Kövess minket
-on és
-en!
A libériai kormány elrendelte a nyugat-afrikai ország legtöbb határátkelőjének lezárását,
és szigorú intézkedéseket vezetett be, hogy feltartóztassa az ebolajárvány terjedését. A vírus legkevesebb 660 emberrel végzett a térségben március óta. Ellen Johnson Sirleaf elnök egy válságtanácskozáson vasárnap közölte, hogy a kormány mindent megtesz a vírus megállítására, a reptéri hatóságok például megvizsgálnak minden Libériába érkező vagy onnan elutazó embert, hogy nem fertőzött-e.
Hozzátette, a legjelentősebbeket kivéve minden határátkelőt lezárnak, azokon, amelyek tovább működhetnek, szűrővizsgálat elvégzésére és a megelőzésre alkalmas állomásokat alakítanak ki.
A megelőzés érdekében szigorú intézkedéseket léptetnek életbe, amelyeket a legapróbb részletekig be fognak tartani – mondta. Az intézkedések keretében szigorítják a nyilvános eseményeket, többek közt a felvonulások és a tüntetések megtartását.
Az ebola a fertőzöttek akár 90 százalékával is végezhet, noha
a mostani járvány halálozási rátája körülbelül 60 százalékos.
A vírus erősen fertőző – különösen a betegség lefolyásának utolsó szakaszaiban –, tünetei között pedig a hányás, a hasmenés, valamint a belső és a külső vérzés is szerepel.
Nem kétséges, hogy az ebolavírus országos egészségügyi probléma, és egyre inkább úgy tűnik, fenyegetést jelent az életmódunkra is, mert komoly gazdasági és társadalmi következményei vannak
– idézte az elnököt az MTI.
Az eddigi intézkedések ellenére a kórokozó egyre inkább terjed, Guineában és Sierra Leonéban is. Libériában meghalt a betegséggel foglalkozó első számú orvos, Samuel Brisbane – közölték a hatóságok vasárnap. Két amerikai is elkapta a vírust Libériában, egyikük orvosként szintén ebolásokat kezelt.
Libéria ismert történelme tulajdonképpen az Amerikai Egyesült Államokban kezdődött, amikor ott a rabszolgaság megszüntetését követően az 1816-ban alapított Amerikai Kolonizációs Társaság az USA-ban felszabadított néger rabszolgákat letelepítette a területre. A felszabadított rabszolgák Afrikába történő visszatelepítésére a példát Anglia szolgáltatta, amikor 1787-ben Sierra Leonében megalapította Freetownt. Az első visszatelepülőket Libériába egy fehér misszionárius, Jehudi Ashmun vezette; 1821-ben érkeztek meg a Mesurado-fokra s egy évvel később várost alapítottak melyet James Monroe amerikai elnök tiszteletére Monroviának neveztek el. Libéria a bevándorlók telepeinek egyesítése által alakult meg 1847. július 26-án, amely sokáig Nyugat-Afrika egyedüli független állama volt.
A telepesek szemében Afrika az ígéret földje volt, de nem integrálódtak az afrikai társadalomba. Afrikában ők az "amerikaiak". Az állam szimbólumai - a zászló, a jelszó, a címer - és a kormányzat formái az alapítók amerikai hátterét idézik. Az amerikai libériaiak vallásgyakorlata, szokásai és kultúrája a polgárháború előtti amerikai Dél viszonyaiban gyökereztek. Ezek az eszmék közvetítésükkel nagy hatást gyakoroltak a bennszülött afrikaiakra. Az új nemzet, ahogy ők felfogták, a telepes közösség és a hozzájuk asszimilálódó afrikaiak egybefejlődése. A partvidéki "amerikaiak" és a belső vidékek "bennszülöttei" közötti örökös ellenségeskedés visszatérő témája az ország történetének. Az amerikai-libériai kisebbség többnyire sikeresen törekedett a dominanciára és arra, hogy önmagukra mint a bennszülöttek megmentőire tekintsenek. Az ország neve az újlatin nyelveken és a latinban "a szabadság földje" jelentéssel bír, a hazáé, ahol nincs rabszolgaság.
Történelme során Libéria élvezte az Amerikai Egyesült Államok támogatását, nem hivatalos együttműködését. A több, mint 200 éves amerikai és európai segélyezés ellenére azonban a mai Libéria leginkább egy pöcegödörre hasonlít, ahol nincs értékelhető gazdasági tevékenység és az egészségügyi ellátást is csak Nyugatról érkező szakemberek működtetik, nem túl sok sikerrel.
Az ország egyike annak a néhány államnak a világon - Izrael és Zimbabwe mellett - ahol a mai napig faji alapon is megkülönböztetik az állampolgárokat. A fehér bőrűeknek például szavazati joguk sincsen.
(Index, Wikipédia)