Szlovénia népszavazáson mondott nemet a homoszexuális házasságra

Kövess minket -on és -en!

Elutasították a Szlovéniában rendezett népszavazáson az azonos nemű párok közötti házasságot engedélyező,

korábban a parlamentben már megszavazott törvényt, amely egyben megteremtette volna a homokosok örökbefogadási jogát is.

A szlovén választási bizottság honlapján közzétett adatok szerint a szavazatok 98 százalékának feldolgozottsága mellett a nemmel szavazók aránya 63,12 százalékot tett ki, míg az igennel voksolók aránya 36,71 százalék volt.

A törvény visszavonásának nem csak a többség voksa volt a feltétele, hanem az is, hogy a szavazásra jogosultaknak legalább egyötöde, vagyis minimum 340 ezer szavazópolgár nemet mondjon a törvényre. Jelen esetben ezt 380 149 szavazatra jogosult állampolgár tette meg.

Archívum

A részvételi arány 35,65 százalékos volt.

A ljubljanai parlament még márciusban döntött a törvényről. A Koalíció a gyerekekért nevű civil szervezet a katolikus egyház támogatásával nem sokkal ezután aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy népszavazást kezdeményezzenek a rendeletről.

A referendumnak az volt a célja a kezdeményezők szerint, hogy az emberek véleményt mondhassanak arról, támogatják vagy nem az azonos neműek házasságát és örökbefogadási jogát.

A szervezet aktivistáinak rekordidő alatt sikerült összegyűjteniük a népszavazás kiírásához szükséges aláírásokat. Szlovéniában 35 nap alatt legkevesebb 40 ezer aláírást kell összeszedni ahhoz, hogy referendumot írjanak ki a parlamentben már elfogadott törvény visszavonásáról.

Zsidó és liberális szervezetek azzal érveltek, hogy emberi jogi kérdésekről nem népszavazással kellene dönteni, az alkotmánybíróság azonban végül a referendum kiírása mellett döntött.

Két évvel ezelőtt a szlovén parlament szigorított a népszavazás kiírásról szóló rendeletén. Ugyanis 2011-ben a parlament elfogadta az új családjogi törvényt, amelyet - mivel tartalmazta a meleg párok korlátozott és az alkotmánybíróság által később jóváhagyott, korlátozott örökbefogadási jogát - a következő évben népszavazáson elutasítottak.

Ezért a szlovén parlament 2013-ban alkotmánymódosítással szigorított a népszavazás szabályain. Megtiltotta népszavazás kiírását az emberi jogokat vagy a pénzügyeket érintő jogi rendelkezésekről, továbbá egy törvényt csak abban az esetben tett visszavonhatóvá, ha választásra jogosultak legalább 20 százaléka ellene szavaz.

Harcunk.info (MTI nyomán)

Jelentések

Kövess minket -on és -en!

Három nemzetiszocialista férfit „jelentős” szabadságvesztésre ítélhetnek, miután bűnösnek találták őket egy leeds-i mecset elleni terrortámadás megtervezésében.

Egy párizsi zsidó férfit megtámadott két fiatal, akik megpróbálták megerőszakolni, miután felfedeztek a telefonján egy izraeli zászlót.

A 24 éves Daan C.-t, aki egy nemzetiszocialista akciócsoport vezetője volt, nyolc év börtönre ítélte kedden az antverpeni büntetőbíróság.

1977. augusztus 15-én üres szobával szembesültek a római Celio hadikórház őrei, amikor reggel tízkor kinyitották az ajtót. Pedig nem akárkinek kellett volna bent lennie.

Pro vagy kontra, de az egyértelmű, hogy napjaink politikai felhozatalában a főszereplők egyikévé avanzsált a milliárdos Elon Musk, és ennek az üde színfoltnak én még azzal együtt is örülök, hogy az elmúlt évek keserű tapasztalatai nyomán kénytelen vagyok az ő személyét is erős fenntartásokkal kezelni.

Büntetőeljárás indult annak a II. kerületi történelemtanárnak az ügyében, aki egy diákját azzal a megjegyzéssel illette, hogy „Te amúgy is zsidó vagy, neked zsidó iskolában lenne a helyed”. 

1941. december 6-án a Vörös Hadsereg Távol-Keletről és Szibériából átvezényelt hadosztályokkal megerősített hadseregcsoportja, Georgij K. Zsukov hadseregtábornok vezénylete alatt ellentámadást indított a Wehrmacht Moszkva kapujába érkezett magasabb egységei ellen.

Az ODESSA nevű titkos SS szervezet üldözött nemzetiszocialisták ezreit mentette ki Németországból a világháború utolsó hónapjaiban, a menekülés fő célpontja a biztonságos Argentína volt. A zsidó szupremácisták keresik, hogy élnek-e még olyanok, akiken még bosszút állhatnának.

