Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
A hadosztály felállításának előzményei 1944. július végig nyúlnak vissza, amikorra az 1944. április 14-én kötött német-magyar államközi egyezmény alapján Bácska területéről jelentősebb létszámú népi németet hívtak be a Waffen-SS-be.
Ezen emberanyag katonai alkalmazásának, illetve egy újabb SS-hadosztály szervezésének kérdése első ízben 1944. szeptember 24-én került napirendre, amikor az SS Vezetési Főhivatala a magyar területen felállítás alatt lévő 23. „Kama” fegyveres-hegyihadosztályát – kimondatlanul ugyan, de a bosnyák állomány megbízhatatlansága miatt – feloszlatta. A németek a már rendelkezésre álló személyi állományból (a muzulmán bosnyákokat kivéve) valamint a meglévő hadianyagból egy SS-gránátoshadosztályt kívántak szervezni.
A 31. SS-önkéntes-gránátoshadosztály felállítását elrendelő parancs 1944. október 4-én látott napvilágot. Eszerint 1944. október 1-i hatállyal a 23. „Kama” fegyveres-hegyihadosztály felállítási körletében egy új SS-gránátoshadosztály állítandó fel. A szervezésért a kinevezett hadosztályparancsnok, Gustav Lombard SS-Oberführer felelt.
A muzulmán katonákat 1000 karabéllyal együtt az SS IX. hegyihadtestéhez irányították, amely betagolta őket a 13. „Handschar” fegyveres-hegyihadosztályba. Az új hadosztály kiképző és parancsnoki keretét birodalmi németek alkották, a legénységi állományt pedig a Bácskából behívott népi németekkel töltötték fel. A hadosztálynak – ellentétben a háború utáni szakirodalom egy részében olvasható különféle változatokkal – hadrendi számán és csapatnemi megnevezésén kívül saját neve nem volt.
Lombard SS-csapatait az 1944. mintájú német gyaloghadosztály állománytáblája alapján szervezték. A 31. SS-önkéntes-gránátoshadosztály tervezett áttekintő hadrendje és fontosabb parancsnoki beosztása 1944. októberi adatok alapján a következő volt:
–Teljes létszám: körülbelül 14 000 fő;
–hadosztályparancsnok: Gustav Lombard SS-Oberführer (LK);
–1. (hadműveleti) vezérkari tiszt: Otto Reuter SS-Sturmbannführer;
–hadosztálytörzs térképész-csoporttal és táboricsendőr-századdal;
–78. SS-önkéntes-gránátosezred (Robert Schneider SS-Sturmbannführer):
–I-III. zászlóalj, 1-4., 5-8., 9-12. század;
–13. (vontatott gyalogságilöveg-) század;
–14. (páncélromboló-) század (egy szakasz 7,5 cm-es vontatott páncéltörő ágyú és két páncélromboló szakasz);
–79. SS-önkéntes-gránátosezred (Josef Syr SS-Sturmbannfüher):
–I-III. zászlóalj, 1-4., 5-8., 9-12. század;
–13. (vontatott gyalogságilöveg-) század;
372–14. (páncélromboló-) század (egy szakasz 7,5 cm-es vontatott páncéltörő ágyú és két páncélromboló szakasz);
–80. SS-önkéntes-gránátosezred (Friedrich-Karl Scanzony von Lichtenfels SS-Sturmbannführer):
–I-III. zászlóalj, 1-4., 5-8., 9-12. század;
–13. (vontatott gyalogságilöveg-) század;
–14. (páncélromboló-) század (egy szakasz 7,5 cm-es vontatott páncéltörő ágyú és két páncélromboló szakasz);
–31. SS-önkéntes-tüzérezred (Hans Zeysing SS-Obersturmbannführer):
–I-IV. SS-tüzérosztály (első három fogatolt osztály három-három üteg 10,5 cm-es tábori tarackkal, a IV. osztály három üteg 15 cm-es tábori tarackkal);
–31. SS-önkéntes-lövészzászlóalj (Ludwig Zeitz SS-Hauptsturmführer):
–1. (motorkerékpároslövész-) század, 2-3. (kerékpáros lövész-) század, 4. (nehézfegyver-) század;
–31. SS-önkéntes-páncélvadászosztály (Albert Landwehr SS-Sturmbannführer):
–1. (vontatott páncéltörőágyús-) század, 2. (vadászpáncélos-) század, 3. (légvédelmigépágyús-) század;
–31. SS-önkéntes-utászzászlóalj (Otto Hermann SS-Sturmbannführer):
–1-3. század (részben kerékpárokon);
–31. SS-önkéntes-híradóosztály (Albert Reimann SS-Hauptsturmführer):
–1 (távbeszélő-) század, 2. (rádiós-) század, könnyű híradóoszlop;
–31. SS-önkéntes-hadtáposztály;
–31. SS-önkéntes-járműjavító század;
–31. SS-önkéntes-gazdasági osztály;
–31. SS-önkéntes-egészségügyi osztály;
–31. SS-önkéntes-állategészségügyi század.
