Hatalmas volt a viking kovácsmester sírja

Kövess minket -on és -en!

Hatalmas, reprezentatív sírban temették el 1200 évvel ezelőtt azt a viking mesterembert, akinek nyughelyét norvég régészek fedezték fel. 

A viking férfi társadalmának megbecsült tagja volt. A többrétegű temetkezést Norvégia nyugati partvidékén, Sogndalsdalenben fedezték fel. A sírban legfelül a legalapvetőbb kovácsszerszámokat, három kalapácsot, két üllőt és a fogót találták meg, valamivel mélyebbről egy fejsze, egy kard, valamint többféle mezőgazdasági eszköz - többek között kasza, sarló, malomkő - került elő, az alattuk lévő rétegből a mester személyes használati tárgyait - borotvát, ollót, csipeszt, serpenyőt és salakkotrót - emelték ki a régészek. Összesen hatvan tárgyi emlék, illetve 150 töredék került napvilágra.

Elemzések

A sír legalján fedezték fel a régészek a kovácsmester hamvait, illetve néhány csontmaradványt, emellett további személyes tárgyait is megtalálták - az elhunyt ruházatát díszítő gyöngyök, valamint egy csontból faragott fésű került elő. Egyelőre nem sikerült megállapítani, hogy a maradványok emberhez vagy állathoz tartoztak-e.

Asle Bruen Olsen, a Bergeni Egyetem régésze szerint az elmúlt évek egyik leggazdagabb norvégiai leletegyüttesét tárták fel. A sír ráadásul sokkal nagyobb, mint arra a régészek számítottak. "Úgy véljük, a kovácsmester szerettei ezzel a sok személyes tárggyal az elhunyt szakmai tudására akarták ráirányítani a figyelmet. Elképzelhető, hogy nagyon sok tárgyat maga készített. A sírt vizsgálva azt lehet mondani, hogy a kovács helybéli volt, aki a társadalomban előkelő helyet foglalt el" - mondta el Olsen, az ásatás egyik vezetője.

A régészek a leletek korát 1200-1300 évesre becsülték, a szénizotópos vizsgálatok pedig megállapították, hogy a viking mester 800 körül hunyt el. A leletek konzerválása a Bergeni Egyetemen folyik, amint a szakemberek végeznek, a tárgyakat a nagyközönség számára is elérhetővé teszik, valószínűleg egy speciális kiállítás keretében.

Kövess minket -on és -en!

A második világháború hadtörténetét vizsgálva, pusztán a tények alapján megállapíthatjuk, hogy a döntő katonai események a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom és a Szovjetunió 1941 és 1945 között megvívott világnézeti háborúja keretében, a keleti fronton zajlottak le.

Iszonyatos dráma folyt a mai Széll Kálmán tér környékén 1945. február 11-én, amikor Budapest magyar és német védői megpróbálták áttörni a szovjet ostromgyűrűt. 

A német hatóságok letartóztattak egy férfit, akit azzal vádolnak, hogy saját vérével horogkereszteket festett épületekre, valamint csaknem 50 járműre a hesseni Hanau városában.

Tizenkét hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélte a bíróság azt a 34 éves férfit, aki az idei ausztrál nemzeti ünnepen (Australia Day) a zsidókat kritizáló beszédet tartott és nemzetiszocialista nézeteket népszerűsített egy sydney-i tüntetésen.

Erre már sokan nem emlékeznek: 1919 júliusában a hajdúböszörményi "Ébredő"-nyomda tulajdonosa, Szabó Ferenc kirakatában megjelent egy plakát. Rajta kormánykerék, amelyet egy kemény kéz fog.

Egy emberként hördült fel a „nyilvánvalóan nem hálózatként működő liberális média”, amikor Trump a feketék, vagy egyéb túlvédett rassz helyett a fehéreknek adott menedékjogot.

Még nyugat-európai mércével mérve is brutális, és szomorú események zajlottak le a franciaországi Lyonban múlt hét csütörtökön.

Egy friss németországi felmérés szerint a bevándorló háttérrel nem rendelkező polgárok, tehát az etnikai németek tartanak leginkább a szélsőjobboldal térnyerésétől.

Az egyre jobban radikális antifasisztába forduló ausztrál kormányzat nem díjazta a néger rapper hitlerista megnyilvánulásait.

Börtönbüntetésre ítéltek egy 48 éves magyar férfit, miután beismerte, hogy „szélsőséges jobboldali zenéket és anyagokat” birtokolt, illetve terjesztett az Egyesült Királyságban és Európa több országában.

