Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Egyre nagyobb problémát jelent Franciaországban a fehérek elleni rasszizmus. A francia állam erre úgy válaszol, hogy megpróbál nem foglalkozni ezzel a kérdéssel.

Persze, sokáig nyilván nem tehet úgy, mintha ez nem létezne. Most egy 6 évvel ezelőtti, kegyetlen gyilkosság körüli hallgatás (és persze a nyár eleji, enyhe bírósági ítélet) okoz megint botrányt Franciaországban.

2011-ben egy gyógyszerészeti egyetemre járó, francia fiú ment haza Toulouse Saint-Michel negyedében. A nagyváros történelmi negyedéről van szó, régebben egy börtön volt errefelé, de a város sok pénzt áldozott arra, hogy a kultúra és a művészet kerületévé alakítsa át a környéket. Általánosságban sikerrel. A legborzalmasabb az egészben, hogy két bűnöző éppen azért vadászott itt, mert arra számított, itt találhatnak maguknak fehér európai fiatalokat. Akiket összeverhetnek, megkínozhatnak.

Jeremy Roze tehát hat évvel ezelőtt hazafelé tartott este Toulouse-ban. Két muszlim fiatalember, Icham Ouaki és Driss Arab megtámadták, és egyikük egy hatalmas késsel elvágta az egyetemista fiú torkát. Olyan erővel, hogy a fiú azonnal meghalt.

A két gyilkost hamar elfogták, és hosszú tárgyalássorozat kezdődött. Miután kiderült, hogy nyilvánvaló a fehérellenes, rasszista indíték, a francia baloldali újságok egyre szerényebb terjedelemben kezdtek beszámolni az ügy fejleményeiről. Hiába volt például Toulouse-ban hatalmas tüntetés, a Le Monde és a Libération számára ennek oka inkább a rossz közbiztonság miatti tiltakozás volt.

A fehérellenes gyűlölet akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a rendőrségi kihallgatások alapján kiderült: Ouaki és Arab azon az éjszakán öt másik fiatalt is megtámadt, volt, akit megszúrtak, volt, akit fejbe rúgtak, volt, akit ütlegeltek. És mind az öt fehér francia volt. Mindig csak az áldozat mobiltelefonját vették el, ez is arra utalt, hogy nem rablás volt a céljuk, hanem valamiféle sajátos büntetés (a mobilt természetesen azért vették magukhoz, hogy az áldozat ne tudjon segítséget hívni).

A bíróságon aztán el is szólták magukat a gyilkosok: azt mondták, hogy yankee-re vadásztak, ami a francia argóban nem amerikai embert jelent, hanem fiatal fehér európait. Máskor pedig azt mondták, hogy „babtou”-t akartak fogni. Ez pedig egy szenegáli eredetű kifejezés, és a francia közbeszédben szintén fiatal fehér európait jelent. (A két szó közti különbség Franciaországban, hogy a yankee jelentéstartalmához hozzátartozik, hogy az illető gazdag is, a babtou-nál meg nem.)

Mindezek ellenére a bíróság nem foglalkozott a rasszista indítékkal, egyszerű rablógyilkosságként kezelték az ügyet. Az idei jogerős ítélet nagy felháborodást keltett, és még tart is. 30, illetve 25 évet kaptak, és az egyik francia bűnügyi magazin részletezte is, hogy mik voltak az enyhítő körülmények. Nem nehéz kitalálni, az ezerszer ismételt, sokszor már ironikusan is idézett mentségek jöttek, amelyeket a bíróság furcsa mód el is fogadott: mentális problémák, sanyarú gyerekkor, nehéz szociális helyzet.

A meggyilkolt fiú szülei rendszeres szereplői a televízióknak és az újságoknak, úgy érzik, az enyhe ítélettel - jelképes értelemben - másodszor ölték meg éltanuló, szelíd fiúkat.

Az elmúlt hetekben, hónapokban több olyan bűnügy és botrány volt Franciaországban, amikor az állam nem akarta elismerni a muszlimok által elkövetett bűncselekmények rasszista motivációját. Ezekről az Origo minden esetben, részletesen beszámolt.

A legnagyobb botrány a párizsi zsidó nyugdíjas asszony meggyilkolása volt, muszlim szomszédja verte agyon, 40 percig kínozta, és közben Allah Akbart rikácsolt. A francia újságok sokáig egyszerű bűnügynek hazudták a gyilkosságot, és Macron elnök csak akkor volt hajlandó elismerni az antiszemita indítékot, amikor Netanjahu izraeli miniszterelnök Párizsba érkezett.

