A horogkeresztek, a nemzetiszocialista tisztelgés és a Hitler-tetoválások jellemezték az eseményt, ahol mexikói és spanyol zenekarok szolgáltatták a talp alá valót.

Bár nem ez volt az első alkalom, hogy szélsőjobboldali csoportok szerveztek ehhez hasonló eseményt Mexikóban, valószínűleg ez volt az eddigi legnagyobb látogatottságú.

A hatóságokkal való összetűzés elkerülése érdekében a helyszínt egészen az esemény előtt egy napig titokban tartották. Minden résztvevőnek szigorú biztonsági szűrőn kellett átmennie a belépéshez; személyazonosságukat QR-kóddal, hivatalos fényképes igazolvánnyal igazolták, és egy hosszú listán ellenőrizték, amely több mint 300 nevet tartalmazott. A helyszínen több százan gyűltek össze a 90 négyzetméteres Salón Pentatlónban, a Santa María la Ribera negyed rendezvénytermében.

Több tucat férfi piros pólóban, a hátukon „Security” felirattal járőrözött a teremben, szemmel tartva a közönség minden tagját, nehogy beszivárgók keltsenek feszültségek. Bár a résztvevők többsége ismerte egymást, néhány alkalmi idegen jelenléte gyanút keltett a szervezőkben. „Látod azt a fickót ott a sörözőnél? Ő egy antifasiszta. Jól ismerjük őt. Nem tudjuk, hogyan vásárolta meg a jegyét, vagy hogyan sikerült bejutnia. Csak arra várunk, hogy megpróbáljon valamit tenni vagy mondjon valamit és kidobjuk” – mondta egy tudósítónak az egyik szervező.

A helyi nemzetiszocialisták szerint titkos körülmények között kell gyülekezniük, mivel a háttérhatalom és csatlósai itt is üldözik őket. „Ha 300-an vagyunk itt, kívül könnyen lehet 1000 antifasiszta, akik a halálunkat akarják. Jönnek szétszedni a rendezvényeinket, Molotov-koktélokkal dobálnak meg minket, és ha egyedül vagyunk az utcán és beleütközünk egy csoportjukba, nem haboznak kiverni belőlünk a szart. Ahogy mi tudjuk, kik ők, ők is szemmel tartanak minket.”

Az este konfrontáció nélkül ért véget: a koncertek után mindent a bajtársiasság jellemzett, és a gyanús idegen, akivel többen is szóba elegyedtek, hasonló gondolkodású résztvevőnek bizonyult.

Az első három zenekar a színpadon a SunCity Skins, a Last Chance és a Royal Aces Convicted volt Mexikóból. A „kemény és nacionalista” zene ígéretével jelentették be magukat.

A karlendítés, amelyet a „Sieg Heil” kiáltások kísértek az éjszaka folyamán, végigkísérte a koncertet. A közönség több tucat tagja a dalok között is skandálta a német jelszavakat, a zenészek pedig felemelt karral köszöntöttek őket viszont a színpadról. Ahogy emelkedett a hőmérséklet a helyiségben, a résztvevők elkezdték levenni a ruhájukat, és a mindenféle tetoválás a nyakukon és a karjukon is nyilvánvalóvá tette a hovatartozásukat: horogkeresztek, nemzetiszocialista német kifejezések és időnként Adolf Hitler portréja.

A koncertet a Desperados División nevű társaság szervezte. Mindazokkal az emberekkel, akik 1580 pesót (körülbelül 80 dollárt) fizettek egy jegyért, a WhatsApp-on keresztül felvették a kapcsolatot, és felvették őket a résztvevők listájára. Az esemény előtti napon megkapták a helyszín adatait és egy QR-kódot. Kezdetben 150 fő körülire számítottak, de a nagy kereslet arra késztette a Desperados Divisiónt, hogy olyan helyszínt keressen, amelyen kétszer ennyi ember fér el. 

A helyi nemzetiszocialisták szerint ezeknek a hazafias csoportoknak van támogatottsága Mexikóban. Egy mexikói nemzetiszocialista elmagyarázta, hogy a mozgalom több különböző csoportra oszlik az országban, amelyek mindegyike hasonló ideológiát és célkitűzéseket vall. Céljuk egy „fiatal, erős és erkölcsileg felsőbbrendű nemzet létrehozása, először Mexikóban, majd a nagy hazában, Ibero-Amerikában”.

A koncerttel kapcsolatos összes információt a legnagyobb titoktartás mellett terjesztették a szélsőjobboldalhoz tartozó csoportok és közösségi oldalak között. Nem volt reklám a médiában vagy a zenei eseményeket népszerűsítő poszterek weboldalakon. A promóciós szórólapot úgy osztották meg, hogy csak a nemzetiszocializmus iránti affinitással rendelkezők jutottak rá. Jegyeket csak az Editorial Heidelberg nevű, Monterrey-i székhelyű független könyvesbolt honlapján lehetett vásárolni, amely nehezen beszerezhető könyveket ad ki és terjeszt, és amelyeket üldözött, elkerült vagy betiltott szerzők írnak. Katalógusa olyan műveket tartalmaz, mint a francia filozófus és a Nouvelle Droite alapítója, Alain de Benoist Kiáltvány egy európai reneszánszért, Alain de Benoist, Hideki Tōjō naplói, aki a második világháború japán miniszterelnöke volt, valamint Hitler beszédeinek összeállítása, sok más hasonló mű mellett.

Bár a Nemzeti Tanács a Diszkrimináció Megelőzéséért (Conapred) azt állítja, hogy nincs bizonyítéka a nemzetiszocialista csoportok jelenlétére Mexikóban, elismerik „a felsőbbrendűségi gyűlölet létezését, amelyek az erőszak különféle formáit szítják” a különböző társadalmi csoportok ellen. November 3-án a mexikói szenátus jóváhagyta azt a reformot, amely három évig terjedő börtönbüntetéssel sújtja mindazokat, akik „faji felsőbbrendűségen vagy gyűlöleten alapuló” eszméket terjesztenek, vagy rasszista indíttatásból erőszakos cselekményekre buzdítanak.