A hadosztályparancsnokság Újverbászra települt. A 78. SS-önkéntes-gránátosezred Rácmilitics, a 79. SS-önkéntes-gránátosezred Topolya– Bácsalmás–Bajmok, a 31. SS-önkéntes-tüzérezred elemei Kula, a 31. SS-önkéntes-lövészzászlóalj Szenttamás–Óbecse, a 31. SS-önkéntes-híradóosztály pedig valószínűleg Topolya körzetében szerveződött. A legénység zöme (mintegy 75 százaléka) a Bácskából származott. A fennmaradó 25 százalék Magyarország egyéb németek lakta vidékeiről került behívásra.
|
|
|
|
|
|
A szovjet csapatok nyugati-északnyugati irányú előrenyomulása miatt 1944. október 7-én megkezdődött a még felállítás alatt lévő SS-gránátoshadosztály visszavonulása a Duna nyugati partjára. A hadosztály csapatai közreműködtek a bácskai németség birodalmi területre való áttelepítésében is.
Október 9-én a hadosztály távirati úton parancsot kapott a Waffen-SS magyarországi parancsnokától, hogy bevethető elemeit vonultassa fel a közeledő szovjet csapatok ellen. Syr SS-Sturmbannführer parancsnoksága alatt a 79. SS-önkéntes-gránátosezred részeivel megerősített 31. SS-önkéntes-lövészzászlóaljból már korábban harccsoportot szerveztek, amelybe néhány, a hadosztálynál visszamaradt muzulmán katona is beosztásra került. A körülbelül 2600 fős Syr-harccsoport a „Brandenburg” páncélgránátos-hadosztály Kühlwein-harccsoportjának alárendeltségébe lépett, s már október 5-én állasokat létesített Óbecse körül.
A szovjet csapatok 12-én két-három lövészhadosztálynyi erővel indítottak támadást a körzetben. Másnap a szovjetek Óbecsénél át is törték a németek vonalát, akik – tartva az átkarolástól – kiürítették a Rudolfsgnadnál tartott hídfőjüket. A harcok e körzetben október 15-ig tartottak. A Syr-harccsoport ezt követően Szenttamásnál harcolt, majd miután a szovjetek 18-án itt is áttörtek, két nappal később Bezdánnál – partizánokkal vívott összecsapások után – átkelt a Duna nyugati partjára.
A 31. SS-önkéntes-gránátoshadosztály csapatai október 20-a után Baranya megye területén, Pécs körüli, főként németek által (is) lakott településeken szállásoltak be. A 79. SS-önkéntes-gránátosezred Mohács és Bátaszék, a 78. SS-önkéntes-gránátosezred és az ellátó alakulatok Villány, a 31. SS-önkéntes-híradóosztály elemei előbb Villány, majd Szederkény körzetében állomásoztak. Az öt kiképzőszázadból álló 31. SS-önkéntes-tábori pótzászlóaljat Udvar–Mohács környékén kezdték szervezni.
A szűkebb hazájukból elkerült bácskai népi németek hangulata meglehetősen nyomott volt. A csapatok kiképzése mégis jóval kedvezőbb körülmények közepette folytatódott, mivel a Bácskától eltérően az új elhelyezési körletben partizánveszély gyakorlatilag nem volt.
