Kövess minket
-on és
-en!
A tiltások, majd engedélyezés, a hatalom szánalmas trükkjei ellenére vagy ezer résztvevő töltötte meg a Becsület napján a Kapisztrán teret.
Hiába talált ki a rendőrség a mondvacsinált bombariadót találkozó helyszínére, ahol lezárták az egész Clark Ádám teret és így nem lehetett az alagúton keresztül továbbjutni, a résztvevők - ha kissé szétszakadozva is -, de egy kerülővel eljutottak a Várba. Hiába kapaszkodott egymásba az "antifasizmust" már-már beteges, egyfajta magyarellenes fóbiaként megélő Noé Hisztina és szánalmas csapata, a rendezvény résztvevői mégis összeálltak.
Habár egy ponton csak a rendőrsorfal mentette meg a punk nyikhajokat az alapos megruházástól, a megemlékezni érkezők végül fegyelmezetten és méltósággal vonultak végig a Tóth Árpád sétányon a tiszteletadás helyszínére, ahol a beszédek után elhelyeztük a kegyelet koszorúit és virágait a tízszeres túlerővel szemben hősi halált halt 40 ezer védő emlékére.
Példaértékű volt ez a nap. Bizonyítékául szolgált annak, hogy a hit és az erő nem ismer tréfát. Tizenöt éve nem volt erre lehetőség és példa, hogy az egykori hagyományok szellemében az eredeti helyen kapják meg a halott katonák az őket megillető tiszteletet.
Egy központi rendezvény volt idén, melyen tizenhét szervezet sorakozott fel, közöttük külföldiek is. Beszédet Béres Viktor, Retkes Tamás történész és egy katolikus pap tartott, valamint felolvasásra került egy német veterán üzenete is, aki súlyos műtétje miatt nem tudott személyesen jelen lenni.
Az üzenet az alábbiakban olvasható:
Köszöntelek benneteket, Bajtársaim!
Az öreg Isten úgy rendelte, hogy nem lehetek ma veletek. A szívem szakad meg!
Reátok gondolva látom a reményt, a jobb világ eljövetelét, melyért megannyi harcos lélek veszett oda. Az a sátáni gyűlölet és ármány, mely ellen vezérünk harcba vezette Európa legjobb fiait, még ma is befolyása alatt tartja a világot.
A cselekvés lehetősége és felelőssége a Ti kezetekben van, bajtársaim! A harcos szellem az isteni út követésére parancsolja mindazokat, akikben megvan az a tűz, amely egykoron a Waffen SS harcosaiban is ott lobogott.
Tudom, hogy nagy a nyomás rajtatok, de a harcot nem adhatjátok fel! Mi is sokszoros túlerővel szemben álltunk helyt, mindig a körülményeknek megfelelően.
A magyar, német és más nemzetiségű fegyvertársaknak, akik a végsőkig kitartottak és védték Budapest utolsó részeit, nem maradt más választása, csak a harc egy jobb világ eszményéért. Tudta mindenki, hogy ha nem harcol, akkor a biztos halál vár rá. Harcolni és meghalni pedig csupán az igaz eszményekért érdemes!
Éljetek, dolgozzatok, gyarapodjatok és harcoljatok úgy, ahogy őseitek tették! Ne hagyjátok kialudni a lángot a szívetekből!
Beteg vagyok. De ha el kell hagynom e földi világot, boldogan halok meg, mert tudom, hogy az eszme tovább él, és a lángot Ti viszitek tovább!
Éljen a magyar-német fegyverbarátság! Éljen Európa!
Éljen a Győzelem!
(Kitartás.net nyomán)