Kövess minket 
-on és 
-en!
Fényképész: Vack
Forrás: Német Szövetségi Archívum
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
-on és -en!Fényképész: Vack
Forrás: Német Szövetségi Archívum
-on és -en!|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Magyarországot, tágabb értelemben a Kárpát-medencét a nyugati és a keleti szakirodalomban egyaránt másodlagos, esetenként mellékhadszíntérként említik. A puszta számok ezt látszanak alátámasztani.
Legutóbb az izraeli–iráni erőpróbát tárgyalva hangot adtam a kételyemnek azzal kapcsolatban, hogy strukturális gyengesége, elhibázott stratégiai tervezése, rendszerszintű korrupciója és katonai dilettantizmusa miatt az iráni rezsim egyáltalán túlélheti-e ezt a megpróbáltatást.
Bár a Harmadik Birodalomban leginkább a férfiak töltöttek be befolyásos szerepet, akadtak olyan asszonyok is, akik vezető pozíciót kaptak. Közéjük tartozott a birodalom legmagasabb rangú nője, Gertrud Scholtz-Klink is.
Sokasodnak a viharfelhők az amerikai gazdaság fölött. Az utóbbi időben már többször is foglalkoztam a témával, amely azonban globális fontossága miatt egyáltalán nem lerágott csont.
Keresztes-Fischer Ferenc, magyar királyi belügyminiszter a Magyar Nemzeti Szocialista Párt - Hungarista Mozgalmat 1939. február 24-én feloszlatta, a Mozgalom, illetőleg a párt helyiségeit a rendőrséggel megszállatta.
„Púpos gnóm”, „vörös hóhér”, „a diktatúra legvéresebb hiénája”, „egy emberkeverék karvalyból és hiénából gyúrva” – írták a korabeli újságok a Tanácsköztársaság bukását követően Korvin Ottóról. „Nemes jellemű, izzó lelkű forradalmár”, „egy elvi vasember” – zengtek róla dicshimnuszokat az 1945–1989 közötti politikai rendszerek tollnokai.
Az ember által használt egyik legősibb szimbólumot, a horogkeresztet a modern kori Európában a régészeti és archeológiai kutatások tették ismertté az 1880-1920-as években, és mint a jó szerencse szimbóluma terjedt el széleskörűen.
Még tartottak a harcok, amikor az egyik napon arra döbbentünk, hogy hadifoglyok vagyunk. Ez akkor volt, amikor bevagonírozva (Debrecen érintésével) továbbutaztunk, elhagytuk az ország területét, és egy romániai hadifogolytáborban kötöttünk ki.
Szomorú és különös helyzetben jöttem rá, hogy néha a tudás is lehet előnytelen. Hadifogságom első lágere a Kraszna Szulin nevű városban volt a Szovjetunióban. A gyár hasonlított a budapesti Csepel Művekhez.
Nyugaton a fehér tömegek az etnomazochizmus (Guillaume Faye) és az önpusztítás között ingadoznak, és ez a magatartás felelőtlen toleranciában nyilvánul meg minden iránt, ami valójában pusztítja a társadalmukat.
Donald Trump háborúval kapcsolatos retorikája olyan, mintha egy skizoid bohócot hallgatnánk. Az egyik nap azzal dicsekszik, hogy a „Midnight Hammer” hadművelet Irán atomlétesítményeit kráterekkel teli parkolóvá változtatta, a következőn pedig azzal riogat, hogy az iráni atomfenyegetés olyan létfontosságú vészhelyzet, amely közös amerikai–izraeli támadást igényel.
Brüsszelben a különleges egységek tartottak házkutatást a NATION nevű belga nacionalista párt volt vezetőjénél, Hervé Van Laethemnél. Otthonát átkutatták, őrizetbe vették, majd hosszas kihallgatás után végül vádemelés nélkül elengedték, de a telefonját és a laptopját lefoglalták.
JFK meggyilkolása közvetlen hatással volt az amerikai cionista lobbira, az USA közel-keleti politikájára és Izrael militarizálódására egyaránt.
Gyászkeretes emlék marad számomra 1945. március 4. Szülővárosomra, Szombathelyre bombák hullottak, és a pusztulás az ország romvárosai közötti sorrendben a hatodik helyet juttatta...
A bad-kreuznachi amerikai táborban 1945 áprilisa végén megkezdődött a szelektálás: elengedték a betegeket, a lengyeleket, az oroszokat, és elkülönítették a tisztikart. Minket, magyarokat és a németeket vegyesen egy vonatszerelvénnyel Észak-Franciaországba, Torénba irányítottak.
Mindennapos utcai jelenet Franciaországban: fehér rendőrnők igyekeznek legyűrni és megbilincselni egy színes bőrű férfit, derűs perceket szerezve a bénázásukon szórakozó (és azt gyakran okostelefonnal is megörökítő) publikumnak.
Hívjuk Vén Európának azt, amelyik a 70-es évekig létezett, az afrikai és közel-keleti bevándorlóáradat előtt, amikor az európai kapitalizmus munkaerő-szükségletének kielégítésére importált harmadik világbeli bevándorlók számaránya még jóval tíz százalék alatt volt.
A világuralmának elvesztésétől tartó globális nyugati elit többfrontos háborút indított: Ukrajna népét ágyútölteléknek használva harcol Oroszország ellen, folyamatosan provokálja Kínát, és fenyegeti az amerikai-izraeli hegemóniának ellenszegülő államokat (Irán, Venezuela, Szíria, és egyre inkább India).
A második világháború utáni korszak névadójának egy évtizedig tartó diktatúrája alatt a politikai terrorizmus és a személyi kultusz az egekbe tört, míg az életszínvonal és a törvényesség a mélységekbe süllyedt.
1941 őszére Nagy-Britannia válságos helyzetbe került az észak-afrikai fronton, pedig az év elején még úgy tűnt, hogy a brit 8. hadsereg decemberi diadalmas offenzívája után Mussolini demoralizálódott seregének meg lettek számlálva a napjai az afrikai kontinensen.
Budapest 1944. december 25-i bekerítése után nyilvánvalóvá vált a német hadvezetés számára, hogy a katlanban rekedt német-magyar csapatoknak az utánpótlást valamilyen módon biztosítani kell.
A francia származású feledhetetlen Leon Degrelle tábornok (Belgium, 1906-1994) a második világháború utolsó életben maradt nagy, keresztény és jobboldali politikai és katonai vezetője volt.
Korábban keveset tudtunk a Reichsbräuteschulékról, azaz a birodalmi menyasszonyképzőkről, ahol a házimunkától kezdve mindenre felkészítették a jelölteket.
1945. február 1-jétől az SS 25. (1. magyar) és 26. (2. magyar) fegyveres-gránátoshadosztályai ismét együtt voltak, s gyakorlatilag e viszonyuk a háború végéig változatlan maradt.
Az agresszívan terjeszkedő multikulturalizmus cégére alatt az élet minden területét valósággal elárasztják az etnikumok, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt.
Kalapács alá került a németek titkos irata, az Ír-sziget elfoglalását taglaló Zöld hadművelet, ebből korábban nem ismert tervek is nyilvánosságra kerültek.
Dickenstől tudjuk, hogy a gyermekek sorsa már a dicsőséges Nagy-Britanniában sem volt éppen irigylésre méltó, napjaink Britanniájában azonban, amely csak halvány árnyéka egykori önmagának, úgy tűnik, egyenesen pokoli.