Október 26-án a hadosztály a Dél Hadseregcsoport parancsára felfüggesztette a kiképzést, s a magyar 2. hadsereg II. hadtestének alárendeltségében félig harcképes zászlóaljaival a Duna mentén megszállta a Dunaszekcső– Mohács–Udvar–Kiskőszeg–Vörösmart vonalat. Ezen belül a 80/I. SS-gránátoszászlóalj Kiskőszegtől délre Vörösmartig és Hercegszőlősig, a 78/II. SS-gránátoszászlóalj és a 78/14. SS- (páncélromboló-) század Kiskőszegtől Udvarig, a 78/I. SS-gránátoszászlóalj Udvar és Mohács között, a 79/I. SS-gránátoszászlóalj Mohácson és környékén, a 79/II. SS-gránátoszászlóalj innen Dunaszekcsőig, a 79/III. SS-gránátoszászlóalj már felállított részei pedig Dunaszekcsőn létesítettek állásokat. A lövegekkel még nem rendelkező 31. SS-önkéntes-tüzérezred állománya gyalogságként került bevetésre. A hadosztály törzse Németbólyon rendezkedett be.
Október végén a hadosztály mindössze 1370 főnyi gyalogsági harcoslétszámmal rendelkezett. Fegyverzete az egyéni fegyvereken kívül 54 könynyűgéppuskából állt.
A Dél Hadseregcsoport – noha ismerte a hadosztály gyenge fegyverzeti viszonyait – nem volt abban a helyzetben, hogy saját szűkös készleteiből nehézfegyverzetet utaljon ki, mivel a rendelkezésre álló rohamlövegeket és tüzérséget a szovjetek készülő újabb Budapest elleni támadásának feltartóztatására volt kénytelen bevetni. A hadseregcsoport az SS Vezetési Főhivatalának küldött, november 2-án kelt választáviratában úgy fogalmazott, hogy a hadosztály arcvonalán a szovjetek amúgy sem készülnek támadni. Erre a megállapításra a 3. Ukrán Front csapatai hamarosan erőteljesen rácáfoltak.
|
|
|
|
|
|
November 2-án a hadosztály megerősítették néhány légvédelmi tüzéralakulattal, egy aknaszedő osztaggal, magyar riadó-alakulatokkal és az SS krími tatárokból álló 58. fegyveres-hegyidandárával. Ezek az erők együtt alkották az úgynevezett Lombard-csoportot („Gruppe Lombard”). A csoport alárendeltségében volt valószínűleg a Szekszárdtól délre állomásozó magyar „Deák” SS-harccsoport is, de ez a kötelék a Duna mentén nem került bevetésre.
November 4-én a csoport alárendeltségébe lépett a 44. tábori pót- és kiképzőezred négy erős zászlóalja is, amelyek Dunaszekcső és Bátaszék között vették át a folyammegfigyelés feladatát. Ekkor a Lombard-csoport déli jobbszárnyán a „Brandenburg” páncélgránátos-hadosztály részei, északi balszárnyán pedig a magyar 1. honvéd folyamzár-ezred helyezkedett el.
Aznapi adatok szerint a hadosztály négy erős gránátoszászlóaljában és egy átlagos tábori pótzászlóaljában körülbelül 1800 főnyi harcoslétszámmal rendelkzett. Nehézfegyverzete nyolc 7,5 cm-es páncéltörő ágyúból és két 10,5 cm-es tarackos ütegből állt. A csapatok fogatolt elemeiek mozgékonysága 30 százalék volt. A hadosztály védelemre is csak feltételesen volt alkalmas.
November 7-ére virradó éjszaka a szovjet 57. hadsereg kisebb erőkkel felderítő vállalkozásokat indított a Dunán keresztül. Mohácstól két kilométerre északra a szovjetek birtokba vettek egy kis szigetet is, ahol harcérintkezésbe kerültek a 79/I. SS-gránátoszászlóaljjal.
November 9-én a 79/III. SS-gránátoszászlóalj erői kétnapos küzdelem után visszavonultak Dunaszekcsőre. Az egyik – állását önkényesen elhagyó – SS-Oberscharführert a helyszínen agyonlőtték.
A 78/II. SS-gránátoszászlóalj részei – alárendeltségükben a magyar 16. határvadász-zászlóaljjal és egy csendőralakulattal – Kiskőszegnél visszavertek két támadó szovjet századot.
November 10-én a 31. SS-önkéntes-gránátoshadosztályból és a 44. tábori pót- és kiképzőezredből álló Lombard-csoport az „F” Hadseregcsoport 2. páncéloshadseregének alárendeltségébe került.
