A német hadsereg-parancsnokság már 1934-ben adott utasítást a világ akkori legnagyobb gyárának, a Krupp fegyvergyárnak, hogy építsen egy olyan fegyvert, ami képes a francia Maginot-vonal felszámolására.

Azonban lassan készült a csodafegyver, a tesztelése csak öt évvel később, 1939-ben kezdődött meg a Rügenwald melletti lőtéren. A fegyver a Schwerer Gustav nevet kapta, melyet a fegyvergyáros Alfred Krupp édesapjáról neveztek el.

A két sínpáron szállítható ágyú 12 méter magas és 47 méter hosszú volt, ebből a csöve 30 métert tett ki. Az össztömege több volt mint 1350 tonna volt, és akár 11 tonnás lövedékeket tudott 47.000 méteres távolságra lőni. Azonban a legnagyobb 11 tonnás lövedék annyira brutális pusztítást végzett, hogy nehezen lehet elképzelni. Még maga a Führer is parancsba adta: az ő beleegyezése nélkül nem lehet bevetni.

Azonban a kisebb lövedékek is meglehetősen hatékonyak voltak, pár lövés és eltűnt egy erődítmény, a lövedékek átütötték több tíz kilométerről is a hétméteres betonfalakat.

A Gustavot első éles bevetésére a világháború közepén, 1942 februárjában indították el a Krím-félsziget felé, ahol azonban nem volt egyszerű a haladás, hiszen sínpárt kellett fektetni, hogy mozgatni lehessen. Azonban a szevasztopoli ostromban bebizonyította a képességeit, két hét és 48 lövést követően a németek porig rombolták Szevasztopol védelmét. Az iszonyatos hőtermelődés és igénybevétel miatt az ágyúcső azonban hamarosan használhatatlanná vált, és bár a Krupp újragyártotta a csövet, mégsem tudták bevetni Leningrádnál.

Ennek több oka is volt.

A Gustav túl hatalmas volt, nem lehetett elrejteni, így ki volt téve annak, hogy egy vadászbombázó végzetes találattal használhatatlanná teszi, a már fentebb is említett sínrendszer telepítése pedig leningrádi fronton nehézségekbe ütközött, mivel több mint 2000 katona kellett az üzemeltetéséhez és védelméhez. Ezen felül problémás volt, hogy lassan lehetett vele haladni, és lövésenként órák teltek el az állítással és tüzeléssel így naponta csak 14 pusztító lövést tudtak volna leadni vele.

Ezen okok miatt egész egyszerűen a német vezérkar bonyolultnak és lassúnak ítélte meg a fegyvert, így a háború végéig vigyáztak rá, de nem vetették be többet.

Azt, hogy végül ki semmisítette meg a fegyvert, nem lehet tudni, egyes források szerint maguk a németek, mások szerint az amerikaiak, de a cél ugyanaz volt, hogy nem juthat a szovjetek kezére a szuperfegyver.

A Gustav egyedülálló a mai napig, sem azelőtt, sem azóta sem építettek ekkora tüzérségi ágyút.