De nagy felháborodást keltett az is, hogy nem volt hajlandó betiltani egy párizsi, nyíltan a fehér franciák ellen rendezett fesztivált a baloldali francia polgármesternő.

Ugyanakkor, amikor muszlim fiatalok megerőszakoltak és megvertek egy diáklányt, saját bevallásuk szerint is pusztán csak azért, mert fehér francia volt, a bíró súlyos ítéletet hozott és indoklásában megállapította: franciaellenes rasszizmus történt. A Le nouveau détective szerint egyébként a fiatalok, amikor elfogták a lányt, azt üvöltötték: Fehér lány vagy, disznóhúst zabálsz, ezért megerőszakolunk!

(Origo)

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Ilias Kasidiaris 2021 óta ül egy görög börtönben a betiltott Arany Hajnal párttal való kapcsolata miatt. Ez azonban nem akadályozta meg Kasidiarist, akinek horogkeresztes tetoválása is van, hogy induljon Athén polgármesteri székéért.

A második világháború végén számos német választotta azt, hogy meghal a gyermekeivel együtt, de ők nem kegyetlen szörnyetegek voltak.

Iszonyatos dráma folyt a mai Széll Kálmán tér környékén 1945. február 11-én, amikor Budapest magyar és német védői megpróbálták áttörni a szovjet ostromgyűrűt. 

Négynapos utazás után 1945. február 6-án érkeztünk Bajáról Temesvárra. Verőfényes délelőttön vagoníroztunk ki. Az éhségtől és a szomjúságtól elgyötör emberek nagy része megrohamozta az olvadó havat, és marokszámra tömte a szájába.

Magyarország második világháborús történetének van egy apró, alig ismert, de egyben rendkívül érdekes fejezete: az egyéni fegyverténnyel ellenséges harckocsit megsemmisítő magyar honvédek termőfölddel való jutalmazása.

Gyászhírek és gyásztáviratok a gyászkeretes újságokban, sírva dolgozó munkásnők a hangulatjelentésekben, és az időjárás-jelentést is kiszorító rádióközvetítések.

1879. december 21-én született Joszif Visszarionovics Sztálin, aki három évtizeden át volt a Szovjetunió legfőbb vezetője. 

Egy idős német asszonynak, aki személyesen ismerte, hiszen munkaadója volt, a név – Adolf Hitler – mosolyt csalt az arcára, nem pedig borzongást.

Budán még heves harcok folytak, amikor Pesten, az új szovjet hatalom árnyékában megalakult néptörvényszék, amely hivatalosan a Budapesti Nemzeti Bizottság nevet kapta, végrehajtotta első halálos ítéletét.

Az Alternatíva Németországért (AfD) eltiltotta minden nyilvános megjelenéstől és kampányeseménytől a párt európai parlamenti listavezetőjét, Maximilian Krah-t – jelentette be a párt szóvivője, miután az illető a címben idézett mondatot találta mondani.

Egy hétköznapi történet rendkívüli véget ért az egyik elszakított országrészben. A nyugat-felvidéki Vágegyháza-Alsózáros vagy Zárosegyháza nevű községben egy gazda ekéje szántás közben valami keménynek ütközött, amiről azt hitte, egy szikla.

Házunkba 1944. december 31-én lépett be az első szovjet katona, és németeket keresett. Miután jól megetettük őt, társai is meglátogattak egyre sűrűbben. Közben néha elvittek tolmácskodni, mert lengyelül beszéltem.

A frankfurti zsidó szupremácisták Németországban elsőként indítottak el egy olyan alkalmazást, amely az antiszemiták elleni küzdelemben segít azáltal, hogy figyelmezteti a zsidókat a potenciális „biztonsági fenyegetésekre”.

Gyakorlatilag belső emigrációra kényszerült egy német iskola két tanára, miután elmenekültek a „szélsőjobboldali” diákok elől. Egy „jogvédő” szerint „a nácik otthonuknak kiáltották ki” Brandenburg tartományt.

Horogkeresztes zászlókat lengetve és a Führert éltetve vonultak fel fehér fajvédő, nemzetiszocialista csoportok a floridai Orlandó városában a hétvégén.