Kiskőszegnél a 78/II. SS-gránátoszászlóalj napközben újabb szovjet átkelési kísérletet hiúsított meg. Éjszaka viszont a 233. lövészhadosztály 703. lövészezredének egy zászlóalja, valamint egy jugoszláv század erejű partizánalakulat átkeltek a Dunán és megrohamozták a települést.
|
|
|
|
|
|
November 11-én Kiskőszeg körzetében heves harcok folytak. A 78/II. és a 80/I. SS-gránátoszászlóaljának összesen három százada, valamint a 16. honvéd határvadász-zászlóalj és a magyar csendőrök visszaszorultak a vasútállomásig, illetve 169-es magaslat környékére, ahol különösen elkeseredett küzdelem bontakozott ki. Napközben már a 703. lövészezred mindhárom zászlóalja a nyugati folyóparton harcolt, hasonlóképpen a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg két teljes dandára is.
A késő esti órákban a 31. SS-önkéntes-gránátoshadosztály itt harcoló erőit egy magyar harccsoporttal erősítették meg. A szovjetek is erősítést kaptak: a 233. lövészhadosztály 572. lövészezrede is átkelt.
November 12-én a kiskőszegi hídfőben, miután erősítés érkezett (a 92. gránátosdandár részei, a 27/I. fegyveres-hegyivadász-zászlóalj, 12 rohamlöveg és két nehéz üteg), a németeknek a légierő támogatásával sikerült a szovjet csapatokat a vasútállomás területéről Kiskőszeg keleti és északi részébe visszavetni. Másnapra virradó éjjel a szovjetek a leharcolt 233. lövészhadosztályt a 19. lövészhadosztály erőivel váltották fel.
November 13-án reggel folytatódott a német ellentámadás a hídfő felszámolására, de ezt a 19. lövészhadosztály átkelt három ezrede nem sokkal később megállította. A szovjetek hídfőjük területét ismét három és fél kilométerszer két és fél kilométernyire terjesztették ki.
Mohácstól délkeletre, a Duna-szigeten a 78/I. SS-gránátoszászlóalj és a 78/14. SS- (páncélromboló-) század kisebb szovjet felderítő vállakozást vert vissza.
A 31. SS-önkéntes-gránátoshadosztály aznap a 2. páncéloshadsereg LXVIII. hadtestének alárendeltségébe lépett.
November 14-én Kiskőszegnél reggel ismét német-magyar támadás indult a helység északi részében harcoló szovjetek ellen, de ez sem járt eredménnyel. Időközben a szovjet 3. gárda-légideszant-hadosztály két ezrede is átkelt a hídfőbe.
Mohácstól északra a 79. SS-önkéntes-gránátosezred részei újabb szovjet átkelési kísérletet hiúsítottak meg.
Egy szemle alkalmával a hadosztály mintegy 14 000 katonája közül 8000 fő fegyvertelen volt és századonként átlagban egy géppuska állt rendelkezésre.
|
|
|
|
|
|
November 15-én a szovjetek tovább erősítették csapataikat a kiskőszegi hídfőbe: immár páncélosokat is bevetettek, amelyekből egyet a németek kilőttek.
A szovjet csapatok Darázsnál visszaszorították a németeket. A 78/II. és 80/I. SS-gránátoszászlóaljak, a 31. SS-önkéntes-tábori pótzászlóalj, az SS 13. fegyveres-hegyihadosztályának Hanke-harccsoportja, valamint egy magyar harccsoport napközben az 1007. SS-rohamlöveg-üteg támogatásával egy tucat ellenlökést hajtottak végre, de minden különösebb eredmény nélkül.
November 16-án a kiskőszegi szovjet hídfő mögött, Pélmonostoron kirakodtak a 44. „Hoch und Deutschmeister” birodalmi gránátoshadosztály részei is, amelyek a továbbiakban a 31. SS-önkéntes-gránátoshadosztály arcvonalát szilárdítandó, reteszállásokat foglaltak a hídfő körül.
A friss erők beérkeztével a német-magyar erők újabb támadást indítottak Kiskőszeg ellen, amely ezúttal részben sikerrel is járt. A szovjetek feladták a helységet és a környező uralgó magaslatokat, de a Duna nyugati partján létesített hídfőjüket nem ürítették ki. Ezekben a harcokban a 1007. SS-rohamlöveg-üteg 10 páncéltörő ágyút és számos gépjárművet lőtt ki.
