Goebbels örökösei egy kiadóval pereskednek, aki szerint „egy nácitól nem tisztességtelen lopni”

Kövess minket -on és -en!

Jogdíjat követelnek egy Joseph Goebbelsről készült életrajzi kötet után az egykori nemzetiszocialista propagandaminiszter örökösei, a per Münchenben zajlik. 

Goebbelsnek ugyan nincsenek élő leszármazottai, ellenben más rokonság akad, a feleségének első házasságából származó fia révén vannak örökösei.

A harmadik birodalom főpropagandistájának "leszármazottainak" érdekében fellépő Cordula Schacht - aki egyébként Hjalmar Schacht, a Német Birodalom gazdasági miniszterének, a birodalmi központi bank elnökének lánya - 6507,87 eurót (nagyjából 2 millió forint) követel Peter Longerich német történész munkája után, amiért a több mint 900 oldalas kötet idézeteket tartalmaz Goebbels naplóiból.

A Random House kiadóvállalat elzárkózott a követelés teljesítésétől, elsősorban arra hivatkozva, hogy nem lenne tisztességes pénzt adni egy "náci háborús bűnös" utódainak. Az ügyben tavaly hozott első bírói döntés szerint a kiadónak tájékoztatást kell adnia a könyvből származó bevétel alakulásáról. Ez egyik félnek sem volt megfelelő, ezért a per újrakezdődik magasabb fórumon, a müncheni tartományi felsőbíróság előtt. A Random House nemcsak erkölcsi alapon utasítja el a jogdíjfizetési követelést, hanem arra is hivatkozik, hogy Goebbels 1936-ban szóbeli megállapodást kötött a nemzetiszocialista párt (NSDAP) kiadóvállalatával (Eher-Verlag) arról, hogy halála után kiadhatják naplóit, vagyis nem a propagandaminiszter "leszármazottai" a jogtulajdonosok.

Hírek

Az NSDAP müncheni székhelyű saját kiadója - amelynél egyebek mellett Adolf Hitler Mein Kampf című könyve is megjelent - a második világháború után a párt betiltásával együtt megszűnt, kiadványainak jogai pedig a bajor államhoz kerültek. Ebből adódóan nem Cordula Schachtnak, hanem Markus Söder bajor pénzügyminiszternek lenne felhatalmazása arra, hogy a Goebbels-naplók szerzői jogának tulajdonosaként fellépjen - érvel a Random House. Az MTI a másik oldal álláspontját is elhallgatja. Ugyanis Schacht állítása szerint maga a jogtulajdonos, aki inkább a rokonoknak juttatna a befolyó jogdíjakból, és következetesen elutasítja, hogy holomegemlékezésre fordítsák a befolyó összeget. Mert úgy persze fizetnének, a Random House is a bevételek 1%-áról egyezett meg korábban, csak a pénz "rossz kezekbe" kerülése zavarja.

A történész Longerich álláspontja már méltányolhatóbb, ő a kutatási szabadság miatt kifogásolja Schacht keresetét. Azt viszont szakmájából kifolyólag tudhatná, hogy a korszak tanulmányozása nem a szabadságról szól mostanság. A csütörtöki meghallgatás után kiderült: a júliusi folytatásban születhet döntés. A csörte aktualitását az adja, hogy 70 évvel Goebbels halála után idén járnak le az érintett szerzői jogok is.

Kövess minket -on és -en!

A mai Magyarország 10 millió lakosának túlnyomó többsége, ha a Rajk nevet hallja, kizárólag a tragikus sorsú Rajk László, egykori kommunista belügyminiszter nevére asszociál, s az ő életútjából főleg a kivégzésére, majd a 7 évvel későbbi dísztemetésére emlékezik.

Riadó! Náciveszély! Égen-földön, éjjel-nappal, mindenhol és mindenkor. A nácik a nyugati liberális-parlamentáris kleptokráciák és a kelet-európai illiberális-autokrata kleptokráciák spájzaiban vannak.

1943. szeptember 12-én délután 2 órakor német vitorlázó-repülőgépek szálltak le a 2112 méteres Gran Sasso hegycsúcsán, és mindössze háromnegyed óra alatt kiszabadították Olaszország vezérét, a Duce-t. 

Három nemzetiszocialista férfit ítéltek el Angliában, miután több mint 200 fegyverből álló arzenált halmoztak fel, és terrortámadásokat terveztek zsidó és muzulmán intézmények ellen.

Az időpont: 1946. október 7. A színhely: a kaposvári katonai szűrőtábor. Sólyom András őrnagy táborparancsnok korábban már több ezer embert vett őrizetbe a Magyarországra hazatérők közül. Számára egyegy újabb őrizetbe vétel már nem jelent különösebb eseményt.

A szélsőbaloldali, kommunista szellemiségű Mérce azon sajnálkozik, hogy úgy tűnik, idén nem várt akadályokba ütközik a szokásos tiltakozás a Becsület napja ellen. Érdemes azonban tényszerűen végigjárni az állításaikat.

