyem be a széfbe, ne nézzek bele. Nem is tettem. Büszke voltam magamra, hogy bízott bennem, és arra, hogy a törekvésem e bizalom meghálálására erősebb volt a kíváncsiságomnál" - elevenítette fel.
Brünhilde Pomsel 31 évesen kezdett a német rádiónál dolgozni. 1942-ben ajánlották be a propagandaminisztériumba. "Csak egy fertőző betegség tarthatott volna vissza. Le voltam nyűgözve, ez volt a jutalmam, amiért én lettem a leggyorsabb gépírónő a rádiónál." Juttatásai és 275 márkás alapfizetése révén kisebb vagyont keresett havonta.
Pomsel élete 1945-ben, Hitler születésnapja után egy nappal vett fordulatot. Mindannyian a Führerbunkerben voltak, a háború a végéhez közeledett Európában. "Biztosak akartunk lenni abban, hogy van elég alkohol, innunk kellett ahhoz, hogy zsibbadtak maradjunk." Április 30-án Goebbels titkára, Günther Schwägermann érkezett a hírrel, hogy Adolf Hitler megölte magát. Egy napra rá Goebbels is követte példáját, felesége és a gyerekek is meghaltak, "nem találtuk a szavakat". Ő és a többi titkárnő fehér élelmiszerzsákokból zászlót varrtak, amivel az oroszokat fogadták.
|
|
|
|
|
|
Brünhilde Pomsel a kollégáinak azt mondta, elkerülhetetlen letartóztatása után csakis az igazat fogja mondani a szovjeteknek, hogy gépírónő volt Goebbels propagandaminisztériumában. Öt évet töltött Berlinben és környékén különböző szovjet börtöntáborokban, de ezekről az időkről csak annyit mond, "nem volt leányálom".
Az általa csak "zsidókérdésnek" nevezett holokausztról állítása szerint csak szabadulása után értesült. Élete visszatért a korábbi kerékvágásba, újra titkárnőként helyezkedett el, 1971-ben ment nyugdíjba.