November 17-én a déli órákban a szovjetek 10 T–34 harckocsi támogatásával újabb támadást indítottak a vasútvonal mentén és 400 méter szélességben betörtek a német vonalakba. A szovjet betörést a németeknek estig sikerült felszámolni, miközben hat szovjet páncélost kilőttek. A németek veszteségei is jelentősek voltak. Harry Paletta SS-Obersturmführer, a 1007. SS-rohamlöveg-üteg parancsnoka, aki aznap két szovjet harckocsit lőtt ki, a harcokban maga is elesett. Aznap már csak Kiskőszeg délnyugati része volt német-magyar kézen.
A 31. SS-önkéntes-gránátoshadosztálynál elrendelték, hogy a nem harcoló alakulatok élelmezési létszáma 10 százalékát vezényeljék a gránátoszászlóaljak feltöltésére.
November 18-án a szovjet csapatok a német-magyar védőket visszaszorították. A négy páncélos támogatásával előretörő, zászlóalj erejű szovjet támadásokat végül sikerült feltartóztatni, és egy harckocsit kilőni. A 31. SS-önkéntes-gránátoshadosztály 78/II. és 80/I. SS-gránátoszászlóaljai és 37831. SS-önkéntes-tábori pótzászlóalja, valamint a 44. birodalmi gránátoshadosztály erői feladták Darázs, Izsép, Kisfalud és Bán településeket. Ezzel a szovjet hídfő már 15 kilométer széles és 10 kilométer mély lett. Bánt a németek később visszafoglalták.
November 19-én a kiskőszegi hídfő körzetében csupán a szovjet tüzérség és a csatarepülő-alakulatok támadták a német-magyar állásokat.
|
|
|
|
|
|
November 20-án és 21-én a 31. SS-önkéntes-gránátoshadosztály állásait egyre erősödő tüzérségi-, páncéltörőágyú- és aknavetőtűz érte.
November 22-én délben a szovjetek újabb erők beérkezése után a kiskőszegi hídfőnél, Darázsból dél felé ismét támadást indítottak, majd két kilométer szélességben lerohanták a német állásokat és a Podoljétól keletre létesített tüzérségi állásokig törtek előre.
A 31. SS-önkéntes-gránátoshadosztály zászlóaljainak létszáma, akárcsak a többi német zászlóaljé, átlagosan 130 főre esett vissza.
November 23-án a szovjetek Podoljétól 35-40 páncélos támogatásával nyugati és északnyugati irányban támadtak tovább. A 78/II. és 80/I. SS-gránátoszászlóaljak a 44. birodalmi gránátoshadosztállyal együtt Kisfaludnál és Dályoktól délre harcoltak.
November 24-én a szovjetek Dályoknál betörtek a 44. birodalmi gránátoshadosztály és a 31. SS-önkéntes-gránátoshadosztály csatlakozásán. Négy harckocsijuk Udvarig tört előre, de ezekből kettőt a németek kilőttek. Dályok megtisztításakor a német csapatok újabb két szovjet páncélost lőttek ki.
Mohácsnál a 78/I. SS-gránátoszászlóalj és a 79. SS-önkéntes-gránátosezred részei szovjet felderítő vállakozásokat vertek vissza.
November 25-én a hadosztály Mohácstól délre harcoló erői (78/II. és 80/I. SS-gránátoszászlóalj és a 31. SS-önkéntes-tábori pótzászlóalj) feladták Dályokot és észak felé vonaultak vissza. A szovjetek 20 harckocsival és kísérő gyalogsággal betörtek Udvarra.
A 79/I. SS-gránátoszászlóalj aznap feladta Kölkedet, ahol a szovjetek újabb hídfőt létesítettek. A Dályoktól előretörő szovjetek hamarosan egyesültek itteni csapataikkal.
A 31. SS-önkéntes-gránátoshadosztály a 44. birodalmi gránátoshadosztály kötelékeivel együtt visszavonult a kölkedi csárda és Sátorhelypuszta között húzódó vonalra. Ezzel Mohácstól délre a hadosztály 78/I., 78/II., 79/I., 79/II. 80/I. SS-gránátoszászlóaljai, valamint tábori pótzászlóalja heves harcokba keveredtek a páncélos-támogatással észak felé előrenyomuló szovjet 41. gárda-lövészhadosztállyal, amelyet csak a várostól öt kilométerre délre tudtak átmenetileg feltartóztatni.
November 26-án a szovjetek a hadosztály csapatait tovább szorították északnyugat felé. A 79/I. SS-gránátoszászlóalj fokozatosan hátrált Mohács területére. Délután a hadosztály arcvonala Ormánpusztától északnyugatra, Majs délnyugati-nyugati szélén át Töttös délnyugati részéig húzódott. Majsot aznap elfoglalták a szovjetek.