Az 1945. április 5-én zalai leventeként kezdődött amerikai, majd francia fogságom sok megaláztatással és szenvedéssel járt. Az amerikai őrök azzal fogadtak, hogy elszedték ékszereinket, óráinkat, gyűrűinket, kis vagyonkáinkat. 

Magyarországon köztudomásúlag zéró tolerancia érvényesül az antiszemitizmussal szemben, ami kiterjed Izrael bírálatára is. A magyarok körében nyilvánvalóan teljes nemzeti konszenzus mutatkozik legalább e tekintetben.

Maja Trux, az antifa támadások egyik vádlottja kedden sem hazudtolta meg magát: ahogy annak idején az utcán emberekre támadt, most a börtön falai között is szembeszállt mindenkivel, aki szabályt akar érvényesíteni.

Az utóbbi időben egyre erősödik Nyugaton azoknak a politikai-gazdasági köröknek a hangja, amelyek mindenre képesek, hogy belezavarják országaikat egy szélesebb körű, akár világméretű háborúba Oroszország és/vagy Kína ellen.

William Joyce-ra gyakran utalnak „Lord Haw-Haw” néven, ami viccnek tűnik, és ami tényleg az is. Akik azonban valóban tudják, ki volt Joyce, tisztában vannak vele, hogy kivételes ember volt, aki Nyugat-párti nézeteiért szenvedett mártírhalált.

1914. augusztus 2-án hatalmas tömeg hallgatta a müncheni Odeonsplatzon, amint egy katona felolvassa szerbeknek szánt német hadüzenetet.

„Ellenforadalmi összeesküvésért” végezték ki Lavrentyij Beriját, a sztálini terror egyik rettegett végrehajtóját, a Szovjetunió marsallját, belügyi és állambiztonsági miniszterét, akinek lefogása és bírósági pere, majd a kivégzése a Sztálin halálát követő hatalmi harc része volt.

Az első világháborúban vereséget szenvedett Osztrák-Magyar Monarchia romjain 1918. november 12-én kiáltották ki a független Német-Osztrák Köztársaságot, amely csatlakozni kívánt Németországhoz (Anschluss).

Létezhet-e valódi „politika” Isten nélkül – teszi fel a kérdést George Weigel – Kocka és katedrális – című könyvében, amit a Mathias Corvinus Kiadó adott ki.

„Németország küszöbön álló győzelme megteremti számunkra a lehetőséget - amely nézetem szerint kötelesség is - az európai zsidókérdés megoldására. A kívánatos megoldás: kitelepíteni a zsidókat Európából” – kezdte Franz Rademacher, a német külügy zsidóügyi osztályának vezetője helyettes államtitkárának, Martin Luthernek 1940. június 3-án elküldött memorandumát.

Magyarország is ízelítő kapott a terrorszervezetek szintjén működő antifa ténykedéséből. Ezt eddig hazánkban csak a „tornából felmentett magyarországiak” képviselték, a Kitörés-napi rendezvények miatt azonban több nyugati országból (pl: Németország, Görögország, Olaszország) jelentek meg.

A magyar munkás és kisember pedig nem felejtette el »a virágok népszavazását«.

Az 1943. január 12–13-án a Don mentén indított szovjet támadás eredményeképpen a magyar 2. hadsereg január 14-re kettészakadt. Az alakulatokra pokoli küzdelem várt a jéghideg időben.

Összesen több, mint 200 négyzetkilométernyi területet ölelt fel a sziléziai Anlage Riese-projekt, amelynek csak elenyésző részét tette ki a Bagoly-hegy kibelezése.

A katonai kíséretek a kora középkor hadviselésének meghatározó szerveződései voltak, harcos fiatal férfiak egy karizmatikus vezető köré gyűlve vettek részt a személyes dicsőséget és vagyonszerzést ígérő hadjáratokban.

Soha nem is kapták el, hiába szerepelt négy évtizeden át az FBI körözési toplistáján. 1985-ben végül magát adta fel.

„Amerika megbukott, mert egy társadalomban, ahol a hasznossági princípium mindenekfelett való, a morális felelősségérzete elsorvad” – ezt írja Márai Sándor 1957. november 5-én naplójába, s hozzáteszi, a Nyugat magyar forradalommal szembeni árulását nem lehet megbocsátani, és senki nem hisz többé a Nyugatnak.