Az 502. nehézpáncélos-osztály volt az első nehézpáncélos egység, amelyet 1942 nyarán szerveztek meg, majd nemsokára bevetésre is kerültek Leningrád környékén. Az egység tagja volt súlyos sebesüléséig Otto Carius is, a második legsikeresebb német páncélos parancsnok is.

1943 júniusában a 217-es toronyszámú Tigris harckocsit kapta, egyben áthelyezték az 502. nehézpáncélos osztályba, ahol a második század parancsnoka a leningrádi fronton. 

Az indulás elég szerencsétlenül sikerült. Számos jármű lerobbant vagy beragadt a mocsaras talajba. Több páncélost is elfoglalt a szovjet gyalogság a saját gyalogság támogatásának hiányának köszönhetően. Az 1944-es nagy szovjet offenzíva során a kurlandi térségbe vonult vissza, majd védelmi harcokat folytatott a Memel és Königsberg környékén. 1945 elején újraalakították az egységet, 511. nehézpáncélos-osztály néven, immáron Királytigrisekkel felszerelve. Végül 1945 májusában adták meg magukat a szovjeteknek. Ekkorra az egység közel 2 000 szovjet páncélost semmisített meg.