Töttös és Mohács között is harcoltak kisebb SS-kötelékek, például a 31. SS-önkéntes-lövészzászlóalj részei. Ezek arcvonala Nagynyárád északnyugat–Zsidópuszta–Lánycsók délkeleti széle vonalra szorult vissza. Délután a hadosztály Majstól nyugatra–Töttös–Nagynyárád–Lánycsók–Mohács déli széle között foglalt biztosító állásokat.
Mohácson egyéb német erők mellett a 79. SS-önkéntes-gránátosezred I. és II. zászlóalja volt állásban. A várost késő délután, heves harcokat követően a szovjetek elfoglalták. A várost védő erők a Lánycsók–Hercegszabár (ma Székelyszabár)–Bár vonalra vonultak vissza. A szovjetek folytatták támadásukat Pécs felé.
A 79/I., 79/II. SS-gránátoszászlóaljak, a 31. SS-önkéntes-tábori pótzászlóalj és a 31. SS-önkéntes-lövészzászlóalj Babarcnál súlyos harcokba keveredett. Az SS-csapatok 24 halottat veszítettek.
Késő este a 31. SS-önkéntes-gránátoshadosztály erői Borjád és Máriakéménd között visszavonultak a Karasica mögé. Mivel a hadosztály gyenge erői nem állták a szovjetek tüzét, a németek a beérkező 71. gyaloghadosztállyal tervezték megtámogatni az arcvonalat.
November 27-én a hadosztály csapatai kettészakadtak. A csapatok egy része Borjád és Kékesd között a Karasica mögött, más részek viszont Himesháza és Dunaszekcső között harcoltak. A hadosztály nem harcoló alakulatainak zöme Villány környékén állomásozott. Az ezredek között nem létezett már sávhatár: a kisebb kötelékek összekeveredve harcoltak.
November 28-án a 31. SS-önkéntes-gránátoshadosztály Borjád és Szederkény között harcoló alakulatai Pécs felé szorultak vissza. A déli órákban a Szederkény és Kékesd között védő SS-kötelékek állásait is áttörték a szovjetek. A hadosztály Pécsváradnál próbált megkapaszkodni és a helységet védeni. A hadosztály harcálláspontja is ide települt.
A hadosztály ezekben a napokban már alig képviselt harcértéket. A német 4. légiflotta jelentése szerint csapatai északnyugat felé özönlöttek vissza.
A Himesháza–Dunaszekcső körzetében harcoló részek közül a 79. SS-önkéntes-gránátosezred és a 78/I. SS-gránátoszászlóalj maradványai Bátaszéknél, Mórágytól Pörbölyig létesítettek biztosító állásokat.
November 29-én a hadosztály 80/I. SS-gránátoszászlóalja és a 31. SS-önkéntes-lövészzászlóalj Pécsbányatelep, Somogy, Vasas és Hird környékén harcolt a szovjet 10. gárda-légideszant-hadosztállyal szemben. Harcukat magyar kötelékeken kívül a 231. légvédelmi tüzérezred részei is támogatták.
A 79. SS-önkéntes-gránátosezred részei és a 78/II. SS-gránátoszászlóalj magyar és német légvédelmi lövegekkel együtt Pécsváradot védték. Este 19.00 óra után a 80. gárda-lövészhadosztály elfoglalta a helységet. Az SS-csapatok Püspöknádasd (ma Mecseknádasd), illetve Komló felé vonultak vissza.
Este a hadosztály zöme a törzzsel együtt a Dél Hadseregcsoporton belül a magyar 3. hadsereg II. hadtestének alárendeltségébe került. A LXVIII. hadtest területén maradt SS-kötelékek pedig az „F” Hadseregcsoport alárendeltségében maradtak. Az így teljesen szétszakított hadosztály harcálláspontja először Szekszárdon, majd Dunaföldváron, végül Cecén volt.
Miután a szovjetek elfoglalták Bonyhádot is, a 31. SS-önkéntes-gránátoshadosztály Püspöknádasdra beérkező részei északnyugati irányba, Váralja felé vonultak tovább.
A 79. SS-önkéntes-gránátosezred és a 78/I. SS-gránátoszászlóalj részei magyar alakulatokkal együtt Szekszárdtól hat kilométerre délre, Öcsény és a Duan között foglaltak biztosító állásokat. A teljesen szétforgácsolódott hadosztály kisebb-nagyobb kötelékei Siklóstól Szekszárdig mintegy 80 kilométeres arcvonalon szóródtak szét.
