Kövess minket 
-on és 
-en!
A németországi Ulm városában száműzték a háromkirályokat a betlehemi jászolból.
Az evangélikus gyülekezet azzal indokolta a döntést, hogy Menyhért, a szerecsen király ábrázolása egyértelműen rasszista. A fejlett nyugat egyik mintaországában, ahol a lakosság már nem lát ki a liberálisok lila ködéből, szó nélkül elfogadták, sőt üdvözölték a döntést. Egy sötét bőrű nő sírva hívta fel az ulmi esperesi hivatalt, hogy megköszönje, hogy az egyház ezt a „hibát” helyreigazította.
A szobrokat 1920-ban faragta az ulmi művész, Martin Scheible, a Mößner család birtokában voltak 1992-ig, majd a szülők halála után a világ legnagyobb keresztény temploma, az Ulmi nagytemplom kapta meg a figurákat hagyatékként. Azelőtt egyébként nem állítottak betlehemet a dómban. A rasszista narratíva elterjedése után először felvetődött egy olyan megoldás, hogy állítsák ki a királyokat egy magyarázó szöveggel, amely szerint a színes bőrű emberek efféle ábrázolástól az ulmi evangélikus közösség elhatárolódik. Ez nem bizonyult elfogadhatónak a hivatalos közlemény szerint, mivel az alkotó kifejezésmódja és ábrázolása nem volt tudatosan rasszista.
Ha megpróbálunk a fenti észjárás mentén gondolkodni, akkor a másik kézenfekvő lehetőség a kitiltás helyett az lehetett volna, ha a százéves figurákat mind átfestették volna feketére, mondván, a feketék amúgy is alulreprezentáltak a karácsonyi történetben. Ilyen alapon még akár egy LMBTQ-karaktert is betehettek volna a pásztorok közé, de ennyire még nem haladóak arra felé sem.
A sajtóban az ulmi esperes, Ernst-Wilhelm Gohl szólalt fel a témában, amikor nyilatkozott a Die Welt-nek.
"Mai szemmel nézve a Menyhértet ábrázoló faszobrocska a vastag ajkaival és idomtalan testével félreértelmezhetetlenül rasszista ábrázolás" – részletezte Gohl, majd hozzátette, hogy idén a karácsonyi történetet Lukács evangéliuma szerint olvassák majd fel, amelyben egyébként sem szerepelnek a napkeleti bölcsek. Még a végén kérdés vetődhetett volna fel a gyülekezetben, hogy hová tűntek a figurák.
Nem csak Menyhért szobra okozott problémákat az egyházközösségben, hanem a királyok kíséretében szereplő két néger fiú is. Az egyik azért nem illeszkedik a liberális világképbe, mert szolgaként van beállítva, aki a király után viszi a palástját, a másik vállán pedig egy majom ül, amelynek arcvonásai nagyon hasonlítanak a szerecsen királyéhoz.
|
|
|
|
|
|
|
Elgondolkodtató, milyen érdekes észjárás kell ahhoz, hogy ilyen apró részleteket és párhuzamokat észrevegyen az ember az egyik legfontosabb karácsonyi történetben. Akinek eddig ezek az apró részletek nem tűntek volna fel – talán azért, mert a történet szempontjából teljesen lényegtelenek –, annak a figyelmét most a biztonság kedvéért többszörösen is felhívták rá. Érezzen csak a fehér német bűntudatot, hogy addig odamerte tenni a napkeleti bölcseket a jászolhoz.
Néhány gondolkodó ember felvetett egy lényeges kérdést az egyházközösségnek: ezek szerint akkor most nem szabad feketéknek lenniük a jászol körül? Nem éppen az a rasszista magatartás, hogy kitiltják a néger figurákat a történetből? A közösség közleményében felháborodottan válaszolt és tisztázta a helyzetet:
"Természetesen, kell, sőt muszáj lenniük feketéknek a jászolnál. Csak a háromkirályok klisés ábrázolásával van bajunk."
Értelmezésük szerint nem csak a duzzadt ajkak és az idomtalan test, de még a bokán lévő aranylánc is rasszista töltetet ad Menyhért karakterének.
Frank Otfried July, Württemberg-tartomány evangélikus püspöke egyfelől támogatta az ulmi döntést. Helyesnek találja az utat, amelyen ez az egyházközösség elindult, mivel ez a békét és a felekezeten belüli nyugalmat segíti elő, viszont ő inkább azt a megoldást szorgalmazta volna, hogy magyarázó feliratokat helyezzenek el a jászol mellé. Esztelenségnek gondolja, hogy régi dolgokat, a mai nézőpontunk szerint alakítsunk át, vagy dugjunk múzeumba. Az ulmiak védekezésképpen azt hangsúlyozták, hogy ha feliratoznák a betlehemet, azzal múzeumot csinálnának a templomból, és így kevesebb hangsúlyt kapna az ima és az isteni szeretet.
A római katolikus egyházközösség is reagált az evangélikusok kezdeményezésére: nem ajánlják a betlehemező gyermekeknek, hogy feketére sminkeljék magukat. Közölték ugyanakkor a félreértések elkerülése érdekében, hogy ennek a hagyománynak egyébként semmi köze a 19. századi, "mélyen rasszista", úgynevezett blackfacing-jelenséghez, amikor a fehér színészek feketére festették magukat, hogy eljátszhassanak egy-egy színes bőrű karaktert. Mégis azt a véleményüket hangoztatják most, hogy az adja meg a betlehemezés szokásának az értelmét, ha gyerekek olyan sokfélén vesznek részt rajta, mint amilyenek ők maguk. Magyarul a fehér német ne próbáljon feketét játszani, ha már van új, fekete is.