Ma 1945. május 8-át a második világháború végének és a „náci rezsim” bukásának napjaként tartják számon hivatalosan Németországban.

Németország 1941. június 22-én indított támadást a Szovjetunió ellen, a Tengely csapatai szeptemberben már Leningrád és Moszkva alatt álltak. Bár a fővárosból sikerült kiszorítani őket, a szovjet remények nyár elején szertefoszlottak: a Wehrmacht – a moszkvai várakozásokkal ellentétben – a déli frontszakaszon lendült támadásba.

A földbe épített barakk 1945 júliusában így nézett ki: a lépcsőlejárat mellett volt az ablak, amelyet nem lehetett kinyitni. Bár a nap magasan járt az égbolton, a barakkban mégis félhomály volt.

Semmi sem tudja megakadályozni az új nemzedékeket abban, hogy szeressék Adolf Hitlert.

Egy brit házaspár igencsak megdöbbent, amikor második világháborús „náci bunkert” találtak közvetlenül az otthonuk alatt. „Ilyet nem talál az ember minden nap!” – mesélte a 35 éves Shaun Tullier a South West News Service-nek a „teljesen őrült” felfedezésről.

A The Base nevű nemzetközi nemzetiszocialista akciócsoport, amely az Egyesült Államokból ered, gyors ütemben építi újra globális és hazai hálózatát.

Niedermüller Péter lelkes antifasiszta. Hithű kommunista, no meg persze zsidó is. A véleményszabadság a legkisebb mértékben sem érdekli, az újbaloldalhoz hasonlóan a vélemény addig fontos neki, amíg beleilleszthető az ő nézetrendszerébe.

Az 1938 és 1941 közötti országgyarapítás során tanúsított támogatásukért a németek 1942 januárjáig nem igényeltek viszonzást, ekkor azonban a bolsevizmus elleni hadjárathoz a Magyar Királyi Honvédség teljes haderejét, azaz három hadsereg – több mint félmillió honvéd – bevetését kérték.

Újabban egyes zsidók is dezertálnának a fehérek táborából. Gil Steinlauf rabbi szerint miután „évtizedekig küzdöttek azért, hogy fehérek legyenek”, most fel kell adniuk a fehér kiváltságot, hogy harcoljanak a rasszizmus ellen. 

Egy idős német asszonynak, aki személyesen ismerte, hiszen munkaadója volt, a név – Adolf Hitler – mosolyt csalt az arcára, nem pedig borzongást.

1953. június 17-én népfelkelés tört ki a Német Demokratikus Köztársaságban. Ez volt az első eset, hogy a munkásosztály hatalmát hirdető szocialista táboron belül az államhatalom állítólagos kedvezményezettjei, a munkások lázadtak fel.

A Le Camp des saints (A szentek tábora) arról szól, hogy a harmadik világ kiéhezett tömegei hogyan özönlik el a fehér országokat világszerte, kezdve Franciaországgal.

Nemrég került a kezembe Bryan Ward-Perkins Róma bukása és egy civilizáció vége (The Fall of Rome and the End of Civilisation, 2005) című könyvének francia nyelvű kiadása, amely a megszületése óta eltelt évtizedek ellenére napról napra időszerűbb.

Amikor 1945 nyarán Voronyezsben kiszálltunk a vagonokból, szinte összeestünk a gyengeségtől és a kimerültségtől. Az elénk táruló látvány is rontotta amúgy is rossz kedélyállapotunkat.

Franciaországban már évek óta egy alacsony intenzitású etnikai háború zajlik, az idegen megszállók által évente felgyújtott 40 ezer gépkocsival, hogy rendszeres ámokfutásaiknak csak az anyagi természetű pusztításait említsük.

Egyesek ízléséhez képest Európa túlságosan egyszínű, túlságosan fehér, etnokulturálisan túlságosan monolit.

„Amerika megbukott, mert egy társadalomban, ahol a hasznossági princípium mindenekfelett való, a morális felelősségérzete elsorvad” – ezt írja Márai Sándor 1957. november 5-én naplójába, s hozzáteszi, a Nyugat magyar forradalommal szembeni árulását nem lehet megbocsátani, és senki nem hisz többé a Nyugatnak.

Az ókor óta egy terület gyarmatosítása mindig civilizációs előnnyel járt, még ha kezdetben – de nem mindig – meg is kellett szabadulni a haladás ellenzőitől, egy teljesen túlhaladott társadalom régi maradványaitól.

A 'rasszista' kettős standard: hogyan ábrázolják a fehéreket bűnösnek és gyűlölködőnek azért, mert szeretik népüket és kultúrájukat.