November 30-án a hadosztály maradványai Váraljától a szovjet csapatok által üldözve Mágocson át Dombóvár felé vonultak vissza. A még harcképes elemek Döbrököz és Dombóvár között létesítettek reteszállást. A 31. SS-önkéntes-gránátoshadosztály megmaradt harccsoportnyi ereje a 231/I. légvédelmi tüzérosztály lövegeivel Dombóvár védelmére készült. A 80. gárda-lövészhadosztály páncélosok támogatásával már 17.00 óra után elérte a város déli és délkeleti szélét.
A Szekszárdon harcoló 79. SS-önkéntes-gránátosezred részei és a 78/I. SS-gránátoszászlóalj maradványai, miután a szovjetek elfoglalták a várost, visszavonultak a Sió-csatorna mögé.
December 1-én a Dombóvárt védő 31. SS-önkéntes-gránátoshadosztály alakulatai magyar csapatokkal és német légvédelmi lövegekkel közösen napközben déli irányból indított, század és zászlóalj erejű szovjet támadásokat vertek vissza.
Este 20.00 órakor azonban a várost védő német-magyar csapatok megkezdték a visszavonulást Kaposvár irányába. Ennek oka az volt, hogy a szovjetek már nyugat felől is megkerülték Dombóvárt. A hadosztály fokozatosan visszahúzódó utóvéd csapatai több helyen a városban támpontokat létesítettek. A németeket egy magyar csendőrzászlóalj maradványai fedezték.
December 2-án a szovjet 80. gárda-lövészhadosztály önjáró lövegek támogatásával a szarvasdi Kapos-hídon át betört a városba, ahol a magyar csendőrök és a 31. SS-önkéntes-gránátoshadosztály utóvédei heves ellenállást tanúsítottak. A védők egy szovjet önjáró löveget kilőttek. A Hunyadi tér, a Kossuth és az Arany János utca környékén heves harcokra került sor. Délelőtt 11.00 órakor a német-magyar kötelékek Siófok felé visszavonultak a városból. Húsz halottat hagytak hátra. A szovjetek 28 főt veszítettek.
Aznap megkezdődött a szétvert hadosztály elemeinek kivonása az arcvonalból. A 80/I. SS-gránátoszászlóalj és a 31. SS-önkéntes-lövészzászlóalj Pécs körül bevetett maradványai Nagyatád és Kaposvár között, a 78/II. SS-gránátoszászlóalj, a 31. SS-önkéntes-tábori pótzászlóalj és a 79. SS-önkéntes-gránátosezred Dombóvárott, a 78/I. SS-gránátoszászlóalj és a 79. SS-önkéntes-gránátosezred másik fele pedig Szekszárdnál vett részt utoljára harcokban.
Az SS-csapatok elszenvedett élőerő-vesztesége a több mint egy hónapos harcok alatt körülbelül 3000 főt tett ki.
A hadosztály szétvert alakulatai először Nagykanizsa környékén gyülekeztek, majd átirányították őket Keszthely körzetébe, ahová a hadosztálytörzs is települt. Ezt követően a leharcolt kötelékek Vasvár, Körmend, Olaszfa és Pácsony körül nyertek elhelyezést.
A szintre teljesen felbomlott SS-kötelékeket Vasvár térségében rövid ideig pihentették, majd december 19-e után Alsó-Stájerországba vezényelték feltöltés és újjászervezés céljából.
A csapatokat Maribor körzetében szervezték újjá. A beérkező birodalmi német újoncokon kívül a dél-tiroli „Brixen” rendőrezredet is a hadosztályba olvasztották. 1945. január 18-a után a hadosztály az 1945. mintájú német gyaloghadosztály szervezési előírásai szerint töltötték fel. Eszerint ezredenként három helyett csak kettő gránátoszászlóalj maradt, de a gránátosszázadok egy-két szakaszát Sturmgewehr–44 gépkarabéllyal látták el.
A még nem teljesen feltöltött és felszerelt hadosztályt 1945. február 17-én Sziléziába vezényelték, ahol Hirschberg körzetében harcolt, majd Königgrätz térségébe vonult vissza, ahol a szovjet csapatok május elején bekerítették és fegyverletételre kényszeríttették.
