Kövess minket -on és -en!

Egy ötvenéves transznemű futó sorra nyeri a szenior versenyeket. Versenyzőtársai szerint igazságtalan, hogy rajthoz állhat, hiszen fizikailag férfiról van szó, szerinte viszont „nácik” a női riválisai.

Immár a nyolcadik bajnoki címét szerezte Valentina Petrillo, aki az 50 és 54 év közötti nők kategóriájában diadalmaskodott 200 méteren, az Anconában rendezett olasz fedett pályás Masters-bajnokságon.

A versenyre egy olasz statisztikus is ellátogatott, kimondottan azért, hogy a transznemű férfival kapcsolatban tájékozódjon. Beszámolója szerint azonnal szembetűnő volt a fizikai különbség, Petrillo testalkatát tekintve kilógott a női mezőnyből, meg is nyerte a versenyt. A férfiak mezőnyében azonban egyáltalán nem rúgott volna labdába, még az első tíz közé sem került volna be – jegyezte fel a statisztikus a V4NA hírügynökség szerint.

Annál csalódottabb volt viszont az a hölgy, aki így a második helyen végzett Petrillo mögött, ráadásul rekordot érő időeredményt ért (volna) el.

„Nem érezzük magunkat egyenlőnek, pontosan azért, mert Petrillo fizikailag férfi. Tehát nem vagyunk futás közben egyenlők. Bár az út, amit Valentina bejárt, tiszteletre méltó, a sportolói karrierje nem az, és emiatt nagyon diszkriminálva érezzük magunkat” – mondta Cristina Sanulli.

Sanulli a verseny előtt megkeresett egy női jogvédő csoportot, abban bízva, hogy el tudják érni, hogy Valentina Petrillo ne állhasson rajthoz. A RadFem Italia nevű szervezet annyit tudott elérni végül, hogy Petrillo nem öltözhetett együtt a többi versenyzővel, külön öltözőt biztosítottak a számára.

Petrillo a közösségi médiában válaszolt, a kritikusait lenácizva reagált a Facebookon.

Korábban harminc mestersportoló is aláírta azt a petíciót, amelyben azt szerették volna elérni, hogy ne engedélyezzék a férfiként született sportolók részvételét a női versenyeken. A 2021-ben keletkezett petíciót továbbították is az olasz szövetségnek, az esélyegyenlőségi miniszternek és a sportért felelős államtitkárnak is, de semmilyen reakció nem érkezett rá eddig.

Kövess minket -on és -en!

Mind a mai napig széles körben elfogadott az a téves nézet, miszerint a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom 1941. június 22-én egy meglepett, katonailag felkészületlen Szovjetuniót támadott meg, amelynek Németországgal szemben semmiféle agresszív szándéka nem volt.

Az amerikai–kínai vámháborúban átmenetileg fegyverszünet van érvényben, a frontvonalak megmerevedtek, a szembenálló felek készülnek a végső (?) összecsapásra.

Az utóbbi időben a népességszám alakulása a migrációs politika, a gazdaság és az összeesküvés-elméletek középpontjába került. Egyesek úgy vélik, hogy a fehér országoknak milliószámra kell idegeneket befogadniuk, mert a születési arányszámuk túl alacsony, mások arra buzdítják a fehéreket (és csak őket), hogy a bolygó megmentése érdekében egyáltalán ne szaporodjanak.

Nyugaton a fehér tömegek az etnomazochizmus (Guillaume Faye) és az önpusztítás között ingadoznak, és ez a magatartás felelőtlen toleranciában nyilvánul meg minden iránt, ami valójában pusztítja a társadalmukat.

Németország 1941. június 22-én indított támadást a Szovjetunió ellen, a Tengely csapatai szeptemberben már Leningrád és Moszkva alatt álltak. Bár a fővárosból sikerült kiszorítani őket, a szovjet remények nyár elején szertefoszlottak: a Wehrmacht – a moszkvai várakozásokkal ellentétben – a déli frontszakaszon lendült támadásba.

Az Árpád-vonalban estem fogságba 1944 novemberében. Az elszállítási útvonal: Mikulics, Nedvorna, Samburg. Az utóbbi helyen lehettünk már 20-25 ezren. A halottakat hajnalonként két tevehúzta kocsival szállították ki a táborból.

Tapasztalati tény, hogy a fehérek sokkal kevésbé erőszakosak és rasszisták a feketékkel szemben, mint fordítva. Egyrészt, mert az erőszakosság genetikai eredetű, másrészt, mert a fehéreket kulpabilizáló (bűntudatébresztő) agykárosításnak vetik alá, hogy engedelmesek legyenek az antirasszista, vagyis par excellence fehérellenes ideológia kánonjaival szemben. 

Egy újabb borzalmas antiszemita merénylet adott alkalmat rettegésre a hivatásos rettegőknek. Az egyik londoni kávéházban olyan cappuccinót szolgáltak fel egy zsidó párnak, amelyen a tejhabot, horribile dictu, kakaóhorogkereszt díszítette. Az esetből világhír lett. Ez nem vicc, bármilyen viccesen is hangzik.

Hunyadi János és Újlaki Miklós erdélyi vajdák egyesült serege 1442. március 25-én győzték le az Erdélyre törő Mezid béget Szebennél. A diadal az egyik első volt Hunyadi török elleni sikereinek sorában, amelyek messze földön híressé tették a tehetséges hadvezért.

„Ha nincs intervenció, akkor nem éltem volna túl. Ezt soha nem fogom elfelejteni. Ha nincs január 7-e, akkor ez a jelen sem létezne” – Chum Mey, a rettegett vörös khmerek által működtetett egyik kambodzsai börtöntábor túlélője.

Egy namíbiai helyi politikus, aki a Führer nevét viseli, sorozatban ötödször is mandátumot fog szerezni, a szavazatok 85 százalékának megszámlálása után.

Hungáriát egy földalatti pályaudvarral és egy autópályával kötötték volna össze Budapesttel, többek között egy 250 méter magas felhőkarcolót és egy 25 ezer fős egyetemvárost is akartak a háború befejezése után építeni a Budaörs feletti Csíki-hegyekben.

Dr. Csia Sándor 1894. február 4-én született Hegybányán, Háromszék vármegyében. Apja Csia Ignác, anyja Bajai Henriette.

Egy most előkerült rendőrségi dokumentumból kiderül, hogy a több a híres német orvos, doktor Josef Mengele 1959-ben megpróbált Argentínából visszatérni Németországba – írja az MDR német televízió értesülései nyomán a világsajtó.

2025. október 9-én, vasárnap, egy fajvédő akció zajlott Portugáliában az A1-es autópálya egyik pihenőhelyén. Egy invazív, Portugáliában élő indiai férfit 20–30 főből álló nemzetiszocialista csoport vett középre, miközben Lisszabonból Portóba tartottak.