Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
Magdalena Andersson, Svédország miniszterelnöke hivatalosan is elismerte, hogy országa képtelen volt integrálni az elmúlt két évtizedben befogadott bevándorlókat, ami párhuzamos társadalmak kiépüléséhez és az erőszak egyre erőteljesebb elharapódzásához vezetett.
Az elmúlt években egyre romló svédországi állapotok (többek között a rendszeres robbanások, a klánháborúk, az antiszemitizmus és a nők elleni erőszak mértékének növekedése) egyértelművé tették a muszlimok sikertelen integrációját. Andersson beismerésének drámai jellegét tovább fokozza, hogy már olyannyira fenntarthatatlan állapotok uralkodnak, hogy többé nem lehet szőnyeg alá söpörni a svéd multikulturalizmus katasztrofális következményeit.
Lehullt a lepel
Svédország 2015 óta előszeretettel hivatkozott magára „humanitárius nagyhatalomként”, miután a migrációs válság során több mint 1 millió menekültet és bevándorlót fogadott be, ami a lakossága 10 százalékának felelt meg. Azonban a világ felé közvetített kép és a függöny mögött zajló események mindvégig éles ellentmondásban voltak egymással. Andersson kénytelen beismeréséhez az is vezetett, hogy már a korábbi balliberális kormányok is olyan szintű valóságtagadásban éltek, hogy statisztikai kozmetikázással vagy szisztematikus elhallgatással sem voltak képesek fenntartani a muszlimok „sikeres integrációjának” narratíváját.
Pedig praktikákból, félrevezetésekből, torzításokból, és a mítoszromboló ügyek eltussolásából sem volt hiány.
Azokat, akik az évek folyamán a kétségbeejtő folyamatra felhívták a figyelmet, jól bevált progresszív módra „fasisztának”, „rasszistának” vagy egyenesen „nácinak” titulálták, ezzel is ellehetetlenítve a vitát az egyre súlyosbodó svéd helyzetről. Ez a narratíva a nyugati progresszív fősodratú sajtó hátszelének köszönhetően néhány évig sikeresen működött, ám a svéd integrációs modell olyan szinten megbukott, hogy a valóság végül utat tört magának.
A meglepő önreflexiót az váltotta ki, hogy április közepén erőszakhullám söpört végig Svédországon, miután egy svéd–dán kettős állampolgárságú politikus, Rasmus Paludan – nem túl elegáns, ám a szólásszabadság által biztosított módon – Korán-égetésbe kezdett a muszlimok által lakott városrészekben. A pokol ezután valósággal elszabadult, az országban gyökeret eresztett migráns bűnbandák hálózata több száz fős lázadást szított, majd a felbujtott tömeg az indulatokat elfojtani igyekvő rendőrök életére tört, akik közül több mint százan megsebesültek. A svéd országos rendőrfőkapitány, Anders Thornberg egyenesen úgy fogalmazott a muszlimok lázongása kapcsán, hogy „ennek semmi köze a tüntetésekhez, annál inkább egy tarthatatlan támadás a jogállamunk és demokráciánk ellen”, majd hozzátette, hogy „az, amit az elmúlt napokban láttunk, Svédország egy nagyobb problémájának első tünete volt”.
Importált problémák
Egyébként nem újkeletű probléma, hogy a muszlimok által kiépített párhuzamos társadalmakban az állam erőszak-monopóliuma korlátozottan vagy egyáltalán nem érvényesül, sőt, még a mentősök is félnek ellátni munkájukat a muszlim gettókban. Erről nyilatkozott néhány éve a Politiconak az egészségügyi Ambulansförbundet unió korábbi vezetője, Gordon Grattidge és utóda, Henrik Johansson is, akik mindketten megerősítették, hogy egyes kerületek valóban no-go zónának minősülnek, és csak rendőri kísérettel mernek bemenni a mentősök. Ezekben a negyedekben még az is rendszeresen előfordul, hogy a mentőautók motorját kilopják a bevándorló hátterű bűnbandák.
Évek óta teljesen egyértelmű volt, hogy a svéd multikulturális vágyálom fogantatásától kezdve bukásra volt ítélve: még a rendőrség által hivatalosan bevallott, és erősen kozmetikázott bűnügyi statisztikák is egyre elkeserítőbb képet mutattak. Ezek a statisztikák rendre rámutattak arra, hogy a kulturálisan muszlim hátterű bevándorlók erőteljesen felülreprezentáltak a súlyos bűncselekmények körében (főképp a nők elleni erőszak, a gyilkosságok, a kábítószerrel összefüggő bombarobbantások esetében).
|
|
|
|
|
|
Svédország elrettentő példája rávilágít arra, hogy a multikulturalizmus társadalom-mérnökösködő ideológiája folyamatos feszültségforrást jelent és visszafordíthatatlan károkat okoz a társadalom számára.
