Kövess minket -on és -en!

Rasszista viselkedése maitt kidobták a Buckingham-palotából II. Erzsébet királynő legrégebben szolgáló egykori udvarhölgyét, aki a néhai brit uralkodó halála óta is a királyi család szolgálatában állt.

Az udvar azt jelentette be, hogy a 86 esztendős Lady Susan Hussey több mint hatvan év szolgálat után távozik a Buckingham-palotából.

A közlemény szerint Lady Hussey – Vilmos trónörökös keresztanyja – töredelmesen bocsánatot kért viselkedéséért, amely miatt a botrány kipattant.

Az ügy közvetlen előzményeként a volt udvarhölgy – aki 1960-ban lépett II. Erzsébet királynő szolgálatába és az elmúlt évtizedekben a néhai uralkodó egyik legbizalmasabb és legbefolyásosabb barátjaként tartották számon – részt vett egy fogadáson, amelyet Kamilla, III. Károly király felesége adott a Buckingham-palotában.

Lady Hussey – akinek férje Marmaduke Hussey, a BBC brit közszolgálati médiatársaság kormányzótanácsának 2006-ban elhunyt elnöke volt – a 300 meghívott jelenlétében lezajlott rendezvényen szóba elegyedett Ngozi Fulanival, a Sistah Space nevű szervezet színes bőrű alapítójával és vezetőjével.

A Sistah Space elsődleges célja olyan negrid fajtájú brit nők támogatása, akiket családon belüli erőszakcselekmények vagy szexuális támadások értek.

A rendezvény után Ngozi Fulani a Twitteren tette közzé a volt udvarhölggyel folytatott párbeszédének részleteit.

A néger előadása szerint Lady Hussey „folyamatosan és meglehetősen agresszív hangnemben” faggatta őt származásáról, elsősorban arról, hogy „Afrika mely tájékáról” érkezett Nagy-Britanniába.

Ez folytatódott azután is, hogy a karibi szülők gyermekeként született Ngozi Fulani közölte: brit állampolgár, Nagy-Britanniában született és születése óta Nagy-Britanniában él.

„Na de csak tudja, hogy honnan érkezett ide?” – kérdezte Lady Hussey ezután is, és nem tágított akkor sem, amikor Fulani többször megismételte, hogy Nagy-Britanniában született és brit állampolgár.

„Itt születtem és brit vagyok” – replikázott ismét Fulani, mire Lady Hussey úgy tette fel újból a kérdést, hogy „De nem, azt mondja meg, hogy ténylegesen honnan jött és mikor érkezett ide?”

Amikor Fulani elmondta, hogy a szülei vándoroltak be Nagy-Britanniába az 1950-es években, Lady Hussey rávágta, hogy „Na, tudtam, hogy a végén eljutunk idáig, tehát maga karibi!”.

A Buckingham-palota hivatalos közleményében hangsúlyozta, hogy „az incidenst rendkívül komolyan veszi, és azonnali hatállyal kivizsgálta az ügyet”.

A brit királyi család londoni hivatala és rezidenciája közölte: megállapította, hogy „elfogadhatatlan és mélységesen sajnálatos megjegyzések hangzottak el” a párbeszéd során, az „érintett egyén” bocsánatot kért és azonnali hatállyal távozott az udvar szolgálatából.

A walesi herceg, Vilmos trónörökös szóvivője külön nyilatkozatban szögezte le, hogy „a rasszizmusnak nincs helye a brit társadalomban”, és a rendezvényen elhangzott megjegyzések „elfogadhatatlanok” voltak. Ngozi Fulani a saját nyilatkozatában az „intézményes rasszizmus” megnyilvánulásának nevezte a történteket.

Kövess minket -on és -en!

Az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériumának „Rewards for Justice” (RFJ) programja akár 10 millió dolláros jutalmat kínál azoknak, akik olyan információkkal szolgálnak, amelyek négy, az amerikai kormány által külföldi terrorista szervezetnek (FTO) minősített, Európában működő antifa csoport pénzügyi működésének megzavarását eredményezhetik.

Amikor a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége az 1953. március 27-i rendeletével Sztálin halálát követően hivatalossá tette a Berija által előterjesztett amnesztiát, még senki sem sejtette, hogy ez a kegyelem majd másfél millió embert érint.

A táborparancsnokság 1944 telének egyik éjszakáján riadóztatott bennünket, és összeállítva egy 70 fős csoportot, kiküldött bennünket Birzsa településre tüzifáért a láger részére. Rettenetes hideg volt, a szél is fújt.

„Púpos gnóm”, „vörös hóhér”, „a diktatúra legvéresebb hiénája”, „egy emberkeverék karvalyból és hiénából gyúrva” – írták a korabeli újságok a Tanácsköztársaság bukását követően Korvin Ottóról. „Nemes jellemű, izzó lelkű forradalmár”, „egy elvi vasember” – zengtek róla dicshimnuszokat az 1945–1989 közötti politikai rendszerek tollnokai.

Az első világháború után, az 1920-30-as években számos kisebb fasiszta, nemzetiszocialista párt alakult meg Magyarországon. Az első egyik legjelentősebb ilyen szerveződés a Böszörmény Zoltán alapította Nemzeti Szocialista Magyar Munkáspárt, ismertebb nevükön a Kaszáskeresztes Párt volt. 

Rákosi néhány bőrönddel, felesége és orvosa társaságában utazott a Szovjetunióba. Abban reménykedett, hogy néhány hét, esetleg néhány hónap múlva visszatérhet Magyarországra, de végül a Szovjetunióban érte a halál.

Churchill már egy 1941. október 25-i beszédében a háború egyik céljaként jelölte meg az ellenség politikai és társadalmi elitje körében végzett tömeges kivégzéseket.

Úgy látszik, hogy az ünnepek közeledtével a német rendőrök szeretnek sportot űzni abból, hogy kiröhögtessék magukat a józanul gondolkodó polgárok által.

Bűnösnek mondott ki a bíróság egy szélsőjobboldali nézeteket valló fiatal fehér patrióta férfit „terrorcselekmény előkészítésének” vádjában Nagy-Britanniában.

Csúrog, Zsablya, Temerin, Mozsor, Bácsföldvár, Óbecse, Péterréve – Nagy-Magyarországhoz tartozó délvidéki települések. 1944 október végén magyar könnyel és magyar vérrel áztatott helységek: szerb partizánok által ártatlan magyarok ellen elkövetett tömeggyilkosságok színhelyei.

1944. március 19-én a szövetséges Nagynémet Birodalom katonái bevonultak Magyarország területére, azonban ennek hosszú előzményei voltak.

Budapest 1944. december 25-i bekerítése után nyilvánvalóvá vált a német hadvezetés számára, hogy a katlanban rekedt német-magyar csapatoknak az utánpótlást valamilyen módon biztosítani kell.

Miközben a világ lélegzetét visszafojtva figyeli az USA és Izrael Irán elleni háborújának most éppen „béketárgyalással” álcázott állását, a közel-keleti terrorállam Libanont bombázza, ráadásul az „Örök sötétség” (sic!) hadműveleti név alatt.

A történészek által Göringnek tulajdonított alábbi levél először az angliai „The Independent Nationalist”-ban jelent meg.

A Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség (KABSZ) a keleti front veteránjainak összefogására 1943-ban (más adatok szerint már 1942-ben) alakult meg. Elsődleges célja az volt, hogy ellensúlyozza a hivatalosan is működő Tűzharcos Szövetséget, s megakadályozza Magyarország háborúból való kiugrását.