Tizenkét hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélte a bíróság azt a 34 éves férfit, aki az idei ausztrál nemzeti ünnepen (Australia Day) a zsidókat kritizáló beszédet tartott és nemzetiszocialista nézeteket népszerűsített egy sydney-i tüntetésen.

Tíz éve T. L. és dr. Kőfaragó-Gyelnik Vilmos barátaimmal a budai hegyek s villák között sétálgattunk. Tele aggodalommal mérlegeltük a lehetőségeket és tárgyaltuk meg Horthy Miklós kormányzó október 17-re tervezett, de a német elhárító szolgálat által már ismert „kiugrási szándékát”.

A melbourne-i nemzetiszocialista Jacob Hersant elmondta: örül, hogy visszanyerte szabadságát, miután letöltötte egyhónapos börtönbüntetését „tiltott náci tisztelgés nyilvános bemutatása” miatt.

„Magyarország egy Franciaországban menedékstátuszt kapott szír antifasiszta kiadását kéri, akit a magyar hatóságok azzal vádolnak, hogy erőszakcselekményeket követett el egy budapesti gyűlésen” – közölte a párizsi fellebbviteli bíróság.

Kifelé a Szovjetunióba – 1944-45 telén – a vagon padlóján állva-ülve, embertelen körülmények között, élelem és víz nélkül utaztunk. Voltak közöttünk olyanok, akik nem birták elviselni a szomjúságot, és saját vizeletüket itták.

A baloldali TikTok-felhasználók teljesen kiakadtak, miután megjelent az American Eagle új farmernadrág-kampánya, amelyben Sydney Sweeney szerepel. 

Az első világháborút óriási területi nyereséggel záró Román Királyság számára – sajnos csak átmenetileg – 1940-re fordulta a kocka.

1915. április 20-án született Szeleczky Zita, az 1940-es évek első felének egyik legkedveltebb magyar filmsztárja.

„Azokat a károkat, melyeket Magyarország a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának okozott hadműveleteivel és ez országok területének megszállásával, – Magyarország megtéríti a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának.

Bazin határába értünk 1945. április 1-jén reggel, ami már egészen a front közelében volt.

Tapasztalati tény, hogy a fehérek sokkal kevésbé erőszakosak és rasszisták a feketékkel szemben, mint fordítva. Egyrészt, mert az erőszakosság genetikai eredetű, másrészt, mert a fehéreket kulpabilizáló (bűntudatébresztő) agykárosításnak vetik alá, hogy engedelmesek legyenek az antirasszista, vagyis par excellence fehérellenes ideológia kánonjaival szemben. 

Hitler 1940. június 15-én adott parancsot Himmlernek, hogy orvvadászat miatt elítéltekből állítson fel egy különleges alakulatot. Az egység parancsnokául SS-Obersturmbannführer rendfokozattal dr. Oskar Dirlewangert nevezték ki.

Napjaink „felvilágosult” nyugati demokráciáiban ugyanolyan megítélés alá esik a rasszizmus, mint az úgynevezett sötét középkorban az istentagadás, és csaknem azonos következményekkel is jár az eretnekre nézve (leszámítva a máglyát). 

A hivatalosan „25. Waffen-Grenadier-Division der SS” nevet kapott hadosztály egy 1944 októberében megkötött államközi egyezmény alapján jött létre.

Azt a több hónapig tartó hadjáratot, amelyet I. Ulászló magyar és lengyel király, valamint Hunyadi János erdélyi vajda vezetett az Oszmán Birodalom ellen 1443 őszén és telén, általában az oszmán–magyar háborúk egyik legsikeresebb epizódjaként tartják számon.

Sadiq Khan, London polgármestere 2017-es megnyilvánulása a 2016-os New York-i iszlamista terrorcselekmény kapcsán mit sem veszített aktualitásából.

Alakulatunk Csallóközben állomásozott. 1945 február vége volt. Egyik napon Dunaszerdahelyen bevagoníroztak. Irány: nyugat. Brünn, Essen következett. Az utóbbi mint agyonbombázott, holt város lett tartózkodási helyünk.

A Reich összeomlott: sárba, vérbe, könnyekbe, de a szövetségesek szerint nem elég gyorsan. Siettetni kellett az agóniáját, hogy baráti szívességet tegyenek Sztálinnak.

A világ félrevezetett népei, főként az amerikai demokrácia szemében ma is úgy él a hajdanvaló „Csehszlovákia”, mint a „humanizmus és a becsület, a jólét ás szocialista igazságosság” hazája – ezzel szemben persze a régi Magyarországot szeretik úgy feltüntetni a csehek, mint a feudalizmus, a reakció, túlzó sovinizmus földjét.

Az afrikai "kulturális színesítők" Európába özönlése évtizedek óta tartó tömeges jelenség.

Bár lehetetlen pontosan megállapítani, hogy a második világháború során hány szovjet állampolgár harcolt valamilyen formában a németek oldalán, a szakértők többsége abban egyetért, hogy számuk akár az 1,4-1,5 milliót is elérhette.